Toxic Twins: interjú + klippremier!

Kozi, Jozzy, Pityesz és a MEGKÖZELÍTHETETLEN

Interjú: Császár Gergő

 

 

Hogyan jött az újbóli közös zenélés ötlete köztetek? Milyen volt ismét együtt zúzni? Visszajöttek a régi (wendigós) érzések?

Kozy: Nekem nagyjából 10 év maradt ki zenélés szempontjából, de Jozzyval közben tartottuk a kapcsolatot. Így számomra egyértelmű volt, hogy amikor elhatároztam, hogy újra komolyan foglalkozom a gitározással, akkor elsőként őt kérdezem meg, van-e kedve egy kis közös mókázáshoz. A feelinget nem hasonlítanám egyértelműen a wendigós időkhöz, egyrészt mi is változtunk, másrészt pedig a munkamódszer is más: akkoriban többnyire élőben, teljes zenekarral, próbák keretében dolgoztuk ki a dalokat, most pedig a technika és az internet segítségével.

Jozzy, neked elég sűrű az aktuális zenei szereplésed is (The Hellfreaks, Ghymes), ezek mellett hogyan jut időd/energiád egy újabb projektre is?

Jozzy: A 2020-as év sokat elvett, de ezzel együtt sok időt is adott, és ez hozta a lehetőséget, hogy Kozyval életre hívjuk a Toxic Twins projektet. Talán februárban beszéltünk először arról, hogy érdekes lenne a magunk szórakoztatására összerakni pár dalt, és felkérni olyan énekeseket a frontra, akikkel szívesen dolgoznánk. Nem sokkal később már dobáltuk is egymásnak az ötleteket. Persze az is jól jött, hogy mostanra sikerült olyan szintre fejlesztenünk az otthoni stúdiócájgot, meg kikupálódni mindenféle tyútoriál jutyúbvideókból, hogy az ötleteket külső segítség nélkül fel tudtuk venni, meg tudtuk keverni. Na jó, azért jutyúbon kívüli kontribúció is akadt, szeretném is megköszönni Horváth Pista barátomnak a PMA-ból a keverési gyorstalpalót, és Domján Gabi barátomnak (The Hellfreaks) a mixelési telefonsegéd szolgáltatásokat, amiket az elmúlt időszakban kaptam. Így sikerült pár hónap alatt 6 dalt kidolgozni, amiből négy már kész van, kettő pedig a felkért énekes barátainknál éppen a hernyóformából pillangóvá alakul… A 4 elkészült dalból jelenik meg az első, a Megközelíthetetlen, ahol a Neck Sprainből és a FreshFabrikból ismert Horváth István „Pityesz” teszi a lelkét közszemlére. Az otthoni stúdiómunka legnagyobb hozadéka, hogy abszolút rugalmas, mikor tud dolgozni az ember, és így viszonylag jól összehangolhatóak a különböző zenekari feladatok, család, napi meló és nem mellesleg áthidalható az is, hogy Kozy Szentgotthárdon él, én pedig Budapesten. Így aztán a Toxic Twins elindítása mellett belefértek a Szarka Tamás és a Ghymes online koncertfelvételek, és a Hellfreaks-dalok írásával is tudtunk haladni.

Mik a Toxic Twins fő irányai, gondolatisága? Előre meghatároztátok, vagy ami jön?

Kozy: Az eredeti elképzelés szerint ez a projekt csak a saját szórakoztatásunkról szólt volna. Mindaddig így is gondoltam, amíg az első néhány dal nem kezdett igazi formát ölteni, és Pityesz, valamint 1-2 másik énekes barátunk nem kapcsolódott be a munkába. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztük, hogy vannak annyira jók a dalok, hogy ezt a nagyközönségnek is megmutassuk. Sok szempontból rendhagyó a Toxic Twins, hiszen nem klasszikus értelemben vett zenekar vagyunk, hanem inkább egy alkotói közösség, amelynek mi ketten vagyunk az állandó tagjai, de minden egyes dalban legalább annyira fontos szereplő az az énekes, akivel együtt dolgozunk.

Jozzy: Nem kell alkalmazkodnunk senkihez, azt csináljuk, ami jólesik, és emiatt majd hamarosan látni fogjátok ti is, hogy eklektikus lesz a kép. Ezért is dolgozunk több énekessel, hogy az adott zenei ötlethez legjobban passzoló hangon keresztül keljen életre egy-egy dal. Valamilyen sorrendiséget persze legalábbis a megjelenések miatt el kellett döntenünk, illetve a későbbiekben lehet, hogy valamilyen módon csoportosítjuk majd a dalokat, hogy valamilyen mini-album jellegű formát öltsenek, de a megjelenések sorrendjével alapvetően a változatosságot szeretnénk majd tükrözni.

Ki a főnök? Vagy demokrácia van?

Kozy: Főnök nincs, csak a szükséges alkotói feszültség van jelen néha… Nem mellékesen 20 éve barátok vagyunk, nekünk nem kell tiszteletköröket futni, ha meg akarunk beszélni valamit. Egyelőre a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a rengeteg alapötletet milyen tempóban és sorrendben tudjuk megvalósítani.

Jozzy: Változó, hogy éppen ki a domináns hím a munkában. Általában az irányít, akinél felmerül egy olyan ötlet, amire mindketten rá tudunk cuppanni, ilyen módon változó, hogy Kozy vagy az én ötletem az iránymutató. Alapvető cél, hogy mindkettőnknek tetszetős legyen, amit csinálunk. Ketten vagyunk a főkolomposok, és régóta ismerjük egymást, azt is elég jól fel tudjuk ismerni, ha a másiknál bekattant valami, és nem tudja elengedni a dolgot. Ilyen esetben is megosztjuk egymással a véleményünket, aztán vagy úgy lesz vagy nem, de mivel az is cél, hogy jól érezzük magunkat a folyamatban, és mindkettőnk számára élvezetes zenét csináljunk, ezért nincs is értelme farokméregetésnek, hogy ki a főnök vagy ki nem.

Minden dalban más fog énekelni?

Kozy: Ahogy most látjuk, egészen biztosan lesznek olyan barátaink is, akikkel legalább 2-3 közös dalunk is lesz.

Jozzy: Lesz, akivel több dalt is csinálunk, lesz, akivel csak egyet, ez csak azon múlik majd, hogy ki hogyan ér rá, vagy éppen milyen dalon dolgozunk, vagy kikkel szeretnénk még dolgozni.

Kizárólag magyar nyelven?

Jozzy: Itt az lesz a mérvadó, hogy az adott énekes milyen nyelven akar énekelni. Kimondottan örülök, hogy Pityesz magyar szöveget írt.

Ki írja a szövegeket?

Kozy: Csak az a biztos, hogy nem én, abban nem lenne köszönet…

Jozzy: A kiindulópont az, hogy mi írjuk a zenét, az énekes az énektémákat és a szöveget. Persze ez megint csak az énekes kollégán fog múlni, hogy ha igényli, akkor együtt is tudunk szövegen és dallamokon agyalni. Pityesz egy teljesen kialakult dalszöveget és énektémát hozott, aminek különösen örültem, mert nagyon személyes indíttatású, és úgy éreztem, hogy számára is fontos dolgot sikerült megfogalmaznia. Brutáljó érzés, hogy erre a kinyilatkozására a közös dalunkban, a Megközelíthetetlenben került sor. Egy másik dalhoz például a demóéneket úgy csináltuk egy másik cimboránkkal, hogy részenként megbeszéltük, hogy kb. milyen jellegű ének mehetne az adott riffre, és aztán ott helyben halandzsaszöveggel kialakult egy egészen ígéretes dalötlet. Egy kakukktojás dal is van, ami a fiókomban lapult az elmúlt 2 évben, ehhez volt egy szövegem és dallamom is, és azt turbózta fel ez egyik kedves énekes barátom az előadásmódjával.

Kiket fogtok még meghívni?

Kozy: Most 5-6 olyan olyan barátunk van, akivel elkezdtünk dolgozni. Az utolsó közös alkotói hétvégénken már felmerült 2-3 új név is.

Jozzy: Az a helyzet, hogy ezt meglepetésnek szánjuk!

Van/lesz basszusgitáros/dobos/szintetizátoros/stb., vagy mindent ti intéztek ketten? Vagy egyelőre élő verzió nincs még tervben?

Jozzy: Az egyik dalban egy ismert dobos cimboránk is feltűnik majd, és előfordulhat, hogy lesz még más olyan hangszeres poszt is, ahova vendéget hívunk, de az eddig kialakult dalokban a hangszeres játékot alapvetően ketten oldottuk meg, aminek elsősorban a hatékonyság volt a fő indoka. Élő produkcióban egyelőre nem gondolkodunk több okból sem, de nincs kizárva, hogy idővel színpadon is elő lesznek vezetve a Toxic Twins-dalok.

Kozy: Ha össze tudjuk hozni, akkor nagyon szeretném, ha több dalban is velünk játszana a Jozzy által is említett dobos cimboránk. Ezen kívül nagyon örülnék, ha egyik ismert magyar gitáros kollégával is össze tudnánk hozni egy brutális közös zúzást, már csak azért is, mert a Toxic Twins ötletének megszületés óta lelkes támogatója a kezdeményezésnek…

Mit kell tudni a bemutatkozó dalotokról, a Megközelíthetetlenről?

Pityesz: Nos, a 2020-as év hozott minket ennyire közel, és az évben történt változásoknak is köszönhető, hogy ez a dal összeállhatott így. Persze nem elhanyagolandó az a tény, hogy Kozi és Jozzy megálmodták a Toxic Twins alapjait, dalokkal és azzal az elképzeléssel, hogy az adott dalokhoz a számukra legmegfelelőbb hangot találják meg. Számomra nagyon megtisztelő, hogy rám gondoltak, és visszakanyarodva a válasz kezdetére, a tavalyi év a „nagy összetalálkozások” éve volt. A tavaszi, Geröly Matyival, Vörös Atival és Jozzyval közösen elkövetett 2 „Pantera Cover Studio Live” dal (Becoming, War Nerve) után keresett meg Jozzy a dallal – vagy ahogy többször is lett említve Jozzy által – ezzel a kis förmedvénnyel. Emlékszem, hogy egy pálinkás, nyár eleji napon, ráadásul anyák napján érkezett az üzenet Jozzytól, és nagyon felvillanyozott a dolog, meg iszonyat jól is esett, de jeleztem Jozzynak, hogy épp tényleg a pálinkásüveg aljára nézek, tehát küldje csak a förmedvényt, majd másnap meghallgatom. Ő meg küldte azonnal. Persze amint átjött, azért meghallgattam, gondolom, Jozzy is bízott a pálinka motiváló erejében, akárcsak én. Következményeként pedig ennek, válaszként egy hangüzenetben jeleztem, hogy a „világ legnagyobb barma az, aki énekes és erre semmit sem akar csinálni. Szóval én ezt szeretném nagyon!” Innentől folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és szépítgettük a dalt. Akkoriban Kollár Mátyás barátommal pont énekeket vettünk fel folyamatosan, így adott volt technikailag is, hogy egy erősebb demóváltozatot tudjak küldeni. Ez meg is történt, és már a kezdő lépések is jó alapot biztosítottak, így miután újraénekeltem Jozzynál a dalt, onnantól már csak azokra az apróságokra, illetve kiegészítésekre fordítottunk figyelmet, amivel még dúsabbá tudtuk tenni a dalt énekileg. Ezekben Jozzy ötletei domináltak, amelyek megmutatták számomra az ő szeretettel teli, igényesen maximalista, végletekig professzionális és egyben alázatos hozzáállását a zenéhez, amelyet már kívülről tapasztalhattam többször. Nagyon jól és gördülékenyen tudtunk dolgozni. A magyar szöveg ellen nem volt kifogása, ha az kellőképpen szépen van megírva, én pedig igyekszem odafigyelni a magyar nyelvű szövegeim „szépségeire”. A szövegeimben az engem ért külső történések lelkemre, érzelmeimre mért hatásait igyekszem „papírra” vetni. Sokszor szinte mantrázok bizonyos gondolatokat magamnak, hogy igyekezzek másképpen cselekedni, mint ahogy tettem eddig. Ezért is jelenek meg megkettőzve a klipben, úgymond a „selejtes” és a „tenni akaró” énem feszül egymásnak. Így a „Megközelíthetetlen” egy üzenet a lelki békémnek, a céltudatosságomnak, az önbecsülésemnek, amely üzenettel igyekszem erősíteni magam, hogy ne vesszek el, mint ahogy azt tettem oly sokszor. Persze bizonyos sorok, gondolatok összefonódnak és visszautalnak a privát szférámra, a magánéleti problémáimra vagy például egy reménytelen szerelemre is. Nem vagyok nagy világmegváltó a verseimmel, de ha tud bárki is azonosulni a szöveggel és tud adni erőt másnak is, akkor már megérte. A dal pedig egyszerűen fantasztikus. Talán az mutatja meg igazán a dal erejét, hogy énekileg is több oldalamat meg tudtam mutatni, legyen az szép, szólamos ének, beszéd, dúdolgatás, süvöltés, üvöltés, sikoly vagy magasan szárnyaló „óóózás” Mindenre volt hely, lehetőség, mindenkinek hangszeren is, még 1 taps is belefért. Változatosan komplex szörnyeteg ez a dal, na. Imádom.

Kozy: Igazi klasszikus közös munka volt, néhány témát Jozzy hozott, néhányat én, és vannak olyanok, amiket egyértelműen Pityesz énektémáihoz igazítottunk, a szöveget és az énekdallamot pedig teljes egészében ő írta.

Miért pont Pityesz?

Kozy: Személyes kedvencem, ebben a stílusban nem tudnék jobbat mondani a magyar metal színtéren. Számomra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhatunk.

Jozzy: Az a helyzet, hogy Pityesz hangja már 20 évvel ezelőtt beégett az agyamba, és régóta dédelgetett álmom volt legalább egy közös dalt írni vele az életben. Szerencsére az élet úgy hozta, hogy már panterázás kapcsán találkoztunk néhányszor az elmúlt években, így a nálam korábban meglévő „nem merem megkérdezni” effektus nem akadályozott a megvalósításban. Amikor összeállt a zenei alap, valahogy egyértelmű volt, hogy ennek most jött el az ideje. Hatalmas megtiszteltetés és öröm, hogy megtörtént az aktus, és hogy innentől barátomként is tekinthetek Pityeszre.

Készült hozzá egy klip is, mesélnétek erről?

Kozy: Jozzy koncepciója a klip, a végeredmény nagyon tetszik. Nekem időbe telt megérteni, hogy ma már vizuális tartalom nélkül nincs igazi produkció, és önmagában nem elég az, ha az ember a zenei részt tisztességesen összerakja.

Jozzy: Az alapötletet az adta, hogy mivel eleve ikrekre utal a nevünk, és a hangszeres játékot is magunkban fedtük le, ezért miért is ne szerepelhetne több alteregónk a klipben? Ebbe a koncepcióba Pityesz szövege is beilleszthető volt a belső párbeszéd-jelleg miatt.

2020 hozadéka is, hogy megszülethetett ez a klip, ugyanis így volt időm elmolyolni az ötleteléssel, a felvételekkel és a klipkészítés furfangjainak fürkészésével. A költség- és időhatékonyság mellett az önfejlesztés is szerepet játszott abban, hogy magam szerettem volna megoldani a vizuális megjelenítést, mert ha szükséges, akkor ezt a területet is külső segítség nélkül a továbbiakban le tudjuk fedni, és ez a folyamatosság fenntartásában jól jöhet. Ez nem jelenti azt, hogy mindig én fogok ezzel foglalkozni, de mivel szeretek is ezzel bíbelődni, és nem mellesleg pízügyileg is fenntartható így a folyamat, így több indokot is fel tudok mutatni a feleségem számára, hogy miért töltöm az időt a stúdióban… A bevezető animáció pedig Benedek Tamás barátom munkáját dícséri.

Mik a további tervek? Merre mentek tovább a projekttel?

Kozy: Egyelőre a meglévő dalokon dolgozunk, a háttérben pedig készülnek a további dalötletek. Ezzel párhuzamosan az időnk nagy részét a szociális médián való megjelenés kialakítására, bemutatkozó videók, szövegek, fotók, arculati elemek elkészítésére kellett rászánnunk. Foglalkoznunk kell azzal is, hogy milyen módon tudjuk a projektet financiálisan is fenntarthatóvá tenni, az sem lesz kis kihívás.

Jozzy: A cél az, hogy fenntarthatóan, folyamatosan tudjunk új dalokat, videókat készíteni. Az idei évre még tervben van 4-5 Toxic Twins dal+klip megjelentetése, amiből a következő két dalhoz már elkezdtük rögzíteni a klipeket. A tartalomkészítésen kívül a projekt megismertetésére is fókuszálunk, hogy ne csak mi örüljünk ezeknek a szívvel készült vehemens daloknak…
 

►II MOST PEDIG JÖJJÖN A MEGKÖZELÍTHETETLEN KLIP!