Helló srácok, nagyon tetszik a zenétek, szeretnénk játszani a rádióban!

Helló srácok, nagyon tetszik a zenétek, szeretnénk játszani a rádióban!

The Qualitons (interjúrészlet)

A Qualitons pár éve azzal került be a hírekbe, hogy a Red Hot Chili Peppers tagjai beugrottak egy koncertjükre. A srácok zsigeri, elszállós, pszichedelikus játéka azonban nemcsak Anthonyékat varázsolta el. A zenekar azóta Fonogram-díjat kapott Echoes Calling lemezéért, játszott Amerika legmenőbb alternatív rádiójában, a KEXP-ben, decemberben pedig megjelent Kexek című feldolgozás lemezük. G. Szabó Hunorral, a Qualitons dobos, énekes-gitáros, dalszerzőjével és Hock Ernővel, a csapat basszusgitárosával beszélgettünk.
Írta: Nagy Kátya
Fényképezte: Tábori Ádám
 
 
 
A teljes interjút a februári ROCKSTAR MAGAZIN hasábjain olvashatod!
 
 
 
Hogyan jutott el a zenétek Kevin Cole-hoz, mi vezetett a KEXP meghíváshoz?
 
Hock Ernő: Igazából elég egyszerű volt a helyzet. Misota Dani (Zanzinger) jó barátunk, és egyszer csak mesélte, hogy a MENT-en odaadta neki a második lemezünket (Tomorrow’s News – szerk.), de nem gondoltam, hogy ebből bármi is kisül. És végül mégis.
 
G. Szabó Hunor: Kevin írt nekünk, hogy „helló srácok, nagyon tetszik a zenétek, szeretnénk játszani a rádióban”.
 
H.E.: Kevin nagyon szimpatizált velünk és a zenénkkel, és adott volt a helyzet, hogy megkérdezzük, játszhatunk-e.
 
G. Sz. H.: Az egy későbbi fázisban történt. Még az is hozzátartozik a történethez, hogy megjelent az Echoes Calling, amit elküldtünk neki bakeliten, és az év legjobb lemezei közé is beválasztotta. Mi akkorra már nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy megérné-e, tudnánk-e ott játszani, viszont kaptunk a HOTS-tól (Hungarian Oncoming Tuns, magyar zeneiexport-iroda – szerk.) támogatást, ami lehetővé tette, hogy kiutazzunk. Végül Barna, a gitárosunk kérdezett rá az egyik e-mailben, hogy mehetnénk-e játszani.
 
A KEXP-fellépésnek köszönhetően nagyon sok emberhez eljutottatok hirtelen, rengetegen kommentelték a videót, és itthon is hetekig téma volt. Most, hogy eltelt azóta kb. fél év, mit láttok, mi az, amit ebből tudtatok szüretelni? Arra pl. elég egy ilyen fellépés, hogy új piacokat nyisson meg?
 
G. Sz. H.: Az az érdekes, hogy inkább az itthoni szekeret lódította meg.
 
H. E.: Külföld egy nehezebb terep. Elég, ha abból indulsz ki, hogy mekkora a piac Magyarországon. A többi ennek a százszorosa, és jelen kell lenni. Amit én még remélek, hogy azok, akik például sosem néztek KEXP-t, de rajtunk keresztül megismerték, megnéztek más koncerteket is a csatornán. Ez számomra szintén egy áldásos dolog, hogy általunk még több jó zenét ismerhetnek meg.
 
G. Sz. H.: Azok a szakemberek, akik komolyan dolgoznak külföldre, akár Európában, akár Amerikában, más rendszerben építik a jövőt. Nem olyan egyszerű, hogy gyertek Angliába turnézni, mert tetszik, amit csináltok.
 
H.E.: Igen, és lássuk be, egy ponton túl azért minden a pénzről szól. Nem tudjuk senkinek a szemére vetni, ha azt mondja, úgy ad esélyt, ha látja a megtérülést. Ezt a bizalmat elnyerni hosszú idő.
 
G. Sz. H.: Ahol úgy látjuk, hogy van realitása, az inkább Németország, Hollandia. A lengyel piacon is próbálkoztunk, de úgy érezzük, hogy most először a német, holland vonalat kellene meglovagolni, esetleg a csehet. Ők nagyon nyitottak egyébként. Korábban az Egy Kiss Erzsi Zenében játszottam és a csehek konkrétan leszedtek a színpadról bennünket, annyira közvetlen, nyitott a hozzáállásuk.
 
Itthon most vettek észre igazán benneteket?
 
G. Sz. H.: Mindig vannak olyan történések, amik kicsit növelik a rajongók létszámát. Akár a Dalfutár, a KEXP vagy a Red Hot Chilli Peppers, és minden alkalommal kaptunk utána olyan kommenteket, hogy úristen, hogy nem hallottam eddig rólatok. Mindig egy picit nő a közönségtábor, de mivel nem vagyunk annyira populáris zenét játszó zenekar, nem hiszem, hogy ez nagyon megugrana. Egyre többen megismernek, de azért véges ez a szám.
 
H. E.: Nem tudunk és nem is akarunk kompromisszumképesek lenni.
 
G. Sz. H.: Ha meggebednénk sem tudnánk szerintem kiszolgálni a popkultúrát.
 
H. E.: Ez hozza azt a problémát, hogy itthon egy ponton túl nem tudod tágítani ezt a kört, akkor pedig szóba jönnek a külföldi lehetőségek.
Mi az, amit annyira szerettek a KEX zenekarban, hogy egy külön feldolgozáslemezzel tisztelegtetek előttük?
 
G. Sz. H.: Renitens zenekar voltak a maguk idején, és rövid ideig játszottak együtt, de mindannyian nagyon szimpatizáltunk a Kexszel. Ráadásul most volt 50 éve, hogy megalakultak, és bevillant az ötlet, hogy csináljunk egy ilyen lemezt.