VILÁGSZINTEN UNDERGROUND
Interjú Vigh Dáviddal.
Vigh Dávidot legtöbben a hazai progrockzenekar Turbo gitárosaként ismerhetik, ám erősen része a pszichedelikus érának is. Egyrészt tagja a Global Illumination nevű, vizuális megjelenítéssel és színpadtervekkel foglalkozó animációs csapatnak, akikkel számos, főleg goa/psytrance-közeli előadónak (Ace Ventura, Liquid Soul, Carbon Based Lifeforms) és fesztiválnak (O.Z.O.R.A., Boom) konstruálják meg a mozgóképes körítését. Ezenfelül Takkra néven egyengeti elektronikus szólóprojektjének hipnotikus útját, melynek második nagylemeze az egyik legnagyobb progressive psytrance kiadónál, a dán Iboga Recordsnál jött ki, ami nem kis szó, és hát a rajta található hangfolyam is elég magas színvonalon szólal meg. Első fülre talán érdekes váltásnak tűnhet a Turbo ziláltsága után ez az ultranyugis, hihetetlenül kiegyensúlyozott pszichedelikus downtempo, de aztán, hallgatva a harmonikusan lebegő számokat, egyre jobban kitisztul a kép (és önmagunk is), hogy igazából nem is állnak olyan távol egymástól ezek a műfajok, mármint szellemileg. Alaposan kimunkált, egyedi, mégis ismerős hangzásvilág köszön ránk az organikus textúrájú Divine Architecture című legfrissebb anyagán, aminek borítóját is maga tervezte, és dalaiban olyan hazai zenészek működtek közre, mint Dure, a Turbo billentyűse, hangdrumon Pável Norbi a Freedom Caféból és Tárkány Kovács Bálint – Tárkány Művek, Fonó Zenekar – pedig cimbalmozik. Dáviddal kidumáltuk a dolgokat.
.jpg)
Kezdjük ott, hogy mi a Takkra?
Már a 90-es évek közepétől foglalkozom elektronikus zenével, viszont csak az elmúlt pár évben pörgött fel igazán ez a téma. Alapvetően olyan zenét akartam csinálni, ami reparál, vagyis olyan frekvenciákon mozog, amik elsősorban engem rendbe raknak, tehát ez egy öngyógyító folyamatként indult. Aztán tavalyelőtt összeállt az első album, amit ki is adott egy kis amerikai kiadó, a Mindspring. A Global Illuminationnel készítettünk hozzá egy teljes hosszúságú vizuált, tulajdonképpen ez egy „cinematic” album lett, és ugyan a zenére nem is annyira, de erre a VJ-mixre ráharapott a psy-közösség. Ekkor már dolgoztam az új albumon, ami egyfajta „healing music”, olyan dimenziókat nyit meg, amire szükség van, hogy időnként kitörjünk a megszokott kereteink közül, átlépve más birodalmakba. Szóval a Takkra alapvetően ebben próbál segíteni, hogy egy gyógyító jellegű pszichedelikus utazást tehess. Kifejezetten erre van dizájnolva. Egyébként a Turbo is hasonló, de ott inkább a rockzenei megoldások dominálnak, habár mondták már az új lemezre, hogy helyenként turbós.
Milyen volt O.Z.O.R.A.?
A nyitónapon játszottunk azon a színpadon, amit anno mi terveztünk. Szuper volt! Egyébként mi csináljuk a vizuált is a nagyszínpadon.
Hogy kerültél az Iboga Recordshoz?
Elég régóta dolgozom velük vizuális szinten. Tavalyelőtt volt a kiadó 20 éves jubileumi turnéja, amihez mi csináltuk az animációs cuccokat a Global Illuminationnel, ami egy holografikus színpadi show volt. Aztán egy nap a kiadó vezetője, Emok rám csörgött, hogy annyira tetszik nekik az új anyagom és kiadják. Ugye az Iboga többnyire progressive psytrance-ben utazik, ezért is különleges ez a lehetőség, bár szerintem az átlag goa fejnek kicsit több nyitottságra van szüksége, hogy a Takkrát befogadja. A következő lépés pedig, hogy ehhez is csinálunk egy teljes hosszúságú vizuál-mixet, most ezen dolgozom. Illetve a Takkrának van egy élőzenés inkarnációja is, amiben Mohácsi Matyi (Grand Mexican Warlock – a szerk.) basszusgitározik, Dure billentyűzik, Kocsis Máté dobol, én pedig gitározom és kütyüzöm.
Mint gitáros, mennyire gondolkodsz hangszeres aggyal, amikor elektronikus zenét alkotsz?
Abszolút. Leginkább gitáron írom a zenéket, vagy valamilyen kézzelfogható hangszeren. Mindenképpen muzikálisabb szerkezetben, zenei architektúrában, harmóniákban gondolkodom. Ezt nem tudom levetkőzni, de nem is akarom, hiszen ettől egy kicsit másabb is lesz az egész.
Hogy tudod egyesíteni, hogy az egyik részed a rockzenei vonalon mozog, a másik pedig az elektronikus környezetben?
Szerencsére nagyon sok minden elfér bennem, de valahol ezek nagyon hasonlóak. Nekem egy O.Z.O.R.A. Fesztiválon bulizni vagy vizuálozni ugyanakkora rock and roll, mint egy Turbo-koncert a Dürerben. Ezek hasonló energiák, az egész egy nagy hullám, amin folyamatosan rajta vagyok. Állandóan változik a frekvenciám, és ehhez képest alakul a soundtrack is.
Ha ekkora pluszt tud nyújtani egy pszichedelikus fesztiválon a dekoráció és a vizuális megjelenítés, akkor szerinted egyéb fesztiválokon hogyhogy nincs sem a szervezőknek, sem a közönségnek igénye hasonló szellemiségű megjelenítésekre?
Én teljes mértékben különválasztom ezeket a transzformációs fesztiválokat az általam csak plázafesztiválnak hívott rendezvényektől, ahol elég a ledfal, csak minél nagyobb legyen a vurstli, ezekből valahogy hiányzik a lélek, és ez meghatározza az egésznek a rezgését. Nekem ez nem is hiányzik. Egy pszichedelikus rendezvény pedig teljesen más szinten tölt fel, akár több hónapra elegendő energiával. Én hiszek ebben és szeretek hozzátenni ehhez az erőtérhez. Ennek hosszú távon is jelentősebb, lélekemelő hatása van. De a különbséget csak akkor érzed, ha megéled mind a kettőt.
A rálátásod alapján miben különbözik a magyar underground zeneipar a szélesebb körű elektronikus közegétől?
Azzal a fajta profizmussal, ami pl. az Iboga Recordsot jellemzi, én itthon még nem találkoztam. Eleve globálisan gondolkodnak, a zenéik a világ minden tájára azonnal eljutnak, pont a pszichedelikus kultúra világszintű hálózata miatt. Ez egy nagyon professzionális rendszer.
Talán Magyarországon túl sok feladat hárul magukra a zenészekre…
Pontosan. Nincs egy olyan háttér, egy megfelelően működő gépezet, ami biztosítaná az előadóknak a hátszelet, ráadásul nagyon sokan is állnak sorba. Bárcsak a Turbónak is lenne egy ilyen kiadója…
Na és mi újság a Turbóval?
Májusban lesz egy közös bulink a Subscribe-bal és az Apey & the Pea-vel, decemberben pedig az Akváriumban játszunk. Aztán most kezdtünk el dolgozgatni egy új anyagon.
Arra már gondoltál, hogy az általad képviselt vizualitást összehozd a Turbóval?
Valószínűleg igen, bár nem mindenhol van rá lehetőség. Mondjuk a Turbo aktívabb időszakában az volt az egyik koncepció, hogy egy jó rockzenekar mindenféle látvány nélkül megálljon a színpadon, de aztán ez változott, hiszen ha itt egy ilyen lehetőség, miért ne használnánk ki.
Elektronikus és rockzene, színpadterv, mozgókép. Hogyan tudod mindezt egyeztetni?
Megtanultam beosztani az időt és az energiát.
Hogy mutatkoznál be egy idegennek?
Vizuális művész és zenész.
Császár Gergő
