Az ásványi anyagok szerepe a táplálkozásban

Az ásványi anyagok szerepe a táplálkozásban

Melyek a legfontosabb ásványi anyagok és milyen hatással vannak a szervezetünkre? Olvass tovább, válaszok a cikkben!

Az ásványi anyagok energiát nem adó, ám létfontosságú elemei táplálkozásunknak. A szervezet számos folyamatában hasznosak, a szívműködéstől a csontok, fogak felépítésén át, egyes enzimatikus folyamatok szabályozásáig. Az ásványi anyagok összességükben szervezetünk 4-5%-át teszik ki. Hiányuk és túlzott fogyasztásuk egyaránt problémákat okozhat. 
 
Kalcium
A csontok épségének biztosítása mellett a kalciumnak jelentős szerepe van többek között az izom-összehúzódásban, a vérnyomás szabályozásában, a sejtek épségének fenntartásában, valamint a véralvadásban is. A csontok minőségét, szerkezetét, erősségét, teherbírását jelentős mértékben a gyermek- és a serdülőkor táplálkozása határozza meg, de a fenntartás szempontjából a felnőttkor sem elhanyagolható. Ha fiatalon, a csontfejlődés és növekedés időszakában, a táplálékkal bevitt megfelelő mennyiségű kalcium révén erőteljes csontrendszer alakul ki, és az étrend az élet további éveiben is megfelelő, akkor az időskorban természetes okokból bekövetkező csontlebontás kisebb eséllyel okoz klinikai tüneteket, fájdalmat, és nem vezet a csontok fokozott törékenységéhez, a rettegett csontritkuláshoz. Legfontosabb kalciumforrásaink a tej és a tejtermékek, a brokkoli, a kelkáposzta, az édeskömény, a hagymafélék, és az olajos magvak, mák, dió. A túlzott kalciumbevitel székrekedést, vesekőképződését idézheti elő.
 
Foszfor
A felnőtt ember szervezetében jelenlévő foszfor 80-85%-a adja a csontok, fogak szilárdságát. Jelentős szerepet játszik az energiatárolásban, építőköve a fehérjéknek, nukleinsavaknak, enzimeknek.
A foszfor gyakorlatilag minden élelmiszerben (elsősorban az állati termékekben, olajos magvakban, hüvelyesekben) megtalálható, ezért táplálkozási eredetű hiánya nem jellemző. A túlzott foszforbevitel a foszforban eleve gazdag élelmiszerek gyakori, nagy mennyiségű fogyasztása mellett az élelmiszeripar által előállított termékekből is származhat (például ömlesztett sajtok, kólafélék, konzervek).
 
Nátrium
A nátrium a konyhasó (nátrium-klorid) egyik összetevője. A káliummal együtt jelentős szereppel bír a sav-bázis egyensúly, és a szervezet folyadéktereinek fenntartásában, az ingerület-átvitelben, valamint egyes tápanyagok aktív szállításában. Szervezetünk egy szabályozó mechanizmusnak köszönhetően még verítékezéskor sem veszít jelentős mennyiségű nátriumot, így az élelmiszereink természetes nátriumtartalma önmagában is képes fedezni a szükségletet. Kivételt képezhetnek a súlyosabb, hányással, hasmenéssel járó állapotok. Az iparilag feldolgozott élelmiszerek (például a kenyér, sajtok, felvágottak) jelentős mennyiségű konyhasót tartalmaznak, ezért inkább a nátrium túlzott bevitelével, annak esetleges káros hatásaival kell számolnunk. Az ételkészítéskor felhasznált konyhasó, az ételek (gyakran felesleges) utánsózása tovább növeli a nátriumbevitelt.
A nátrium-klorid (konyhasó) közismert a magas vérnyomás kockázatát növelő hatásáról. Ez arra vezethető vissza, hogy a nátrium vízvisszatartó tulajdonsága révén a szívre nagyobb munka hárul, mivel nagyobb vérmennyiséget kell pumpálnia a szervezetben. Ez által az erek falát is feszíti, károsítja a megemelkedett vérnyomás, ami hosszú távon akár érelmeszesedéshez is vezethet, mivel a sérült érfalra kitapadt vérlemezkék és az abba beágyazódott anyagok idővel beszűkíthetik az adott érszakaszt.
 
Kálium
A kálium a nátriummal együtt részt vesz többek között a folyadékháztartás, a sav-bázis egyensúly fenntartásában, az ingerület-átvitelben, illetve befolyásolja a szívműködést is.
A kálium legtöbb élelmiszerünkben jelen van. Legjobb forrásai a zöldségek (például a burgonya, paradicsom), gyümölcsök (például a banán, aszalt gyümölcsök), hüvelyesek, olajos magvak, mivel ezekben a nátrium/kálium arány kedvezőbb, mint a többi feldolgozott élelmiszerben.
 
Magnézium
A magnézium alapvető fontosságú a szív- és érrendszer működésének szabályozásában. Emellett a csontok felépítésében, az ideg- és izomműködésben, valamint számos anyagcsere- folyamatban is nélkülözhetetlen.
Hiánya esetén elsősorban izomgörcsökre lehet számítani, de nő a szívritmuszavar, a magas vérnyomás, nők esetében a változás kora utáni csontritkulás, valamint az inzulinra való érzékenység csökkenése és az inzulin elválasztásának visszaszorulása révén a cukorbeteg állapotromlásának kockázata. A magas vérnyomás vagy a vizenyő (ödéma) kezelésére rendelt vizelethajtók szintén fokozott magnéziumürítésre vezetnek, ezért ilyenkor fokozottabban kell odafigyelni az étrend magnéziumtartalmára.
A magnézium forrásai a zöldségfélék, a hüvelyesek, a gabonafélék, a diófélék és az olajos magvak. Természetes eredetű táplálékainkkal nem jut annyi magnézium a szervezetbe, amennyi problémákat okozna, azonban annak hiánya hasmenést, vagy kiszáradást is okozhat.