Élmény ez az utazás

 

 

 

 

Évek óta dilemmáztam, hogy merre tovább, mind a zenében, mind az élet egyéb területein. Bár nálam ezek mindig kéz a kézben jártak, de abba a korba léptem, amikor már szimplán barátságokból nem lehet zenekart fenntartani. Aki nem "futott be" eddig, az könnyen a munkát, családot választja és hamar már hobbi szinten sem fér bele a zenélés. Én viszonylag hamar kiégtem ebből a világból, amiért borzasztóan hálás vagyok, még időben kiléptem, mielőtt beszívott volna. Nagy utazások következtek, évekig csak alig-alig lehetett itthon elcsípni. Új-Zélandon ért az a felismerés, hogy komolyabban szeretnék elmerülni a zenélésben, de valahogy másképp, mint eddig. Ott volt nálam a laptopom, volt egy akusztikus gitárom, vettem egy kis MIDI billentyűzetet és elkezdtem addig nyomogatni, amíg valami össze nem állt. Láttam egy hirdetést, egy suli Music Production szakára, elmentem Berlinbe megnézni, de akárhogy számoltam, esélytelennek éreztem, hogy ennyi időt és pénzt tudjak erre áldozni, ami majdnem elvette a kedvem, de aztán eszembe jutott, hogy Budapesten is van ilyen képzés. Hazajöttem és beiratkoztam az imPRO-ba, ami szerintem életem egyik legjobb döntése volt. A mi csoportunk még éppen megúszta a vírus-időszakot, úgyhogy heti háromszor jártunk be, elmélyedtünk a szintézis és sampling világában, kevergettük az első számainkat és közben olyan közegbe kerültem, ahol mindenkit ugyanaz mozgat. Azóta alkalmazott zenei munkáim is akadnak, tehát 

 

 

 

A vírusnak azt köszönhetem, hogy felgyorsultak az események. Volt időm kialakítani egy kis zugot, leülni, átnézni az összes megkezdett projektet a gépemen, kiválogatni a kedvenceimet és dolgozni rajtuk. Otthon vettem fel mindent, a közreműködők pedig szintén otthon rögzítették a sávjaikat és úgy küldték át nekem.

 

 

 

Általános végétől folyamatosan ment a bandázás, mindig saját dalokon szerettem dolgozni, de gitárosként is megfordultam itt-ott. Mivel sokféle zenét szeretek, így sokféle zenét is játszottam, pop rock, stoner, de rap project is volt.

 

 

Ember tervez... legalábbis 2020 előtt még tervezgettem dolgokat. Most úgy érzem, a Sòlkymot csak az aktuális állomásán tudom meghatározni. Most mondhatom azt, hogy instrumentális, de nem zárom ki, hogy majd legyenek vokális dalok. Mondhatom, hogy basszusgitárra épül, de bármikor visszatérhetek erősebben a gitáromhoz, vagy veszek egy szintit, ami inspirál annyira, hogy az egész lemez egy hangszerre épüljön.

 

 

 

Vicces, mert egyrészt én is grafikus vagyok és végre kiadhattam másnak az arculattervezést, másrészt Birinyi Tomi stílusára már bő egy éve felfigyeltem, fel is kerestem, de akkor elhalt az ügy, majd az imPRO első napján, mikor bemutatkozott a társaság kiderült, hogy ott ül mellettem. Azóta barátok lettünk, van egy kis csoportunk, ahol segítjük egymás zenei fejlődését, neki ONAKOM néven most jött ki az első száma, nagyon súlyos sound designer (is) a srác.

 

 

Öt dal, öt különböző hangulat, amik egy közös térben egyesülnek. Egy hosszabb felvezető után indul be az első szám, torzított basszusgitárra épül, a következőben már lazább, funkosabb hangulat érződik, amit szaxofon egészít ki. A harmadik szám az egyik kedvencem, ezen nagyon régóta dolgozom, egy gyerekkori barátomtól nyúltam a dallamot kb. 16 éve, eddig stoppoltam, de most végre felhasználtam. A 4. ezzel szemben egy vasárnap délután alatt íródott és még aznap el is nyerte ezt a formáját, nem is igen dolgoztam rajta többet. A befejező tétel a legőrültebb mind közül, ebben hirtelen váltások, széttorzított szintik vannak és a saját gitározásomat mintáztam úgy, hogy aztán új dallamokat kaptam. Ez a technika elég meghatározó a projektben: írok egy témát mondjuk gitáron, felveszem, feldarabolom és kipróbálom, hogy a puzzle elemei másképp is összeillenek-e, aztán végül azt tanulom meg újra.

 

 

 

Garay Anna Elza szaxofonon és népi furulyán, Hudák Zsófi pedig nagybőgőn játszik.

 

 

Az elmúlt időszakban sok klasszikus sci-fi könyvet olvastam és ezek a történetek nagy hatással voltak a lemezre.

 

 

 

Mindenképp tervezek valamit, a mostani korlátozások talán még jól is jöhetnek az induláshoz. Szeretnék egy élő zenekarral színpadra állni majd, és úgy használni az elektronikus elemeket, hogy közben improvizálhassunk is. A live-ozás előtt azonban még egy EP-vel megtoldanám a műsort.

 

 

Igen? Ezt örömmel hallom. Amikor érettségiző voltam, sokat jártunk Korai Örömre és imádtam például a Másfél zenekart is, Tituszt vagy a Colorstart. Valóban volt még akkor egy erős instrumentális szcéna, itt egyesült a klasszik rockkoncert és a party kultúra közönsége. Ha tehetném, ezt hoznám vissza.

 

 

 

Én eddig elég pozitív visszacsatolást kaptam, olyanoktól is, akiktől távol áll az elektronikus zene. Ez lehet, hogy azért van, mert érződik a dalaimon, hogy élőhangszeres fejjel írom őket.

 

 

Mikor a kislemezt leadtam, már majdnem kész állapotban álltak további számok is, de húztam egy vonalat, mert el akartam már engedni az első adagot. Úgy szeretném viszont folytatni, hogy tovább is lépjek egy szintet, úgyhogy nem sietek sehova. Szeretnék kis számban készíteni fizikai formátumban is párat a lemezből és megpróbálnék pályázatokon is indulni. Idén még mindenképpen ki akarok jönni valami újjal, talán videóval együtt.