12 nem egy tucat!

12 nem egy tucat!

Parkway Drive // 2020. április 6 // Budapest Aréna

Ez lesz az ausztrál zenekar tizenkettedik koncertje Magyarországon.
Kovács Péter
 
Mi jut az átlagembernek eszébe Ausztráliáról?
Krokodilok, kígyók, cápák, sivatag, esetleg szörfözés. Mi jut eszébe egy rockrajongónak? AC/DC, Nick Cave, Rose Tattoo, Airborne, Karnivool, Silverchair, esetleg INXS. Na és a hardcore/metalcore fanoknak? I Killed The Prom Queen, Northlane, Deez Nuts, Thy Art Is Murder… na meg a Parkway Drive.
 
A csapat Ausztrália egyik tengerparti hippiparadicsomában, Byron Bayben alakult 2003-ban. A helyi szörfbajnok, majdani énekes Winston McCall, a későbbi dobos Ben Gordon a gitáros Piggel, illetve az merches csávóból bőgőssé váló Pie-jal már gyermekkoruk óta ismerték egymást. Egyedül Jeff Ling szólógitáros lógott ki a képből, mivel ő volt a flexes metalos gyerek a városban és köze nem volt a sportokhoz. Viszont ő meg elég jól tudott zenélni, ami a többiekről akkoriban kevéssé volt elmondható.
 
Miután Killing With A Smile/Horizons album kettőssel az underground metalcore legkomolyabb reménységévé váltak, 2010-ben kiadták a tökéletes Deep Blue-t, amely több osztállyal feljebb lendítette őket. Ezekben az években végigszántották Ausztrália és Európa legkomolyabb keményzenei fesztiváljait. Az ötösfogat ezzel a turnéval jutott el a 2011-es Hegyaljára is, ahol hihetetlenül emlékezetes koncertet adtak a tolószékben ülő Piggel.
2012 nagyon fontos éve volt a zenekarnak, hiszen ekkor jelent meg a zseniális Home Is For The Heartless DVD és az Atlas lemez.
 
 
Az album egyik fele még gyors tempókkal és breakdownokkal teli súlyos Parkway, másik része viszont belassult, kimértebb, metalos cucc. Ezen a korongon található a Dark Days és a Wild Eyes, amely slágerek a súlyos zene fő sodrába emelték őket. A szövegekben megjelentek a Földünk jövőjéért aggódó hangok (Greta Thunberg apja is lehet, hogy Parkway Drive-rajongó?) és az utópisztikus víziók bolygónkról.
 
A 2015-ös IRE anyagra teljességgel elhagyta a zenekar a 'core' jelzőt. A Crushedban a Rage Against The Machine világa köszön vissza, a Writing On The Wallban nu metal hatások, a Dedicatedben a Stuck Mojo precíz riffelése. Egyébként ez volt az a pont, ahol az ős hardcore fanok elkezdték a „Darkway Pride-ot” leírni, azonban helyükre egy rocker jött.
 
És ezzel megérkeztünk 2018-hoz, a Parkway utolsó lemezéhez, a Reverence-hez, amely egy színtiszta metalbandát mutat, lehiggadt harmincasokkal, akik pontosan tudják, hogy mit akarnak.
Az album központi témája a halál, a gyász és a hit hármasa.
 
Egy interjúban azt mondta egyszer Winston, hogy egyre komolyabb lett az igény a banda iránt, és a nagyobb koncerthelyekre más jellegű zenére volt szükség, mint mondjuk a Killing For A Smile-on hallható. Ezt az állítást maximálisan alá is támasztják a Reverence-en, amely hemzseg a középtempóktól, emellett jócskán felerősödtek a 80-as évekbeli (heavy) metal hatások, időnként még némi Mötley Crüe-feeling is tetten érhető.
 
Az arénák közönségének a szórakoztatásához nemcsak lassabb dalok, hanem komolyabb színpadi látvány is szükséges. Ha valaki látott mostanában Parkway Drive-bulit, akkor tudja, hogy ebben nem lesz hiány nálunk sem. Valamikor említette Winston, hogy a némettudása csak Rammstein-szövegekből elcsípett szavakból áll. Till Lindemannék azonban nemcsak „nyelvleckét” adtak az ausztráloknak, hanem arra is rávilágítottak, hogy sok pirónál csak egy látványosabb dolog van, az eszeveszett mennyiségű piró. A színpad a Budapesti Arénában biztosan felgyullad párszor majd, de ezt nem fogjuk bánni, hiszen közben a világ egyik legjobb koncertbandája fog minket lezúzni.
 
Hogy igazán teljes legyen az este, megnézhetjük előttük a metalcore egyik ősatyjának számító Hatebreedet, a dallamos hardcore punk színtér egyik legjobb csapatát, a Stick To Your Gunst. Kicsit furcsa lesz kezdőbandaként a leginkább death metalosnak mondható Venom Prison, de már csak a Barney Greenway női kiadása miatt érdemes lesz őket megnézni.
 
A zenekar utóbbi éveit bemutató Viva The Underdogs filmet január 22-én mutatják be Ausztráliában és Új-Zélandon. Reméljük, a pesti koncert előtt itthon is láthatjuk majd a filmet.
 
 

Helyszín

Jegyvásárlás