Utazós bluesest

Utazós bluesest

Interjú Pribojszki Mátyással

Ha blues és szájharmonika, akkor Pribojszki Mátyás Band. Bár már nem sokáig, hiszen változáson megy át a zenekar, de addig még lenyomnak egy jó kis bulit március 3-án a Muzikumban az amerikai Bill Barrett (szájharmonika) és Lazy Brad Lewis (gitár, mandolin) társaságában. Ezen az estén a blues legszélesebb és legszínesebb palettáját hallgathatja meg a nagyérdemű: a tradicionális, akusztikus bluestól, a korai jazz, a boogie-woogie, a rock’n’roll, a rhythm and blues érintésével, egészen napjaink kortárs blueszenéjéig. Mi kérdeztünk, Matyi válaszolt.
 
 
Elég sok országot megjártál már, gondolom számtalan impulzus ért, sokféle embertípus, nézőpont és táj nyílt meg a szemed előtt. Mennyire különböznek az emberek zenefogyasztási és szórakozási szokásai?
 
Pszichológusként biztos, hogy választ tudnék adni… Viccet félretéve, valóban tucatnyi országot megjártunk az elmúlt évtizedekben, vannak országok, ahová rendszeresen visszajárunk. Ami nagy különbség, az az, hogy életben tartják a jazz- és bluesfesztiválokat. Főleg Európa északi részén, arra mi is sokat járunk. A hollandoknál, belgáknál ez a „bluesfesztiválosdi” már 3-4 évtizede rendszeresen működik, igaz, a blueszene közönsége inkább egy korban érettebb generáció. De az utóbbi években megjelentek a mi koncertjeinken is a fiatalabbak. Itthon kettő nagyobb fesztivált tudnék említeni; a paksi Gastroblues és a Budapest Blues Fesztivál. Szórakozás tekintetében minél északabbra mész, annál jobban isznak az emberek. Szerintem nincsenek akkora kulturális különbségek. Viszont működnek az adott országokban olyan rádióállomások, ahol ápolják ezt a műfajt. Persze itthon is van 1-2 olyan műsor, ami heti szinten pár órát foglalkozik ezzel.
 
Szerinted mennyire van még igény itthon a bluesra? Nem nyomja el az eldiszkósodott könnyűzene és a fesztiválok zaja? Érdekli a fiatalokat is?
 
Azt vettem észre, hogy sok esetben az igényt az éppen aktuálisan futó zenekarok, menedzserek, kiadók és egyéb médiumok irányítják, a blues viszont sosem volt populáris műfaj, bár nem is vágyott arra, hogy arénákat töltsön meg. Persze néhány előadóval ez sikerült, például B. B. King vagy Clapton és a fiatal generációknak is vannak népszerűbb előadói, mint Joe Bonamassa vagy John Mayer. De emögött komoly menedzsment és sajtóhálózat van, aminek köszönhetően ezek az előadók előrébb kerültek. Nyilvánvalóan van az egész mögött tartalom is. Visszatérve a kérdésre, szerveztem pár nagyobb nemzetközi fesztivált, 500-1000 fő közt van jelenleg a blueszene iránt érdeklődők száma Magyarországon, akik el is jönnek. Ez klubműfaj, de nem is gondolom többnek magunkat, csináljuk a dolgunkat és kész.
 
 
Márciusban egy igazai zenei csemegére lehet majd számítani a Muzikum színpadán, hiszen egy amerikai duóval fogsz játszani. Mit kell tudni róluk, milyen lesz a koncert?
 
Igen, régi kapcsolat fűz a szintén szájharmonikás Bill Barrettékhez, többször turnéztunk is együtt. Ők most először jönnek az országba Lazy Brad Lewisszal, aki egy nagyszerű énekes-gitáros. Az estét ők fogják kezdeni duóban, majd mi következünk a Pribojszki Mátyás Banddel, aztán pedig ők is csatlakoznak hozzánk, már-már „blues big banddé” alakulva. Nagyon kellemes és vidám muzsikálás lesz, egészen a korai jazztől, a r&r-on át, a rockabillyn keresztül, és bele fogunk húzni a boogie-ba is, de összességében egy nagy blueszenei utazás lesz.
 
 
Pár éve volt egy közel egy hónapos amerikai turnéd is. Milyen volt a blues otthonában játszani, megtapasztalni a műfaj gyökereit?
 
Egy nagyon jó zsűri előtt játszhattunk…a blues hazájában. Willie Dixont idézve, ha a zenét egy fának tekintjük, akkor a blues a fa gyökere. Játszottunk fesztiválon, klubokban, nagyon pozitív visszajelzést kaptunk, a második koncertre már elfogytak a lemezeink, nagyon tetszett nekik és nekünk is. Újabb erőt, ihletet és lendületet adott.
 
 
Februártól új néven folytatod. Mit érdemes tudni a Jumping Matt And His Combóról? Ha jól tudom, lesz lemez is. Mesélnél a közeljövődről?
 
Ez a névváltozás hosszú évek szüleménye. 15 évet élt meg a Pribojszki Mátyás Band. Rengetegszer írták le rosszul és ennek a bonyolultságán szerettem volna változtatni. A bluesban pedig bevett szokás, hogy a frontember becenevéről nevezik el a csapatot. A „Jumping Matt And His Combo” könnyebben megjegyezhető és igaz is. És jön az új lemez, amit tavasszal veszünk fel.
 
Ha bárkit választhatnál, kivel játszanál együtt szívesen és hol?
 
Megadatott az életemben, hogy Tom Jonesszal már játszhattam, az meglepő volt. Viszont Angliában képzelnék el egy nagy koncertet a 90-es évek derekán, mondjuk a Hyde Parkban, és olyan számomra nagy ikonokkal, akiknek elég kevés közük van a rockzenéhez vagy a blueshoz, inkább popzenei vonalon eveztek: George Michael, David Bowie, Prince. Ez nagyon nagy flash lett volna.
 
 
Császár Gergő
 
 
 

Helyszín