Marcus Miller: Renaissance

Marcus Miller: Renaissance

Hibátlan - mint általában.

Marcus Miller társaival május 23-án mintegy 4000 embert vonzott az Arénába, ez egy ekkorka országban egy instrumentális jazz bandától viszonylag szép teljesítmény. Még úgy is, hogy a jelenlévők közt nagy számban képviseltette magát a szakma. Mondjuk, a pont ma 53 esztendős afroamerikai úriember (na, vajon mikor íródott a cikk?) a basszusgitár jelenkori pápája, a jazz-szupersztárok szűk táborának oszlopos tagja, minden megnyilvánulása ünnep a műfaj rajongóinak. Az esemény az új lemez promoturnéjának volt egyik állomása, ebből fakadóan a műsor javát az igen jól sikerült Renaissance szerzeményei képezték, persze jammekkel, szólókkal, rögtönzésekkel felturbózva. Ezért jutott az album 13 track-jéből mindössze hatra idő.
 
A cím nagyon találó (manapság szinte minden új anyagra illene), itt a főleg funk-kal fuzionáló jazz „antik” értékei születnek újjá mai köntösben, végtelenül lezser ugyanakkor lélekkel teli profizmussal tálalva. M.M. gigász eszköztárából sok mindent elővezet - mind sound-ok, mind technikák tekintetében. Leginkább az enyhén torzított, slappelős groove-ok uralják az albumot, de felbukkannak itt selymes fretless hangok (Setembro), néhol némi keménykedés is (pl. a Jekyll & Hyde-ban, ami valóban egy erősen kétarcú tétel). A Setembro több szempontból is rendhagyó szakasza a lemeznek: ez egy tradicionális brazil nászdal, amihez vokál dukál, két énekes is vendégszerepel benne: Gretchen Parlato, és a panamai cantante de salsa, Rubén Blades. Szubjektív vélemény: inkább érdekes, mint jó, akárcsak a Dr. John vakerjával megspékelt Tightrope. Érdemük, hogy táncolhatók, ezért könnyen meglehet, hogy a csajokál pont ezek lesznek a favoritok.
 
V.G.