Ganxsta Zolee és a Kartel - K.O.
Négy-öt éve még kb. annyira tűnt valószínűnek Lory B visszatérése a Kartelbe, mint hogy Döglégy Zolee absztinens gyűléseket vezényel le vatikáni nagykövetként.
A „soha ne mondd, hogy soha” közhely azonban új értelmet nyert. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a K.O. nosztalgialemez lenne, sőt. A legszembetűnőbb újítás, hogy Szűzoltók-kaliberű, megindítóan romantikus dalnak ezúttal nyoma sincs az albumon (középkorú családapák esetében ez mondjuk bocsánatos bűn), ellenben talán a legmodernebb megszólalású Kartel-anyag. Az első három dal kapásból letarolja a hallgatót, és ugyan akadnak szürkébb szerzemények is, a 82 forintos dal, a Muay Thai, a Lépj vissza és a Gina-kaliberű trackeknek köszönhetően (utóbbiban mellesleg a Fish!-es Kovács tolja a refrént) legalább annyira hallgattatja magát, mint elődje, a Hatalmat a népnek.
