Az irigység pozitív oldala

Az irigység pozitív oldala

Hogyan járulhat hozzá azirigység a céljaink eléréséhez?

Az irigységre nem feltétlenül negatívan tekintenek az új pszichológiai megközelítések – megfelelő
mértékben és megfelelően felhasználva az irigység nagyon hasznos lehet. 
 
Az irigység – ha egy illetővel vagy egy helyzettel kapcsolatban feltámadt – bennünk marad akkor is,
ha kirekesztjük a tudatunkból. A továbbiakban pszichés vakfoltjaink egyikét képezi, vagy egy más
pszichológiai terminussal élve, személyiségünk árnyékos tartományába kerül. Habár igaz a mondás,
miszerint amiről nem tudunk, az nem fáj, ám az is igaz, hogy amiről nem tudunk, az még ugyanúgy
létezik. Nem akarjuk meglátni magunkban ezeket a sajátosságokat, ezért ezek „árnyékban”
maradnak. Ám attól, hogy nem tudunk arról, hogy irigységet érzünk, az érzelem nem vész el – csak
átalakul. Két irányba ágazhat el a történet:
 
1. Egyrészt kivetíthetjük irigységünk tárgyára: leértékelhetjük a teljesítményét. „Csak azért ért el
ennyi mindent, mert jó helyre született.” „Jó helyen volt jó időben – ennyi.”
 
2. Másrészt alááshatjuk vele a saját önértékelésünket – tehát magunk ellen fordíthatjuk. Ez esetben
elhisszük, amit sugall: „sikertelenebb vagyok nála, kevésbé vagyok tehetséges, kár próbálkoznom”.
(Vagyis úgy fordítjuk le magunkban ezt az érzelmet, hogy „kevesebb vagyok”, és nem úgy, hogy
„most kevesebbnek érzem magam” – amit valójában jelent.)
 
Az amerikai kultúrában bevett szokás elismerni mások jó teljesítményét, pozitív visszajelzést adni
mások tehetségével kapcsolatban, és gratulálni mások sikeréhez. Azért, mert a másik ember
sikeréhez úgy állnak hozzá, „hogyha neki sikerült, nekem is sikerülhet”. Vagyis erőt merítenek belőle
a saját kitartásukhoz, a saját küzdelmükhöz. Nem arról van szó, hogy a világnak azon a fertályán nem
élnek át irigységet – csak más a kulturálisan elfogadott kezelési módja. Vagyis hiába irigyek valakire,
akkor is gratulálnak.
 
A magyar társadalom alighanem azért érdemelhette ki a negatív minősítéseket az irigységgel
kapcsolatban, mert itt az irigység olyan reakcióhoz vezet, ami rendkívül káros az emberi
közösségekben: ha valaki irigy egy embertársára, akkor valamilyen módon árt neki, igyekszik
meggátolni a sikerét, de legalábbis néhány kellemetlen órát szerezni az illetőnek. Ehhez kapcsolódik
„a legszebb öröm a káröröm” mondás, vagyis az a káros szokás, hogy sokan előbb – és inkább –
örülnek mások kárának, mint mások sikerének.
 
A két hozzáállás között óriási a különbség. Ha felismerem magamban egy vágyamat, akkor vagy
megpróbálom megvalósítani, vagy ha úgy döntök, hogy nem valósítom meg / nem megvalósítható,
akkor dolgozom a vágy elengedésén. Ebben az esetben, aktív, cselekvő, felelősséget vállaló módon
közelítem meg a helyzetet. Ám ha utálkozásba, ne adj' isten önutálatba fordítom az irigységet, akkor
nem változtatok semmin. Passzívan és lemondón állok hozzá az élethez, és kivetítem a frusztrációmat
a külvilágba. Adott esetben mérgezem az emberi kapcsolataimat is. Mindenekelőtt: elvágom magam
a lehetőségeimtől.
 
Az irigység kezelése röviden
Tehát attól, ha irigységet érzünk, nem kell szívbajt kapnunk. Inkább valljuk be magunknak, hogy így
van. Ha ez sikerült, és az utálkozás és önutálat helyett a harmadik utat, az aktivitást választjuk, akkor
két dolgot kell tennünk egymással párhuzamosan.
 
1. Tartalmazzuk ezt az érzelmet. Az érzelmek tartalmazása pszichológiai kifejezés, ami azt írja le, hogy
egy adott érzelmet magunkban tartunk és elviseljük a jelenlétét. Nem törünk ki, nem öntjük rá, nem
vetítjük ki a belső világunkat a környezetünkre (jelen témánkra vonatkozóan: nem gáncsoljuk el az
irigyelt személyt, nem szabotáljuk azt a kezdeményezést, amivel kapcsolatban irigység támadt
bennünk).
 
2. Ha valóban vágyunk irigységünk tárgyára, ideje cselekedni! Az irigység löketet adhat az életünket
megváltoztató célkitűzéseknek, nagy tervek kovácsolásának; majd tüzelőanyagot adhat az
elérésükért tett erőfeszítéseknek. Ezáltal ellenségből szövetségessé válik, és mire eljutunk oda, ahova
szerettünk volna, már nem is emlékszünk arra, hogy a kiindulásnál kellemetlenkedett nálunk ez az
érzelem. Észrevétlenül elillan.