ÚJ ANIMÁCIÓS VIDEÓ, és interjú - MOLTO

ÚJ ANIMÁCIÓS VIDEÓ, és interjú - MOLTO

Aki az elmúlt harminc évben valamilyen formában is képben volt a hazai undergrounddal, az biztosan belebotlott olyan bandákba, mint a Necropsia, a Szeg vagy a Beholder. A felsorolt csapatok közül sajnos már egyik sem aktív. A Necropsia ugye elég régen befejezte működését, a Beholder is tetszhalott állapotban lebeg és a Szeg is szögre akasztotta ténykedését pár éve. Szokták mondani, hogy az anyag nem tűnik el, csak átalakul. Így van ez most is, hiszen a fenti bandák oszlopos tagjai 2017-ben – a Szeg felfüggesztése után – döntöttek úgy, hogy ők bizony nem akarnak zenekar nélkül maradni, így sokáig név nélkül, de együtt zenéltek a próbatermükben és dalokat írtak. Ebből lett előbb az Allegro Molto (emelkedett tempóban, zenei kifejezés – szerk.), majd rövidítve, egyszerűsítve a MOLTO. Szilágyi István dobossal és Katona Péter énekessel váltottam pár mondatot online, hogy bemutassák új zenekarukat. 
 
Adja magát a kérdés, hiszen elég szokatlan a nevetek, miért MOLTO?
 
KP: Elsőre furának tűnhet a név, de jelentése az olasz nyelvben is gyakran használt „nagyon”. Ez a szó kifejezi mindazt, ami a zenekarral kapcsolatban érzünk: nagyon szeretünk zenélni, nagyon szeretjük, amit csinálunk, nagyon tiszteljük és szeretjük egymást, egymás dolgait. Ez a sok „nagyon” határozza meg, hogy gyakorlatilag tök ismeretlen underground zenekarként is olyan erősen hiszünk abban, amit csinálunk. 
 
SZI: A név onnan jött, hogy az egyik próbán állítgattam a metronóm alkalmazás a telefonomon, hogy milyen tempóban kéne játszani az éppen aktuális dalt és akkor jelent meg, hogy Allegro Molto. Az olasz nyelv amúgy is olyan dallamos, zenei (mondjuk ez ránk amúgy a műfaj sajátosságai miatt nem igazán jellemző), hogy egyből megtetszett a csengése. Egy darabig így hívtuk magunkat. Aztán mindenki annyira lusta volt, hogy csak „moltózott” és így maradt el az allegro szó. 
 
Ti korábban a Szegben is együtt zenéltetek kisebb-nagyobb kihagyásokkal (a Szegnek volt jópár tagcseréje frontemberi poszton – szerk.), nem unjátok még egymást? 
 
SZI: De. És legalább ennyire bírjuk is egymást. Az a helyzet, hogy ez a csapat úgy van jól, ahogy van. Senki nélkül sem működne a MOLTO, itt senkit nem lehet helyettesíteni, mert akkor megbomlik az egység. Tisztában vagyunk a kvalitásainkkal és soha nem is leszünk virtuóz zenészek, de azt senki nem veheti el tőlünk, ahogy mi így együtt felszántjuk a színpadot, lehengereljük a hallgatót. 
 
KP: Én a Szeg elején és a végén voltam csak a csapatban, de azt hiszem a legjobb lemezeken és koncerteken mind részt vettem. Imádom ezeket a srácokat és nagyon örülök annak, hogy úgy döntöttek, nekem kell a hátamon vinni az egészet, mint frontember. Óriási feladat volt erre felkészülnöm, hiszen korábban Zsoltival (Papp Zsolt, Szeg frontember, ma Trident dobos) megosztottuk a szöveget és osztott volt a figyelem is. Így egyedül azért jóval keményebb feladat mind a szövegírás és hogy a teljes koncertet nekem kell végigvinni. 
 
Ezek szerint volt már jópár élő fellépésetek a MOLTO-val. Hol voltak ezek, milyen csapatokkal? 
 
SZI: A bemutatkozó koncertünk 2018 márciusában volt Debrecenben, a Roncsban. Akkor nagyon sokan eljöttek és kaptuk a visszajelzéseket, hogy ez nagyon energikus, nagyon jó, csináljátok. Nem az volt a fő célunk, hogy mi ezzel a csapattal szétturnézzuk magunkat, hiszen mindenkinek ott a főállása, családja és valljuk be: negyven felett már nekünk sem akkor trúváj állandóan a turnébuszban ülni és ha kell, ha nem, koncertezni. Közös megegyezéssel elkezdtük ésszel összerakni a koncertlehetőségeket, elindult egy építkezési folyamat. Játszottunk a Pit Of Saronnal, az Omega Diatribe-bal, a Cadaveressel közös bulikat, illetve kaptunk egy lehetőséget a Nemzeti Hang zenekartól, hogy kísérjük el őket országos turnéjukra. Ez utóbbi lehetőség azóta is szépen működik, rengeteg helyre eljutottunk velük és a korábbi félszünk, hogy az NH közönségtábora nem fogja megérteni, hogy mit akarunk nekik mondani, hamar elillant. A 2020-as évben kétszer állt meg a pandémiás korlátozások miatt a turné, egyszer tavasszal, egyszer pedig ősszel, de nem adjuk fel. Amint lehet, újra útra kelünk velük. 
 
Meséljetek kicsit arról, hogy viszonylag fiatal bandaként már két nagylemezetek megjelent és úgy tudom, hogy éppen a harmadikon dolgoztok. Ennyire termékenyek vagytok? 
 
KP: Amikor a MOLTO elindult, összeszedtük minden eddigi tapasztalatunkat és visszatekintettünk arra, hogy mi az, ami a korábbi csapatainkban nem működött. Az egyik ilyen az volt, hogy túl lassal születtek az új dalok, az új lemezek, viszonylag soká alakult ki egy olyan koncertműsor, amelyekben a közönség és általunk is a legjobbnak talált dalok szerepelnek. Az volt a célunk, hogy amilyen hamar csak lehet, csináljunk meg két-három lemezt, hogy legyen miből válogatni és legyen egy olyan csapásirány, ami meghatározza a MOLTO zenéjét, stílusát. 
 
SZP: Az első, Víziók c. nagylemezünk elég lassan állt össze. Rengeteg zenei ötletet, illetve komplett dalt kidobtunk, mire maradt az a kilenc szerzemény, amely felkerülhetett a lemezre. Az egész produkciós munka és a dalok is teljesen kísérletezős formában készültek. Ez az az anyag, ahol a próbatermi felvételek közül legjobban sikerült metronóm nélküli, feelingből játszott demók tempóit alakítottam át ún. élő metronómmá és úgy doboltam fel, hogy közben mindenki élőben játszott. Ebből egy érdekes, hullámzó, groove-os, koszos valami lett, amiben több élet van. Ez nagyon jól állt ezeknek a daloknak. Ellenben a második, Kontroll c. lemez témái már annyira kívánták a precizitást, hogy ott fix tempókat kellett keresnünk és jól megküzdeni, hogy nagyon feszesek legyenek a dalok a felvételen is. 
 
 
A két nagylemezhez két igen komoly videóklip is készült. Elég borult képi világot tudtatok az amúgy sem könnyű szövegek alá produkálni. 
 
KP: A szövegek tekintetében nagyon fontosnak tartom a tartalmat. Nem tudok boldog dolgokról írni, mint ahogy a világ sem boldog. Szarságokat látunk, hallunk mindenhonnan, tele van a világ beteg emberekkel, pszichopatákkal, csak sok közöttünk élőről nem is sejtjük, hogy azok. A szövegek borultsága és baljós hangulatai miatt a klipek képi világát is olyanra akartuk varázsolni, hogy az teljes mértékben alátámassza a mondanivalót. Mindkét videó forgatókönyvét én írtam, a helyszínkeresésben és a kivitelezésben segített a zenekar és a Gotti Movies (Makovinyi András és Szakajda Tibor) valósították meg. A Szellem c. dal videóklipjéhez pedig sikerült felkérnünk Garay-Nagy Tamás Prima Primissima-díjas színművészt, aki szerintem zseniálisan hozza az egyedül maradt, a halált váró idős embert. 

Új szöveges videóval jelentkeztetek. A Nincs tovább ismét olyan témát boncolgat, ami most elég aktuális a globális világot érintően. Hova tovább, hogyan tovább? Mire akarjátok itt felhívni a figyelmet? 

SZI: Nincs tovább, szerintünk. Az emberiség olyan pusztítást végzett már ezen a bolygón, hogy ebből szerintem már nem menekülünk egykönnyen. Számos film, könyv, dal foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, mi egyszerűen csak feltesszük a kérdést. Az animációban a végóra az utolsó másodperceihez közeledik, minden visszaszámláló nullához tart, nincs sok időnk, hogy megpróbáljunk valamit tenni. 
 
Végül pedig szerintetek hogyan tovább a MOLTO-val? 
 
KP: Ha egyszer visszakapjuk a normális életünk – már ha lesz ilyen – akkor mindenképpen a koncertek és a fesztiválok irányába indulunk. Addig pedig dolgozunk egy nagy költségvetésű klipen, hogy mire koncertezni lehet, addigra az is felhívja a figyelmet ránk. 
 
SZP: Eközben pedig folyamatosan írjuk a harmadik lemez dalait. Annyit már elárulhatok, hogy kb. a fele készen van és lesz rajta egy közös dal is valakivel, aki nekünk a háttérben rengeteget segít.