„Úristen, hogy fogunk mi ennyi sört eladni?!”

 

 

 

Annyi közöm volt a sörhöz, hogy fogyasztottam. Fuvarosként jártam Európát. Olvastam itt- ott, hogy lehet házilag is sört főzni, rátaláltam egy sűrített „sörkonzerv”-re, amit egy belga srác árult, otthon könnyen elkészíthető sört ígért. Nem igazán hittem, hogy működik, de kipróbáltam, és hát nagyon jól sikerült! Szerintem itt jött el az a pont, amikor végképp magával ragadott a sörfőzés. A saját magad által otthon főzött sör mindig sokkal finomabb, mint az ipari sör.

 

Egy hírportál fórumán ráakadtam egy társaságra, akik otthoni sörfőzők, megszereztem az egyikük telefonszámát, felhívtam és ő segített. Gyakorlatilag tőle, tőlük tanultam meg az alapokat, meg persze rengeteget olvastam, videókat néztem. Innentől minden szabadidőmben sört főztem otthon. Egy nagyon jó kis társaság alakult ki, sokat jártunk össze, különféle sörfesztiválokra söröket kóstolni. Így ismerkedtem meg más, nem lager sörfajtákkal. Itthon akkoriban még nem volt túl kísérletező a sörfőzés.

 

Egy ilyen sörözés alkalmával – jó részegen – találkoztam két sráccal, akik Németországból és Belgiumból importáltak söröket. Megbeszéltük, hogy csinálunk egy sörfőzdét, ahol olyan söröket főzünk, amiket eddig csak importból lehetett behozni, kezet fogtunk rá. Másnap kicsit kijózanodtam! (nevet) Felhívtam őket, hogy akkor mi most tényleg alapítunk- e egy sörfőzdét. A válaszuk az volt, hogy igen, csak pénz kéne hozzá. Akkor én eladtam egy-két kamiont.

 

 

 

Amikor én rákaptam, itthon még jóformán semmilyen alapanyagot nem lehetett beszerezni. Ahogy említettem, főállásban fuvaros voltam, más európai országokban pedig már jóval egyszerűbb volt hozzájutni – jobb minőségű – alapanyagokhoz. Innen jött az ötlet, hogy nyissak egy sörfőző boltot. Egyébként az otthoni sörfőzés jóval alacsonyabb költségű, mint mondjuk az otthoni pálinkafőzés.

 

 

Volt egy idő Magyarországon, amikor sorra nyíltak a sörfőzdék – mindenki a fent említett láger típusú söröket főzte -, aztán történt egy törvénymódosítás, aminek következtében 500 sörfőzdéből 470 valahány becsukta a kaput. 2013. április 1-jén nyitottunk, akkor még természetesen nem volt ekkora a főzde, éjjel- nappal főztük a söröket.

 

 

Amikor először megláttam a rengeteg sörös tartályt, elhatalmasodott rajtam a félelem - „Úristen, hogy fogunk mi ennyi sört eladni”?! Az nyitás napján nem történt semmi. A második napon jött egy- két újságíró, kóstolgattak, fotózgattak. A harmadik- negyedik napon szó szerint megtámadtak minket az emberek!

Úgy érzem, a titok, hogy sikerült betölteni egy nagy űrt a hazai sörpiacon. Ilyen söröket előttünk nem főzött senki, ezzel sikerült divatot teremtenünk. Mi vagyunk például az elsők, akik sour ale-t, azaz savanyú sört tudnak főzni. Ahogy a főzésnél, a sörfőzésnél is az a szabály él, hogy csak jó minőségű alapanyagokból lesz finom sör. Én csak olyan sört árulok, amit én is finomnak találok.

 

 

Nagyon jó, hogy sikerült befektető nélkül felfejlesztenünk a főzdét, mert így csak magunknak kell megfelelnünk és az áraink sincsenek elszállva. Egyre elterjedtebb itthon, hogy a sörfőzdék hozzánk hasonlóan maguk szerzik be az alapanyagokat.

 

 

Az IPA-nak nagyon érdekes története van, valószínüleg igaz is. India angol gyarmat volt, ahova rendszeresen szállítottak sört, ami azonban az időjárás viszontagságainak következtében megromlott. A komló a fűszere és egyben a tartósítószere is a sörnek – úgy döntöttek, hogy jó erősen megkomlózzák, ettől lett ilyen keserű.

 

 

Amikor elkezdtem csinálni, sokan azt mondták, bolond vagyok, amiért itt nyitok egy helyet. Hát, most már nem mondják! (nevet) A tapasztalat, hogy ha az emberek meg akarnak találni egy helyet, akkor megtalálják. Szerencsére a Legendát sokan meg akarják, ennek nyilván az egyik oka a koncertek, amiket szervezünk: sokszor lép fel nálunk a Dinamit, Deák Bill Gyula, Korál, Blues Company, tribute- és karaoke estek és még sorolhatnám.