Pogó a fa alatt

Pogó a fa alatt

Jön a Nagy Karácsonyi PunkÜnnep!

Ismerős a mondás, hogy az ünnep mindenkié? Van viszont minden évben egy, amelyik kifejezetten a punkoké, és ez idén sem lesz másképp. December 21-én megrendezésre kerül a Nagy Karácsonyi PunkÜnnep a Dürer Kertben, ennek apropóján pedig a hazai punkélet felejthetetlen alakjával, Szakácsi Greggel beszélgettünk.
 
Szabó Anna
 
Jövőre jubilál a C.A.F.B., már 30 évesek lesztek! Mi az, ami miatt máig sikeresen tudtok működni a viharos történetetek ellenére?
Megmondom őszintén, 1990-ben, amikor elindult a dolog, nem gondoltam arra, hogy még 2019-ben is lesz valami belőle. Érdekes érzés, visszagondolva olyan, mintha tegnap lett volna az egész. Bulik, koncertek, próbák, bunyók meg minden. Számtalan hullámvölgyön át vezetett az út idáig, és biztosan lesz még ezekből a jövőben is. A C.A.F.B. többször is átalakult, ami miatt minden korszaknak megvannak a maga jellegzetességei. Lehet, hogy pontosan ez az, ami miatt még ma is létezik a zenekar. A változások mindig új ajtókat nyitottak meg előttünk. Illetve ez nagyrészt olyan embereknek köszönhető, mint Urbán Laca és Sütő Lajos, akik végig hittek a dologban.
 
Úgy volt, hogy idén érkezik egy nagylemez bakelit formában. Annak, hogy egyelőre nem jelent meg, van köze ahhoz, hogy jövőre 30 éves lesz a banda?
Igen, a legfőbb oka az, hogy közel van az évforduló, így azt gondoltuk, kiadunk még két anyagot 2019 végén, a teljesség kedvéért. Túl sok zenei szerzeményt halmozott fel a zenekar, amelyek nagy része új. Másrészt voltak olyan anyagok, amelyek nem jelentek meg, csak kézről kézre terjedtek. Ezek nagy része nélkülem lett felvéve, szerettem volna, ha e dalok is kijönnek digitálisan. Süti és Laca nagyon sokat dolgoztak rajtuk, amíg én nem tudtam részt venni benne, így már csak tisztességből is megoldottam a kiadóval e dalok kiadását.
 
Mit érdemes tudni a hamarosan érkező anyagokról?
Az egyik, a Morális pánik című anyag teljesen új dalokból áll, amelyeket a zenekaron és a kiadón kívül eddig senki nem hallott. A másik, az említett speciális kiadvány már valamennyire ismert, kislemezes dalokból és különleges demókból áll. Ezen már nagyon hosszú ideje dolgoztunk a kiadóval, és most értünk vele egyenesbe.
 
Az új amerikai zenekarod, a The Scoffs a Sledgeback helyett alakult, vagy ez egy másik banda, amiben szintén játszol?
Egyik sincs a másik helyett, én úgy vagyok a zenéléssel, hogy csak akkor csinálom a zenekaraimat, ha jólesik. Nem szeretek erőltetni semmit, és pont ezért állnak így a dolgok. A Sledgeback nagyon hosszú ideig turnézott és sok anyagot adott ki 2004 óta, ezért az elmúlt pár évben úgy éreztem, hogy kicsit kimerült az elem benne, úgyhogy most töltődik. A The Scoffs az a zenekar, ami jelen pillanatban minden időmet kitölti a C.A.F.B. mellett. A csapat 2019 áprilisában alakult, miután néhány mifelénk ismert zenész lehívott egy próbára. Most még csak Seattle környékén játszunk, mert a dobos a Supersuckers gitárosával, Rontrose Heathmannel is játszik egy projektben, ami miatt meg kell osztania az idejét.
 
De azért hamarosan hazalátogatsz, hiszen felléptek a PunkÜnnepen. Mire számíthat a közönség a C.A.F.B. részéről?
2015 óta újra összejövünk egy-egy koncertre a srácokkal, hogy eljátsszuk azokat a dalokat, amelyeket a legtöbben kérnek tőlünk. Az igazság az, hogy tervezünk mi több koncertet is, de sokszor a lehetőségek nem engedik a dolgot: ahányan vagyunk, annyifelé élünk, zenélünk az év legnagyobb részében. Aki ismeri a zenekart, az tudhatja, mi várható a december 21-i koncerten. Az ismert dalok nagy részéből válogattuk össze a műsort, amivel a mi részünkről szeretnénk az ünnepeket kellemesebbé tenni barátainknak és az odalátogatóknak.
 
Már korábban is felléptetek ezen az eseményen. Mi az, ami évről évre visszacsalogat?
Haza elsősorban a családom. A szüleimet és a testvéreimet csak ritkán látom, így ez a legfontosabb. A másik, ami egyértelműen fontos, az a zenekar és a haverok. Mindig nagy öröm találkozni és együtt játszani a barátokkal és zenészekkel, akikkel már közel 30 éve ismerjük egymást. Ezzel együtt őszintén mondom, tényleg hiányzik a szülőhazám, és mindig jó hazajönni, egy ilyen rendezvényre, ahol együtt lehetünk mindannyian pedig pláne.
Mit mondanál, mennyiben más ma punknak lenni, mint akár a kilencvenes, akár a kétezres évek elején volt?
Ezt csak az én szemszögemből tudom megmondani. Számomra a punk és a rock and roll tette olyanná az életem, amilyen. Nem ismerek más utat vagy életérzést, mivel nem éltem másként sosem, nekem már az lenne a furcsa, ha nem így kelnék fel reggel. Nekem most is ugyanolyan, mint amilyen az elején volt, azzal a különbséggel, hogy 30 évvel idősebb lettem. Szerintem ma már kicsit elfogadottabb a dolog, de ez nem azt jelenti, hogy a mai fiataloknak annyira könnyű. Sokszor hallom az idősebbeket a szcénában, hogy szidják és lenézik a fiatalokat. Elfelejtik, milyen volt nekik, mikor pofán lettek csapva annak idején. A műmájerkedés a gyengeség jele, inkább segíteni kellene a következő generációt.
 
 

Helyszín