Vidékről támad a metalcore-újhullám

Vidékről támad a metalcore-újhullám

Itt a faminehill 2016-os EP-je, a What Have We Done To Each Other.

A Kazincbarcika-Miskolc tengelyen dolgozó faminehill (így, kisbetűvel) egészen fiatal zenekarnak mondható, hiszen alig néhány éve léteznek, ráadásul a The Heart Is The Strongest Bone című, háromszámos kislemezüket annak idején úgy vették fel, hogy a zenekar a stúdióban debütált, és koncerteket a megjelenésig nem is adtak. Azóta persze beindult a szekér, hiszen tavalyelőtt megjárták az A38 Talentométerét is, illetve adtak egy raklap bulit, és előzenekaroskodtak többek közt olyan külföldi csapatoknak is, Burning Down Alaska, a Texas In July, a Kingdom Of Giants vagy a Hands Like Houses
 
Jellemző mostanában a magyar színtérre, hogy a metalcore fiatalabb generációja bizony nem Budapestről, hanem vidékről érkezik. A Petofi Nyíregyházáról, a Téveszme Egerből, a Hanoi Debrecenből, a Stubborn pedig Kerekegyházáról indult, és mindannyian relatíve rövid idő alatt írták fel magukat Magyarország zenei térképére. A faminehill nemcsak vidéki mivolta miatt illeszthető be ebbe a sorba, hiszen már a korai anyagaik is képviselték azt a minőséget, amit a fent említett csapatoktól megszokhattunk, a What Have We Done To Each Other pedig továbbra sem ad le a színvonalból, noha a műfajt nyilvánvalóan ez az anyag sem újítja meg. Öt jól megírt dal, nagyjából a modern metalcore zsánereivel, kicsit a Poison The Wellre emlékeztető énekhanggal, és némi djentes szaggatással: a Lossban a Burning Down Alaska frontembere is vendégszerepel, de a legjobb mégsem ez, hanem a Lisa Rodlauer énekesnővel felvett záró Recover.