The Untold Tragedies - Kiállítás a Fészek Színházban

The Untold Tragedies - Kiállítás a Fészek Színházban

2016-10-12 11:05

Csak a bőség zavara lehet az oka, hogy egy globális háború utáni világ képeit, írott szövegeit, törmelékeit és hangzását ne képzeljük el.

Már elkezdődött? Csak azért a kérdőjel, mert sejthető: elmarad majd a bejelentés miszerint már benne vagyunk. Az isten jobb kezében tartott könyv hét pecsétjéből négy már feltöretett. A fehér, a vörös, a fekete és fakó lovon ülő lovasok már köztünk vannak. Erről szól manapság minden. Erről szól a Fészek Színházban látható kiállítás is. Nincs ennél ideálisabb helyszín. A színháznak helyet adó gyárépület természetesen eleve indusztriális. Legalábbis kívülről. Belépés után egy szabálytalan alakú fogadótérbe érkezünk. Ez már cseppet sem ipari, hanem inkább egy jó ízléssel berendezett posztindusztriális kávéház. Innen juthatunk el a kiállításhoz. Nem érdemes lelépni az útvonalunkat kijelölő szőnyegről, mert rajta lépkedve legalább egy kicsit biztonságban érezhetjük magunkat, miközben átmegyünk egy gyárcsarnokon, amibe belezsúfoltatott az elmúlt 150 év ipari forradalmának temérdek tárgya. Már a különböző gépek sokasága is elég nyomasztó. Mintha egy piramis belsejében a sírkamrához vezető jelölt útvonalon járnánk. Vagy mintha turisták lennénk, akik a fenntartható fejlődés igézetében nem térhetnek el a kötelező haladási iránytól, nehogy megzavarják a nehezen kiizzadt ökológiai egyensúlyt. Vagy mintha egy időgépen érkeztünk volna a nem távoli múltba, miközben tudtunkra adták, hogy az ösvényről letérni nem szabad, mert bármi interakció megzavarhatja a jövőt, pontosabban a jelent, még pontosabban a múltban meglévő jelenben már meglévő jövőt. Aztán izzadni kezdünk, mert meleg van. Ez nem a kiállítók ötlete, ez a helyszín spontán hozzájárulása a produkció sikeréhez. Mert nem árt egy kis izzadás.

A húszas éveikben járó kiállítók: Cziczó Dániel (zene), Kováts Máté (grafika), Mónos Péter (Installációk) és Tímár Benjamin (szöveg). Tímár Benjámin művészi előélettel is rendelkezik: az ELTE magyar szakán tanul, versei jelentek meg a Műút folyóiratban és a Hévízben. Cziczó Dániel az ELTE Nemzetközi tanulmányok szakát végzi, tőle származik a kiállítás ötlete, Kováts Máté grafikusként dolgozik, reklámokhoz, kiállításokhoz filmek díszletéhez készít grafikákat. Mónos Péter pedig az IBS hallgatója Arts management szakon. Az alkotók egy alternatív valóságot ábrázolnak, amely festményekből, kollázsokból, szobrokból, írott szövegekből és installációkból áll. Zenét és zajokat is kapunk mindehhez.

Kedvcsinálóként két idézet a kiállított szövegekből és néhány fénykép. Előbb egy makrokozmosz olvasat és a hozzáillő kép:

„Sokáig keringett, míg végül elért a teljes üresség középpontjához. Oda, ahová egy újjászületett bolygó a magány keresése miatt juthat csak el. Ekkor kezdődött az, amit ma már a legmodernebb feljegyzések az új genezisként emlegetnek. Ekkor kezdte el vonzani a kihunyt csillagok maradványait, az elsatnyult emberekből kiszakadt fájdalmat és, a háborús területekről felszálló csontszilánkokat. Több évezred lebomló és le nem bomló anyagát halmozta fel, majd ezekből alakította ki saját lemez tektonikáját és ásványkincs-készletét. Olyan masszívvá vált, mint a teremtés fogalma. Kráterei és mélyedései számtalan tó, és fordított folyásirányú forrás otthona lett. Mintázatát a rajta megtelepedett májmohák által nyerte el. Szép volt, de egyik naprendszer sem fogadta be magába, így egyedül rögzítette be magát az örök térbe, igaz bolygó volt.”

Részlet egy mikrokozmoszról szóló szövegből:
 
„Féltem. Mindenki félt. Bujkálni kellett előlük. Bárhol megtalálhattak. A szemük olyan volt, mint a miénk. Több féle színben létezett és pupillájuk nem volt. A szemgolyójuk közepét pedig bizonyos időközönként benőtte 6 darab lepellevél. Az orchideáknál észleltem ilyen leveleket. Átláttak mindenen. Ezért az ember még a belső szerveit sem érezhette biztonságban…az ajkuk és az ínyük egybeolvadt. Beszélni nem tudtak, de képesek voltak nagyon magas sikító hangot kiadni. Főleg, mikor friss hús szagát érezték. Orruk kifinomult volt. Tökéletes szaglással rendelkeztek. Persze a kifinomultságnak és a tökéletességnek ára van. Mivel az orruknak minden alig érezhető, illetve minden penetráns szagot el kellett viselnie, folyamatosan vérzett. Vérük megmagyarázhatatlan okból kékszínű volt…Ezzel szemben izomzatuk, bármennyire is furcsa ezt kimondani, de szép volt.”
 
A következő képnek a „Faust dolgozószobája” címet adnám: 
 
 
Ami a kiállítás hanganyagát illeti: a zenék műfajáról hosszan lehetne értekezni, ha mégis egy szóval kelleni kifejezni a hallhatót, akkor az az ambient, aminek hátterében ősforrásként ott a techno és minden bizonnyal a krautrock is.
 
 
Végezetül egy kép a legerősebb installációról: 

A kortárs művészet történészeinek dolga a Gesamtkunstwerk besorolása… Neoavantgárdból sarjadzó posztmodern? Vagy Apocalyptic Art? 
 
A kiállítás október végéig tekinthető meg a Fészek Színház előadásainak napján 16 órától, illetve előzetes egyeztetés után hétfőtől péntekig 16 és 21 óra között. A kiállítás helyszíne: Fészek Színház. Budapest, VIII. kerület, Orczy út 46-48. Telefon: (30) 650 0259
 
Sándor Tibor