A vászonszatyor mégsem óvja a környezetet?

A vászonszatyor mégsem óvja a környezetet?

Egy friss kutatás kimutatta, hogy nem mindegy, melyik oldalról nézzük a műanyagzacskó és a vászontáska problémáját.

Ha bárkit megkérdezünk az utcán, hogy vajon a műanyag- vagy a vászonszatyor a környezettudatosabb, valószínűleg mindenki a másodikat vágná rá válaszként – pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez így is van.
A vászonszatyor ugyanis előállításában legalább annyira környezetszennyező, mint a műanyag változat, csak teljesen máshogy károsítja a bolygót.
 
Alapvetően mindenki azt gondolná, hogy a vászonszatyor a környezettudatosabb választás, hiszen mindenhol azt ajánlják, hogy ha a műanyagszennyezést vissza akarjuk szorítani, ilyen és ehhez hasonló hétköznapi intézkedésekre lesz szükség.
 
Ezzel magában még nincs is semmi baj, valóban így van, a műanyagszennyezést lehet mérsékelni azzal, ha mindenki átáll a vászonszatyorra a műanyagzacskó helyett. Csakhogy ezzel lehet, hogy nagyobb terhet ró a bolygóra, mintha megvette volna azt az egy káros zacskót.
 
Ha ugyanis a megvásárolt és felhasznált mennyiség alapján akarjuk eldönteni, hogy a vászon vagy a műanyag a jobb választás, egyértelműen a vászonszatyorra kell voksolni – viszont ha egyetlen eszköz előállítását nézzük, a vászontáska szépen lemarad a műanyagzacskó mögött.
 
A dániai környezetvédelmi és élelmiszerügyi minisztérium kutatása megállapította, hogy egyetlen vászontáska elkészítése sokkal nagyobb terhet ró a környezetre, mint egyetlen műanyagzacskó előállítása. Utóbbinál természetesen csak akkor jön ki jól a lépés, ha nem vesszük figyelembe, mennyi ideig terheli még a környezetet az az elképesztő mennyiségű műanyag, amit megvásárolunk.
 
A kutatásból kiderült, hogy egy vászontáska előállítása a nulláról kezdve 271,5 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár, ugyanez egy nagy sűrűségű polietilén szatyorra vonatkoztatva másfél kilogramm. Mikor a vászontáskára áttér valaki, hogy óvja a környezetet, bizonyos szempontból pontosan azt rombolja.
 
Bármennyire érdekes is, a korábban említett, de alacsony sűrűségű polietilén szatyor az, amelynek gyártása a legkevésbé terheli meg a környezetet – ez a legócskábbnak, leggyengébbnek látott zacskó a kínálatból. Ahhoz, hogy egy vászontáskának ugyanott legyen a környezeti haszna, mint a műanyagszatyornak, egészen pontosan 7100 alkalommal, azaz közel 20 évig kellene használni ahhoz, hogy ugyanannyi legyen az előállításának környezetre gyakorolt hatása, mint a műanyagszatyoré. A biopamut szatyrok esetében még nagyobb ez a szám: 20 ezer alkalommal, azaz 55 évig kellene használni. Igaz, a tanulmány azt feltételezte, hogy a kiszolgált vászonszatyrokat elégetik, pedig az újrahasznosításuk kevésbé terhelné meg a környezetet.
 
Persze a kutatás nem figyelte a műanyagszatyor egyéb környezeti ártalmait, vagyis a hulladékként való megjelenést, a lebomlás hosszát, az élővizekre gyakorolt hatást és a mikroműanyagok hatásait, csak azt, hogy az előállítás területén melyikkel járunk jobban.
 
A műanyag zacskók káros környezeti hatásai közül csak egy a tengerekbe jutó rengeteg műanyag, melyből az áramlatok hatalmas műanyag szigeteket építenek, a halak és állatok tömeges pusztulását okozva. Ha nem fulladnak meg tőle, lenyelve öli meg őket az emészthetetlen anyag. De legalább ilyen veszélyes, hogy remek szaporodási helyet jelentenek az algáknak és baktériumoknak. A műanyag nemcsak tartós akadályt alkot a tengeren (hiszen a műanyag 400-500 év alatt bomlik csak le), de a sós vízben kioldódva károsítja az élővilágot, és ezáltal az embereket is, hiszen a tengerből kifogott és elfogyasztott halak, tengeri állatok szervezete szennyezett.
 
A legnagyobb ilyen műanyagsziget a Hawaii és Kalifornia között mozgó Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget. Méretét 700 ezer és 15 millió négyzetkilométer közöttire becsülik, azaz nagyobb is lehet, mint Ausztrália.
 
Becslések szerint, 1970 óta 9 millió tonna műanyag szemét került a tengerekbe, nagyrészt a szárazföldről. Összegyűjtésére már több akció indult, de egyelőre csak a próbálkozásoknál tartanak. A 2016-os davosi világgazdasági fórumon kiadott tanulmány arra figyelmeztet, hogy ha nem változik semmi, 2050-re a tengerekben több lesz a műanyag flakon, mint a hal.
 
Akkor hát műanyag-, vagy vászonszatyor? A legfontosabb, hogy akár műanyag-, akár vászonszatyorról van szó, minél tovább használjuk. Mindig legyen nálunk néhány, hogy ne kelljen újat vásárolni. De ha még ennél is többet szeretnénk tenni, akkor ahelyett, hogy újat vennénk, a régi, megunt ruhadarabokból vagy függönyökből magunk is megvarrhatjuk vászonszatyrunkat.