„Sok jó dalt írunk, sok jó koncertet adunk, és nem öregszünk semmit közben!”
A Bohemian Betyars két tagjaival beszélgettünk.
A Bohemian Betyars jövőre ünnepli 10. születésnapját, idén tavasszal pedig a Ricsárdgír zenekarral karöltve turnézzák körbe az országot. A zenekar töretlen népszerűségnek örvend itthon, és karrierjük egyre feljebb és feljebb ível külföldön is, ezért többek között egy angol nyelvű lemez megjelentetését is tervezik. A Bohemian Betyars két tagjával, Palágyi Mátéval és Szűcs Leventével beszélgettünk.
Kint jártatok Texasban az SXSW-n. Hogyan fogadták ott az általatok képviselt stílust, hangszerelést? És hogyan a magyar nyelvű dalokat?
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk! Féltünk tőle, hogy az angol anyanyelvű közönség nem fogja értékelni a magyar dalokat, de szerencsére a világzenei színtér egyik kiemelkedő szervezete, a WOMEX színpadán léphettünk fel, ahol kifejezetten előny a tradicionális hangvétel. A másik koncertünk a fesztivál magyar estjén volt, magyar zenekarok között, itt minden látogató kifejezetten a hazai előadók iránt érdeklődött és nagyon tetszett nekik ez a folk-punk őrület. Mivel ez egy főleg szakmai találkozó, reményeink szerint ezek a visszhangok mind munkakapcsolatokká fognak válni. Egyelőre nem szeretnénk konkrét dolgokat elárulni, de elindult egy folyamat, hogy körbezenéljük a világot!
Nagyon sok helyen jártatok már zenélni a világban. Van-e olyan terület, ahol kifejezetten befogadóbbak voltak veletek?
Nehéz behatárolni az országokat ilyen általánosan, hiszen ez nagyban függ a helyszíntől és az aktuális közönségtől. Játszottunk már Németországban nyugdíjas tapsolóknak és pogózó punkoknak is, és két teljesen más oldalát mutatta a nemzet. Ha mondanunk kéne két helyszínt, akkor az egyik az IBOGA fesztivál Spanyolországban és Oszaka Japánban. Míg az elsőnél két cintányérnál már órákon át táncol a közönség, Oszakában 5 zenekaron nem táncolt senki, sőt, el is aludtak koncerten, pedig az előadásmód ugyanaz volt! Nem szabad általánosítani, de elképzelhetitek, hogy mennyire sokban voltunk, Japánban három taps volt a koncert végén. Nem baj, visszamegyünk, és legközelebb hat lesz!
Ezzel szemben miben más hazai közönség előtt játszani?
Itthon a közönség nagyon hálás, lelkes, és nem utolsósorban kívülről fújják a dalszövegeket! Jó érzés, amikor egy ismeretlen külföldi közönséget magával tudunk ragadni, de talán még jobb, amikor érzed, hogy várnak ránk, várják ezt vagy azt a dalt, és torkuk szakadtából éneklik valamelyik sort – így azért erősebb a lelki összekapcsolódás egy hazai közönséggel, mint külföldivel. Pont ezért is próbálunk a jövőben egy inkább angolul megszólaló lemezt is kiadni, hogy egy kicsit közelebb kerüljön a világunk, amit képviselünk szövegekben a külföldi emberekhez is.
Turnéra indultatok a Ricsárdgírrel, április 28-án a Kobuci Kertben adtok majd koncertet. Lesz ennek különleges apropója?
Nagyon szeretjük a Ricsárdgír zenekart, a zenéjüket, a humorukat és azt a görbe tükröt amelyet minden alkalommal összetörnek – mert bénák! Már volt egy-két közös koncertünk, és azt vettük észre, hogy a közönségeink között van átfedés, és értékelik ezt az igazán mozgalmas káoszt, amelyet a két zenekar egy este megteremt a színpadon. A Kobuci Kerten kívül fellépünk még számos helyen az országban, amely a Szerencsejáték és a Hangfoglaló előzenekari pályázatával valósul meg, ezért fel fognak zendülni a Kenó ismert dallamai is.
Mit várhatunk a közeljövőben a zenekartól? Vannak ötéves terveitek?
Jövőre leszünk tízévesek, úgyhogy arra valami nagyon nagy szülinapi bulit fogunk csinálni! Szeretnénk a tíz év turnézásaiból összerakni egy DVD-t és egy új lemezzel, és meglepni magunkat és a közönséget. Öt év távlatában pedig reméljük, hogy bejárjuk a világot és vissza is járhatunk a világ minden kontinensére zenélni. Sok jó dalt írunk, sok jó koncertet adunk, és nem öregszünk semmit közben!
Solti Hanna