Miss Poppy – Indiában

Miss Poppy – Indiában

Indiában jártam, mesterségem címere: megfigyelő. K...

Indiában jártam, mesterségem címere: megfigyelő. Kéthónapnyi utazgatásom benyomásairól olvashattok most, volt szerencsém ugyanis India legdélibb pontjától (Kanjakumari), egészen északig, a varázslatos Rishikeshig betekintést nyerni a misztikus hinduk otthonába, mely majdhogynem egy egész kontinensnyi területet foglal magába.

Sajnos egy ekkorka terjedelmű cikkben nem tudok mindenről részletesen beszámolni, de igyekszem átadni India ízét, már amennyit két hónap alatt megtapasztaltam belőle. A hindukról tudni kell, hogy a nyugati ember számára furcsának nevezett szokásaik ellenére nagyon barátságosak és segítőkészek, mindig mosolyogva billegetik fejüket az igen és a nem közé eső irányba. Lévén India hatalmas területen fekszik, egészen más viszonyok és hangulatok jellemzik a tájegységeket; míg a déli rész a pálmafáktól duzzad (helyi pletyka szerint volt idő, hogy a legnagyobb halálozási ok a fejre eső kókusz volt) és a temperamentum is hevesebb, kicsattanóbb – pozitív értelemben -, addig észak sokkal inkább asramokkal és úgynevezett sadhukkal (szent emberekkel), misztikával és komolysággal fűszerezett. Kétségtelenül mindkét „világnak” megvan a maga szépsége, de egy helyi sadhu elmondása szerint már India sem a régi. Azt mondta: „A mai fiatalok ugyan erősek fejben, de ami a szívet illeti, már nagyon gyengék. Hiányzik a szív az új generációkból.” Két hónap nem volt elég, hogy erről tanúbizonyságot nyerjek, de ha azt vesszük, hogy már ez az ősi kultúra is kezd „elnyugatiasodni”, felsejlik a gyanú a kijelentés igazságáról.