„Több mint 73 perces Bohemian Rhapsody”

Májusban jött ki Zenehídra keresztelt albumuk, rajta a hazai zenei élet kiválóságaival, amit egy igazi minifesztivállá avanzsált élő bemutatóval koronáztak meg a Budapest Parkban, és azóta sem pihentek meg. Minderről, na meg az indulásról és a közeljövőről Delov Jávorral, a produkció „keresztapjával” beszélgettünk. 

 

 

Az a nap minden bizonnyal piros betűs ünnepként vonul be a Random Trip kalendáriumába. A tavalyi évben is egészen elképesztő volt az élmény, amit a Parkban tapasztalhattunk, de idén még rátettünk két lapáttal. Nemcsak hogy 6000 embernek játszottunk, de közel 40-en voltunk a színpadon. Egy mini Live Aid-et hoztunk össze tulajdonképpen. Nem azon izgultam, hogy meg tudjuk-e majd szólaltatni az album dalait, sokkal inkább azon, hogy mindenkire sor kerül-e majd. Nehogy véletlenül kiderüljön, hogy annyit improvizáltunk, hogy az utolsó 20 percben még 17-en várakoznak a színpad mellett... Végül mindenkire sor került. Az este nagy ajándéka az a zenészek közti leírhatatlan szeretet és tisztelet, ami a színpadon és a backstage-ben egyaránt jelen volt. Mindenki itta az öltözőben Tátrai Tibusz szavait, aztán elalélt attól, hogy egyszer csak bevonult a színpadra Dés László. Direkt nem árultam el a többieknek, hogy mikor fog feljönni, jó volt látni a döbbenetet az arcukon. Nagyon különleges este volt, és örülök annak is, hogy az album kétharmada élőben is megszólalt. 

 

 

Improvizációs műfajban biztos, hogy nem. Kétévente azért felbukkan egy-két sok fellépős nagykoncert, általában valamilyen jótékonysági célból. Csináltunk már olyan monstre koncertet, ami délelőtt 11-től este 8-ig tartott, körülbelül 40 zenekarral a színpadon. Egy-két ilyen őrültségben már volt szerencsém részt venni. A Budapest Parkban nehezített volt a pálya abból a szempontból, hogy az album dalait improvizációs részek is váltották, mert hát alapvetően mi így zenélünk. Ez volt az egyetlen olyan koncert, ami előtt próbáltunk is. Ha valaki meglátogat minket a bázisunkon valamelyik kedden, az A38 Hajón vagy bármely egyéb fesztiválon, akkor megtapasztalhatja a pillanat erejét és a zene szeretetét. 

 

 

Én boldogan hazudnám, hogy az improvizáció az én felfedezésem, de nyilván ez több, mint ősi dolog. (nevet) A Random Tripbe az instrumentális bulik korszakában kapcsolódtam be, amit az Irie Maffiás Dermot (Élő Márton) indított el, majd Barabás Lőrinc vett át, amíg ki nem költözött külföldre. Felmerült a folytatás lehetősége az akkor útjára induló Instant részéről, és én szabad kezet kaptam tőlük. Szerettem volna egy dj-t, aki nagyon zenei és nemcsak a szettek előtt és után, hanem a koncert alatt is aktív résztvevő. Így került a képbe DJ Q-Cee. Azon voltam, hogy a vokális vonalon is egyre több mindenkit tudjak bevonni. Már a korábbi koncerteknél is éreztem, hogy azért elférne a dologban akár magyarul, akár angolul egy-egy rap betét, ahogy az ének is, ami az egyik legtermészetesebb hangszer. Azt gondolom, hogy az énekhang az egyik kulcsa a produkciónak, mert ezzel még közelebb lehet hozni az improvizációs műfajt a közönséghez. 

 

 

Kevés alkalommal hallom meg azt a bizonyos belső hangot, de életem legfontosabb pillanataiban kettesről tízesre szokta tekerni az erősítőjét. A Random Trippel kapcsolatban olyan hangosan szólt, hogy azt még az én süket dobos fülem is meghallotta. Éreztem, hogy ezt csinálni kell. Akkor is hittem benne, amikor a klubest-sorozatot átmenetileg szüneteltetni kellett volna financiális okokból. Azonban a zenészek kitartottak mellettem és a produkció folytonossága mellett, amiért nagyon hálás vagyok. Ez biztosította azt, hogy immáron az A38 Hajóra átköltözve, de azóta is minden kedden nagyon sok ember előtt játszhatunk. 

 

 

Akármikor meghallom valamelyik dalt, az nagyon jó érzéssel tölt el. Nem gondolom, hogy bármelyik dal feleslegesen került volna fel a lemezre, mindegyikben más miatt hiszek és mindegyiket más miatt szeretem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 50 zenész működött közre az albumon (Fábián Juli, Jónás Vera, Palya Bea, Szabó Balázs, Lábas Viki, Járai Márk, Pulius Tibi, Big John Whitfield, Szebényi Dani, Schoblocher Barbi, Vitáris Iván és sokan mások – a szerk.), 18 szám formájában. Ezek a zenészek a feltörekvő generáció nagyjai, vagy már ismert nevek, de Dés László és Tátrai Tibor személyében igazi legendák is játszanak a lemezen. A soultól a rock, a disco, a pop és a hiphop műfajokon keresztül szinte minden stílust érintettünk a folkig bezárólag. Ez egy hatalmas eredmény, egy több mint 73 perces Bohemian Rhapsody! A szívem csücske ez az album. Remélem, mindenki fog találni egy-egy kedvenc dalt a cd-n vagy az online zenei áruházak felületén is (iTunes, Deezer, Spotify stb.). Nagyon örülök a négy videoklipünknek is, amiknek a forgatása is külön élvezet volt, a végeredményről nem is beszélve. Ez az album arra volt hívatott, hogy megmutassa: itt a Föld nevű bolygón, 2016/2017-ben, stílustól függetlenül tudnak zenészek úgy együtt kooperálni, hogy mindenki hisz közben abban, amit csinál és büszke arra, amiben szerepel. Bár én azt látom, hogy egymás dalaira is büszkék.

 

 

A szokásos keddi hajós bulikon kívül meg fogunk fordulni a Campus Fesztiválon, a Művészetek Völgyében, a Szegedi Ifjúsági Napokon, a Strand Fesztiválon, valamint augusztus 5-én Dés Lászlóval együtt a Paloznaki Jazz Pikniken. Ha bárkit érdekel, akkor a Facebook oldalunkon minden fontos infót megtalál, nemcsak a koncertekkel, hanem a lemezzel kapcsolatosan is. Külföldre is nagyon szívesen megyünk, a nyár elején Rómában adtunk koncertet, ami egy elképesztő zenei élmény volt, újult energiával tértünk vissza onnan. 

mm.alvajaro