SOLARIS - MARSBÉLI KRÓNIKÁK balett az Erkel színházban!

SOLARIS - MARSBÉLI KRÓNIKÁK balett az Erkel színházban!

Földi Béla izgalmas anyaghoz, Ray Bradbury Marsbéli krónikák című kultikus science fiction-éhez nyúlt.

Barta Dóra-Földi Béla-Philip Glass-SOLARIS együttes: Megbolydult bolygó / Marsbéli Krónikák
Egyfelvonásos táncművek
 
Marsbéli krónikák
Koreográfus: Földi Béla
Zene: SOLARIS
Dramaturg: Vécsei Anna
Díszlettervező: Sáfárik Tamás
Jelmeztervező: Závodszky Dalma
 
Az 1920-ban született Bradbury egyértelműen a science fiction irodalom egyik óriása. Tizenegy évesen kezdett el írni, jobb híján csomagoló papírokra. 1934-ben családja Los Angelesbe költözött, ahol az iskolában tanárai hamar felismerték írói tehetségét. 1938-ban publikálta első írását „Hollerbochen's Dilemma” címen, 1947-ben jelent meg első novelláskötete, a Sötét karnevál. Méltán leghíresebb művét, a Marsbéli Krónikákat 1950-ben írta. A mű határozott társadalomkritika, miközben az atomkor félelmeit is megjeleníti, hirdeti az egyszerű emberi élethez való ragaszkodást és az ellenállást mindenféle rasszizmussal és cenzúrával szemben. Művét úgy jellemzi, hogy inkább fantasy, mint sci-fi, fantasy alatt a tudományon túllépő, képzelt világot értve.                                                         "Az űrkutatás szabadságot és békét hozhat. Ahogy annakidején átjöttünk az Újvilágba, és Európa minden problémáját magunk mögött hagytuk.... amikor majd továbbmegyünk a Marsra, talán itthagyunk minden földi gyűlölködést, és új esélyt kapunk a békére, a haladásra, a képzelőerőnk kipróbálására. Talán...."                                 A Marsbéli Krónikák magyar kiadásában jelent meg idehaza a Fahrenheit 451 című kisregény is, amiből később Truffaut forgatta emlékezetes kultuszfilmjét, a 451 Fahrenheitet. 1984-ben pedig, egy akkor első lemezes zenekar debütáló albumának témájául választotta a Marsbéli Krónikákat. A SOLARIS együttes bemutatkozó anyaga ebben az évben indult el világkörüli útjára. Kiadták Japánban, az Egyesült Államokban, Brazíliában, Mexikóban, számos díjban és elismerésben részesült, a világ legkülönbözőbb pontjain koncertek sokasága követte az azóta kultlemezzé vált album megjelenését. 2014-ben, a kiadás 30 éves évfordulóján pedig a zenekar itthon is megünnepelte a különleges jubileumot: a Művészetek Palotájában, végre a hazai rajongók előtt is teljes egészében bemutatták az anyagot. Az eseményből DVD született, sőt, egy meglepetés is: a Marsbéli Krónikák II! 30 évvel az eredeti után a SOLARIS egy újabb Marsbéli Krónikák vízióval zárta keretbe pályafutását.                         Ezen a ponton kapcsolódott a történetbe Földi Béla koreográfus. A világon először (!) balettet álmodott Bradbury művéből és a SOLARIS zenéjéből! Az előadáson gyönyörű egységet alkot a zene, a tánc, a díszlet, a jelmez és a vizuális élmény. És hogy teljes legyen a kép: az első három előadáson a SOLARIS élőben játsza el a Marsbéli Krónikákat! Az Állami Operaház különleges produkciója a Budapesti Tavaszi Fesztivál nagy érdeklődéssel várt táncbemutatója is egyben.
 
A premier időpontja: ápr. 21.                                                                                              
További előadások: ápr. 23. és 28.
 

Megbolydult bolygó
Barta Dóra táncműve Philip Glass zenéjére.
 
A baltimore-i rádiójavító és lemezbolttulajdonos fiaként született Philip Glass úgy ismerkedett meg a zeneirodalom legnagyobb alakjaival, hogy apja a kevésbé fogyó lemezeket egyszerűen hazavitte. Testvéreivel együtt így találkozott először Beethoven kvartettjeivel, Schubert szonátáival és Sosztakovics szimfóniáival, valamint Bartók műveivel. Zenei tanulmányait 6 évesen kezdte, 8 éves korában már furulyázott. Később matematikából és filozófiából doktorált, ám szabadidejében szinte mindig zongorázott, a diploma után pedig New Yorkba költözött, és a híres Julliard zeneiskolában képezte tovább magát. A zeneszerzés általános szabályait elvető, mindenképpen kitörni vágyó Glass hamar a független zeneszerzők irányába fordult. 1960-ban Párizsba költözött, és az ismert indiai szitárművész, Ravi Shankar hatására kezdett érdeklődni a népzenék iránt. Indiában, Nepálban, valamint Észak-Amerikában kutatott ősi zenei motívumok után, melyet New Yorkba való visszatérése után igyekezett saját munkáiba beépíteni. 1974-re már számos önálló művel rendelkezett, melyeket a saját magáról elnevezett kis formációval adott elő. Zenét szerzett a Mabou Mines Theater Company számára, ahol társalapítóként is közreműködött. Innen már nem volt megállás, Glass sajátos stílusával nagyon hamar elismertségre tett szert. Operák, szimfóniák, különböző kórusművek mellett a film világa is megihlette.
A Koyaanisqatsi - Kizökkent világ (eredeti címe: Koyaanisqatsi), Godfrey Reggio kultikussá lett alkotása az egyik első filmzenéje volt. A narráció és beszéd nélküli, kizárólag a kép és zene harmóniájára építő alkotás a modern társadalom és a természet egyre nehezebben áthidalható szakadékát igyekszik érzékeltetni. Operatőre a Baraka rendezőjeként ismert Ron Fricke, a narrációt nélkülöző szótlanságot pedig így magyarázta Reggio: "nem a nyelv szeretetének hiánya az oka, hogy ebben a filmben nincsenek szavak. Ez azért van, mert álláspontom szerint a nyelv lealacsonyodott állapotban van. Már nem képes leírni a világot, amelyben élünk."
A film máshol még soha nem látott perspektívából mutatja meg a természet csodáit, a felhőket, a viharokat, a naplementét és az éjszaka fényeit, hol lassítva, hol felgyorsítva az eseményeket, majd az ember alkotta létesítmények művészien fényképezett részleteiben gyönyörködhet a néző, a milliós nagyvárosok forgatagában, a szinte néptelen sivatagok látványában, a különböző népcsoportokhoz tartozó emberi arcokban, de láthatunk balettszerűen mozgó, gyártósoron dolgozó robotokat, az ipar képeit, és láthatjuk az emberi pusztítás nyomait is. 
Koyaanisqatsi hopi nyelven annyit jelent: egyensúlyából kibillent - kizökkent világ. 
 
Ebből a különös és izgalmas anyagból készített balettet a koreográfus Barta Dóra. Hol megnyugtatja a nézőt, hol csodálkozásra készteti, és megállás nélkül gondolkodásra serkent. Hogy meglássuk a világ hétköznapi csodáit, és megértsük, mekkora veszély fenyeget bennünket, ha kibillentjük a mindent életben tartó, kényes egyensúlyt.