A francia filmek krémje a Müpában

A francia filmek krémje a Müpában

Szeptember 26. - december 5. // Művészetek Palotája

Újabb állomásához érkezik a Müpamozi. A szeptember 26-án induló sorozat arra a lehetetlen feladatra vállalkozik, hogy betekintést nyújtson a francia filmművészetbe. A Francia krémes az 1960-as évektől a 21. századig válogat a francia filmek krémjéből. Különleges desszert azoknak, akik szívesen néznek a filmek mögé, akiket érdekelnek az alkotásokat inspiráló korok, eszmék.
 
A Müpamozi minden félévben arra tesz kísérletet, hogy egy-egy nemzet vagy tematika köré épít fel egy sorozatot. Az évadok során körbejártuk már Zsigmond Vilmos filmográfiáját, kalandoztunk a magyar zenés és táncos filmek közt, leplezetlenül kerestük az erotikát és a szabadságot a hazai mozifilmekben, utazást tettük a spanyol filmek világában, most pedig francia földekre kalandozunk. Bátran mondhatjuk, hogy Franciaország az európai filmkultúra egyik meghatározó és megrendíthetetlen szereplője, hiszen az Egyesült Államok után itt forgatják a legtöbb filmet. A francia újhullám, vagyis a Nouvelle vague a második világháború eseményeiből épp felocsúdó európai filmművészet egyik legmeghatározóbb, sőt talán legnagyobb hatású megújító mozgalma volt. Az ötvenes évek második felétől a hatvanas évek végéig tartó mozgalom hatása a mai napig érezhető, annak ellenére, hogy immáron több mint fél évszázada zajlott. Felrobbantja a mesélés hagyományait, a sztárkultuszt, a vágást, a filmzenét, a nézőhöz való viszonyt, és a rendezőt, a szerzőt teszi meg a film mindenható urává. Egyben olyan rebellis eszmerendszer, amely magával ragadja a háborút nem viselt filmesek új generációját. 
 
A korszak két legerősebb ikonja François Truffaut és Jean-Luc Godard, így nem meglepő, hogy utóbbi alkotásával indítjuk a sorozatot. Az 1965-ös Bolond Pierrot-ban a korszak ikonja, Jean-Paul Belmondo alakította Ferdinand addigi életétől megcsömörlötten elhagyja feleségét és elszökik szerelmével, Marianne-al. Főhősünk azonban nemcsak Párizst és a maga teremtette hazug világot hagyja maga mögött, de önmagából teljesen kifordulva az összes társadalmi normát felrúgva totális ámokfutásba kezd. 
 
Egészen más világot tár elénk Jacques Tati Playtime című filmje. A történet kulcsfigurája Hulot úr, aki egy bizonyos Giffard urat keresve bolyong egy utópikus üvegrengetegben. A Playtime, annak ellenére, hogy a párbeszédek elenyésző szerepet kapnak benne, nem némafilm. Az epizódok szinte nem is kapcsolódnak egymáshoz, csak Hulot figurája köti őket össze, aki egymaga testesíti meg a modern idők reménytelenségét. 
 
Francia újhullámos filmsorozat nem lehet teljes Truffaut alkotás nélkül. A németek megszállta Párizsban játszódó Az utolsó metró egyfajta tisztelgés a nagy érzelmeket és szenvedélyes szerelmeket ábrázoló francia klasszikusok előtt. Elmélkedés arról, megőrizheted-e a tartásod, a méltóságod, dönthetsz-e erkölcsösen egy olyan hatalom alatt, amely el akarja venni a szabadságodat és az életedet. Az pedig csak még különlegesebbé teszi, hogy Catherine Deneuve és Gerard Depardieu nemcsak a filmvásznon, de az életben is egymásban szerettek. 
 
Bár kevesen azonosítják a francia filmekkel, bizony a sci-fi és a gengszterfilmek sem állnak messze a francia rendezőktől. A nyolcvanas években felbukkant új irányzat – ami később a cinema du look nevet kapta – két legjelesebb képviselője Leos Carax és Luc Besson volt. A rossz vér története a Halley-üstökös és az AIDS-vírus elterjedésének időszakában játszódik, mikoris két rivális gengszterbanda küzd egymással Párizs kísérteties negyedében. Alex (Denis Lavant) az egyik bandavezér felesége, Anna (Juliette Binoche) segítségével próbálja megkaparintani a világot fenyegető vírus ellenszerét egy titkos laboratóriumból. 
 
Luc Bessont egyetlen mozirajongónak sem kell bemutatni, sokak szerint ő teremtette meg a modern francia kultuszfilmet. A Nikita igazi fordulópont volt nemcsak Besson, de a francia film világában is. A szépívű szerelmes kalandok és az útkeresés helyét átvették a pörgős akciójelenetek. A történetmesélés fegyelmezettebb, a dramaturgia pontosabban kimunkált. Sokak szerint a Nikita a León, a profi előfutára, egyben pedig egy felvezetés egy üzletileg kiszámíthatóbb korszakhoz.
 
A vetítések előtt, ahogy azt már megszokhatta a közönség, a házigazda Réz András avatja be a nézőket egy-egy szakmai titokba. A filmeket eredeti nyelven, magyar felirattal vetítjük. A filmvetítés a Budapesti Francia Intézet támogatásával valósul meg.
 
Francia krémes sorozat filmjei
 
Bolond Pierrot (Pierrot le Fou; 1965)
2016. szeptember 26. 19:00 Előadóterem
Rendező: Jean-Luc Godard
 
Playtime (1967)
2016. október 10. 19:00 Előadóterem
Rendező: Jacques Tati
 
Az utolsó metró (Le Dernier Métro; 1980)
2016. október 24. 19:00 Előadóterem
Rendező: François Truffaut
 
Rossz vér (Mauvais sang; 1986 )
2016. november 7. 19:00 Előadóterem
Rendező: Leos Carax
 
Nikita (1990)
2016. december 5. 19:00 Előadóterem
Rendező: Luc Besson

Helyszín