Bioélelmiszerekkel a Föld minden pontján

Bioélelmiszerekkel a Föld minden pontján

Hogyan tehetnénk mindezt?

Nemcsak családunk terített asztalára, hanem mind a 9 milliárd földlakó ember számára elég
bioélelmiszert lehetne termelni 2050-re két apró emberi szokásunk megváltoztatása mellett.
 
Hogyan tehetnénk mindezt?
 
Az egyik kiiktatásra váró szokásunk az át nem gondolt bevásárlás, a meg nem tervezett főzés miatti
élelmiszerpazarlás. Nem a komposztáló láda vagy a háztartási hulladéktárolók alkalmazásának
kötelezésére kell gondolni, csupán például a saját hűtőszekrényből kidobott megromlott tejre, a fel
nem használt főzőtejszínre vagy a hűtőszekrény mélyén felejtett ételre.
 
A másik mérséklésre váró szokásunk a túlzott mértékű állati eredetű táplálékfogyasztás.
Betokosodott rögeszménk, hogy nélkülözhetetlen az emberi tevékenységhez a bőséges
húsfogyasztás, pedig számos sportoló életmódja bizonyítja, hogy a húsfogyasztás mértéke nem
egyenesen arányos a fizikai teljesítményünk mértékével. Számos növényi forrás is rendelkezésre áll
fehérje igényünk biztosítására, melyek ráadásul értékes rostokat és fitonutrienseket is tartalmaznak.
A kutatók lemodellezték (2017 november 14-én megjelent Nature Communications szaklapban) a
FAO adatai alapján, hogy 2050-re mekkora földterület használatával lehet előállítani fejenként napi
2700 kalóriának megfelelő élelmiszert a klímaváltozás különböző hatásai mellett, ha változtatjuk a
biogazdálkodás arányát.
 
A teljesen biogazdálkodásból előállított élelmezés számos pozitív környezeti hatást vonna maga után,
3-7%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsájtását, valamint növényvédőszer- és
műtrágyamentes környezetet eredményezne. Ugyanakkor kevesebb egészségügyi probléma merülne
fel az emberi szervezetekben, amely hosszútávon költségcsökkenést jelentene az államháztartás
számára.
 
Becslések szerint az EU 28 tagállamában évente 88 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik,
amelynek értéke eléri a 143 milliárd eurót.
 
Az élelmiszerfelesleg képződése és annak nem megfelelő hasznosítása azzal jár, hogy sok esetben
ezeket az élelmiszereket megsemmisítik, amelynek eredményeként a környezetre káros gázok –
például metán – kerülnek a levegőbe. Egyes kutatások szerint az élelmiszerfelesleg
megsemmisítésével keletkező káros kibocsátás a klímaváltozás egyik okozója, és az
élelmiszerhulladék mennyiségének csökkentésével enyhíteni lehetne az éghajlatváltozás hatásait.
A fenntarthatósági szempontok mellett etikai kérdéseket is feszeget az élelmiszer-pazarlás. Miért
dobjuk ki azt az élelmiszert, amit emberi fogyasztásra termelünk?
 
A teljes 1,8 millió tonnányi élelmiszer-feleslegen belül a fogyasztói felesleg Magyarországon eléri
éves szinten a 400.000 tonnát, amely fejenként 40 kg élelmiszert jelent. Ennek nagy része abból is
adódik, hogy a fogyasztók közel fele, pontosabban 42 százalékuk nincs tisztában azzal, hogy mi a
különbség a minőségét megőrzi és a fogyaszthatósági dátum között. Az előbbi esetében a termék a
minőségét megőrzi, és a dátum lejárta után is biztonsággal fogyasztható pár hónapig. A felesleg így
csökkenthető lenne tudatos fogyasztással és vásárlással a vásárlói oldalon.
 
A gyártás és kereskedelem oldalán keletkező feleslegek begyűjtésére is vannak jó gyakorlatok.
Magyarországon ezzel a Magyar Élelmiszerbank Egyesület foglalkozik, amely összegyűjtve ezeket a
feleslegessé vált, de még biztonsággal fogyasztható élelmiszereket, eljuttatja azokat a nélkülözőkhöz.
 
A konvencionális, nagyüzemi mezőgazdasági termelési módszerről a kisléptékű, fenntartható
modellre való átállás politikai és gazdasági vonatkozásai első látásra-hallásra bonyolultnak tűnhetnek,
de kellő akarattal és leleményességgel kivitelezhetőek.
 
A kisebb hozamú biogazdaság negatív hatásait a már fent említett pazarláscsökkentéssel és a
húsfogyasztás csökkentésével lehetne ellensúlyozni. Egyelőre ezt saját bevásárlólistánk és
ebédreceptünk átgondolásával lehetne megvalósítani, majd aktív társadalmi részvétellel állást
foglalni.