The Twilight Sad a Fekete Zajon

 

A 2003-ban alakult The Twilight Sad idén januárban adta ki legújabb nagylemezét, tele friss energiával, stadionélményekkel és megkapó hangzással. Szerencsére élőben is megtapasztaljuk a skótok lehengerlő zajrétegeit, ugyanis augusztus 18-án a mátrai Fekete Zaj Fesztivál erdejének dús komor fái közt fognak fellépni.

 

 

Nagyon jó emlékeink vannak a budapesti koncertünkről. Kora reggel érkeztünk, így lehetőségünk nyílt felfedezni a várost, amibe azonnal bele is szerettünk. Egyöntetűen elhatároztuk, hogy egyszer még vissza kell jönnünk egy saját buli erejéig, és lám, most sikerül is. Egyébként az a fellépés volt az egyik legjobb az európai turnénk alatt.

 

Hihetetlenül szürreális érzés, ugyanakkor büszkeséggel tölt el minket és inspirál is, hogy a világ egyik legjobb zenekara dalszerzőjének bejön, amit csinálunk. Van az a mondás, hogy „ne találkozz a hősöddel”, de ez esetben nem így történt, hiszen Robert az egyik legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztunk, általa pedig csomó új ember megismerhette a zenénket szerte a világon. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy egy álom vált valóra, hogy játszhattunk a Cure-ral. Folyamatosan meg kellett csípnem magam a turnén, hogy megbizonyosodjak róla, ez a valóság és nem csak képzelődöm. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy mennyit köszönhetünk Robertnek. Örökké tartó barátságot kötöttünk és ez fantasztikus.

 

Nemrég igazoltunk a Mogwai kiadójához, a Rock Action Recordshoz, szerintem a legjobb újdonságok itt jönnek ki. Fiatalabb koromban a Chemikal Underground volt a kedvencem, ahol olyan bandák adták ki a lemezeiket, mint a Mogwai, az Arab Strap, vagy a The Delgados. Ezek a zenekarok nagy szerepet játszottak abban, hogy mi is alapítsunk egyet. Nélkülük nem lenne Twilight Sad. A szcéna egy elég szoros és zárt közösség, ha innen valakivel már dolgoztál együtt, hamarosan megismersz mindenkit. Az a legjobb a skót zeneiparban, hogy a lehető legtöbb módon segítünk egymásnak, és visszük egymás hírét. Nagyon büszkék vagyunk arra, ahonnan jöttünk és részesei lehetünk e kis ország zenei életének.

 

Mogwai, Arab Strap, Frightened Rabbit, Teenage Fanclub, The Delgados, Cocteau Twins, The Jesus & Mary Chain, Kathryn Joseph.

 

Nem nagyon érdekelnek az aktuális trendek… mi csak tesszük a dolgunkat és örülünk, ha ez másoknak is tetszik. Amint elkezdesz azon agyalni, hogy más emberek mit gondolnak a zenédről, elveszíted a saját egyéniségedet. Mi sosem akarunk tudatosan divatossá válni.

 

Nine Inch Nails, Sufjan Stevens, Charlotte Gainsbourg, Thom Yorke, Fontaines D.C., Girl Band, Low, Michael Timmons, Just Mustard, Man of Moon, The Soft Cavarly.

 

Sajnos az elmúlt két évben nagyon kevés időm maradt friss zenéket felfedezni, mivel az új albumunkon dolgoztunk, ráadásul apa is lettem, szóval semmi másra nem maradt időm. De remélem, hogy a magyarországi ottlétünk alatt bepótolom az elmaradást. Sőt, ajánlhatnátok is párat!

 

Nem igazán figyelek ezekre a fesztiválokra… habár az efféle bulik közül is vannak jók és érdekesek, de szerintem ezek az előadók és fesztiválok elég lelketlenek és inkább pénzorientáltak, kevés köztük a valódi zenész. Mi továbbra is mindent megteszünk, hogy harcoljunk az ilyen vackok ellen.

 

Én biztosan, számomra fontos az albumformátum. Mi mindig is albumokban gondolkodtunk. Szeretném azt gondolni, hogy a lemezeink egyfajta lenyomatai annak, hogy kik is vagyunk az életünknek abban az adott pillanatában. Remélem, hogy egy nap, mikor visszatekintek az életünkre, az albumainkon keresztül elevenedik meg a történetünk. Egy előadót a zenéjén keresztül lehet igazán megismerni.

 

Nem tudnék egyet kiválasztani, tessék, itt van 10:

 

The Cure – Disintegration

Mogwai – Young Team

Cocteau Twins – Heaven or Las Vegas

Manic Street Preachers – Everything Must Go

Arcade Fire – Funeral

Frightened Rabbit – The Midnight Organ Fight

Arab Strap – Monday at the Hug & Pint

Interpol – Turn On The Bright Lights

Sufjan Stevens – Carrie & Lowell

The Microphones – The Glow Pt. 2

 

Nagyon büszkék vagyunk rá, de nem hinném, hogy meg tudnám ítélni, főleg, hogy még javában tart a turnéja is. Viszont olyan helyekre eljuttatott minket, amire sosem gondoltunk volna. Egyre többet játszunk, egyre több embernek. Ahogy már említettem, ez is egy lenyomata az életünk jelenlegi periódusának.

 

Klassz, hogy ezt gondolod, bár hogy őszinte legyek, ez egyáltalán nem volt tudatos. Nagyon természetes volt az album írási folyamata, sosem szoktuk előre eltervezni, hogy milyen legyen a dalok hangzása. Minden egyes albumnál más-más inspirációs forrásaink vannak, és minden egyes felvétel után egy kicsit mi magunk is másabbak leszünk. Remélhetőleg már elég idősek és bölcsek vagyunk ahhoz, hogy meríteni tudjunk az idők során szerzett személyes élményeinkből, legyenek azok jók vagy épp rosszak.

 

Őszintén szólva nem nagyon szoktam magunkat besorolni sehová, és ez jól is van így. Sokan sokféleképpen próbálták már definiálni a stílusunkat, de nekem tetszik, hogy nehezen tudják meghatározni a zenénket. Remélhetőleg ez azt is jelenti, hogy a maga nemében egyedülálló, amit alkotunk, vagyis hűek vagyunk önmagunkhoz. Azt hiszem, a bőrünkön viseljük a minket ért hatásokat, de igyekszünk a magunk módján elsajátítani és beépíteni a számainkba.

 

Ezen a héten egy úszómedencében játszottunk Ausztriában, na az elég különleges volt! A Cure-ral pedig olyan helyekre is eljutottunk, ahová álmunkban sem gondoltuk volna, ilyen volt pl. a Madison Square Garden és a Hollywood Bowl. De léptünk már fel egy parkban Barcelona központjában, az is rendkívüli élmény volt. Szeptemberben pedig Ázsiába megyünk, azt hiszem, az is páratlan lesz. Egyébként izgatottan várom már, hogy a magyar hegyekben is játszhassunk!

 

Szeretném megköszönni, hogy meghívtatok minket, mi pedig mindent megteszünk, hogy egy emlékezetes éjszakát csapjunk!