„Sok a konfliktus, de mindig a végeredmény a lényeg.”

„Sok a konfliktus, de mindig a végeredmény a lényeg.”

SEGGRÁZÓS KÍSÉRLET – Interjú a Vad Fruttik billentyűs producerével

Nemrég jelent meg a Vad Fruttik-dalok klubosított verzióit tartalmazó lemez, a HighTech, melynek producere (egyben a zenekar hangmérnöke és billentyűse) Győrffy Gyula, aki az ezredforduló derekán Julez néven vált ismertté a hazai és külföldi house-szcénában, kiadványai jelentek meg angol kiadóknál, vezető DJ-k pörgették a számait. Bakony Scamp néven pedig saját zenéket és remixeket készített és készít azóta is, valamint másoknak is producerkedik, de persze elsődleges bázisa mára a Vad Fruttik lett.
 
Kicsit fura húzás a Vad Fruttiktól az elektrovonal...
 
18 éve keveredtem bele az elektronikus tánczenébe, és ezzel is foglalkoztam, tehát nekem ez a highteches vonal abszolút fekszik. A zenekarból Marcinak és nekem is szívügyünk az elektronikus zene. Nekem anno önálló karrier szinten is, tehát lemezmegjelenések, fellépések, londoni utak…szóval kijutott a jóból. Jártam a klubokat; Home, Pacha, Flört, Palace, ahol DJ szetteket nyomtam bakelitről. Ezt idővel a Vad Fruttik miatt adtam fel.
 
Akkoriban milyen volt az elektronikus zene?
 
Teljesen más, sokkal undergroundabb volt az egész. A lemezlovasok 90 százaléka az Underground Records nevű lemezboltban szerezte be a lemezeket, ahol szerdánként 2-3 órás lemezhallgatás volt a program. Akkor bizony 50 kilós lemezes táskával járkáltál fellépni.
 
El tudod képzelni, hogy 2017-ben DJ vagy?
 
Nem. Sokszor próbáltam visszailleszkedni a tánczenébe, de nagyon megváltozott. A top DJ-knél ma minden a slágerről szól, régebben az új és érdekes zenék voltak középpontban. Az számított a legmenőbbnek, aki tudott olyan zenét játszani, amit tényleg senki más nem ismert, és csak neki volt meg. Ma már nincs olyan, hogy lemegyek egy lemezboltba, leveszem a lemezeket, elbeszélgetünk a többi lemezlovassal, zenéket mutogatunk, tehát a közösségi jellege elveszett. Persze, az is lehet, hogy túlzottan nosztalgikus vagyok.
 
Szerinted a HighTech múltidézés vagy jövőbe tekintés?
 
Alapvetően az volt a koncepció, hogy ne egy korszakot öleljen fel. Próbáltuk a 90-es évek közepétől napjainkig felsorakoztatni a dalokat és a hozzájuk passzoló elektronikus stílusokat. A Vad Fruttik eléggé eklektikus, az elmúlt öt lemezen még egy-két kimondottan táncolós zene is helyet kapott. Így volt olyan dal, amikhez csak és kizárólag a drum'n'bass passzolt, de előkerült a house, az absztrakt hiphop és a breakbeat is a HighTechen. Mi kísérletként fogtuk fel a dolgot, nem akartunk szokványos akusztikus vagy szimfonikus B műsort a zenekarnak. Végül az Akváriumban és a Budapest Parkban is működött az elektronikus felfogás. Innentől viszont már az új lemezre és a tavaszi lemezbemutatóra fogunk koncentrálni.
 
A HighTech sikeréhez mennyire járult hozzá a jó időzítés, hogy az elektronikus zene jelenleg eléggé mainstream lett?
 
Annyira semmi köze az EDM-nek ahhoz, amit mi csináltunk, nem tudok párhuzamot vonni.
 
Inkább a kísérletezésen van tehát ezen a lemezen a hangsúly?
 
Ha a kísérletet művészileg értelmezzük, akkor nem. Egy volt a lényeg, hogy seggrázós legyen, hogy mozgasson. Ugyanazt kerestem benne, mint amikor huszonévesen lementem a lemezboltba, meghallottam egy zenét és úgy éreztem, hogy erre nagyon durván tudnék táncolni.
 
Úgy képzeled, hogy az életed a Vad Fruttikról fog mostanában már szólni?
 
A Vad Fruttik nekem az elsődleges, és még sokáig az is lesz. Közben jönnek azért külsős munkák, most készítettem például egy remixet Jónás Verának, régebben Péterfy Borinak… Producerként dolgoztam a Jurij zenekar lemezein is és tervben van egy közös munka az Uzipov zenekarral is.
 
Nehéz producernek lenni?
 
Meg kell ismerned egy adott csapat tagjait, hogy ki melyik alkotási folyamatban tudja kivenni hatékonyan a részét. Kell egy egészséges egyensúly. Legrosszabb, amikor mindenki mindenbe beleszól. Ez egy szakma; az ács csinálja a tetőt, a kőműves megcsinálja a falakat, a nyílászárós meg tegye be az ablakokat.
 
Te szereted ezt az egyensúlyozgatást?
 
Imádom. Sok a konfliktus, de mindig a végeredmény a lényeg.
 
A közösség a lételemed?
 
Igen, bár amikor leülök egy zene hangzásával foglalkozni, azt jobban szeretem egyedül csinálni. Minden egyéb dolog jobb közösen.
 
Akkor végül is van, ami helyettesíti a lemezboltok hangulatát.
 
Igen, de a mai napig álmodok azzal, hogy kinyitott a lemezbolt.
 
Sokan azt vallják, egy magyar lemez sosem szólhat úgy, mint egy amerikai. Mi alapján rendezted be a stúdiódat?
 
Amerikában megvan az eszközpark, a pénz és a tudás is. Itthon meg mindig valamelyik hiányzik; vagy a pénz, vagy a tudás, vagy az eszközpark. Amikor ez a három dolog összejön, akkor tényleg fantasztikus dolgok születnek, és szerintem itthon már volt ilyen. Vissza szoktam hallgatni, hogy mit csináltam 5-10 éve, és találok hibát bőven. Kell még tanulnom, költenem a stúdióra, de van egy bizonyos összeg, ami felett már úgysem tudsz mit kezdeni az egésszel. Ráadásul az emberek 90%-a gombfülhallgatóval hallgatja a YouTube-ról letöltött zenéket borzalmas mp3 minőségben. Ennek ellenére minden producer és hangmérnök a legjobb minőségre törekszik.
 
Császár Gergő & mm.alvajaro