FoMO

FoMO

Te is félsz, hogy lemaradsz?

A FoMO (Fear of Missing Out), korunk egyik civilizációs betegsége – ahogy számos pszichológus és szociológus nevezi – félelem attól, hogy kimaradunk valamiből vagy lemaradunk valamiről, különösen szociális környezetünkben történő eseményekről, hírekről, információkról.
 
A technika fejlődésével, elsősorban a társas, közösségi internetes oldalak népszerűvé válásával ez a fajta félelem világszerte elterjedt. Társas igényeink a személyesebb, meghitt és megélt kapcsolatok iránt mára a gyors, nagyobb tömegeket megszólító, tájékoztató és interaktívnak tűnő virtuális világba sodródnak. A figyelem, az elfogadás, magunk és gondolataink megosztása, a közösséghez tartozás emberi létünk alapvető igényei. A társas oldalakon keresztül kevesebb energiával, kisebb erőfeszítéssel és anyagi befektetéssel látszólag nagyobb eredményeket érhetünk el, több barátunk lehet, és messzebbre eljuthatunk üzenetünkkel.
 
Minden lehet… egészen addig, amíg félelemmé nem változik. És talán ez a „minden”, ez a bőség – amelyre emberségünk, intellektusunk és szabadságunk vágyik – torzul el, és megy a félelem irányába. Attól félünk, hogy ki-, el- vagy lemaradunk az eseményekről, a legfontosabb hírekről vagy kedvenc sorozatunk következő epizódjáról, és ettől a félelemtől vezetve minden percben rákattintunk a közösségi oldalainkra, kinyitjuk az e-mailjeinket, megosztjuk a képeinket, utána pedig minden órában ellenőrizzük, hogy hány ismerősünknek tetszett, amit feltettünk, és persze mindent alárendelünk az új epizód vetítési idejének. Mindeközben pedig le-, el- és kimaradunk az igazi életből, a hús-vér valóságból.
 
A FoMO az okos eszközök és a közösségi oldalak térhódításával alakult ki, mindenkin hirtelen iszonyúan nagy lett az a tudatalatti és sokszor tudatos nyomás, hogy ő is jelen akar lenni, fontos akar lenni nem akar lemaradni semmiről. Eleve már mindent gyorsan és azonnal akarunk és nincs ez másképp a mások életéről való informálódással sem vagy a legújabb, legmenőbb cuccok megszerzésével kapcsolatban sem. A FoMO jelenség pedig a különböző közösségi oldalakon állandóan jelenlevési kényszer. Egy belső késztetés, ami folyton azt sugallja az érintett egyed számára, hogy megállás nélkül böngéssze a közösségi felületeket, és tevékenykedjen is rajta.
 
Ha jól belegondolunk és visszatekintünk, nagyjából minden korban, egy kamasznak az kellett, ami akkor abban a korban vagy adott közösségben divatosnak számított.
 
Ez mostanra teljesen igaz lett napjaink fiataljai körében, de igaz ez általánosan napjaink világának minden korcsoportjára, mert mivel a fogyasztás és a megfelelés ural mindent, nem nehéz a FoMO jelenségre alapozva eladni/hirdetni. Elég csak végigpörgetni a hírfolyamodat és láthatod, hogy mennyi hirdetés alapoz a bennünk kialakult FoMO érzésre.
 
A “Ha nem próbáltad, nem tudod meg sosem… ” vagy a “Le ne maradj róla!”, “Tartozz közénk!” “Siess, már csak 10 darab van!” “Neked még nincs?” típusú üzenetek, gyakorlatilag mágnesként vonzzák a vásárlókat, követőket.
 
A kérdés által, ami azt érezteti, hogy te volnál az utolsó, aki még nem alkalmazza vagy próbálta ki a hirdetésben szereplő megoldást, jóval több klikkelést generál a hirdetés, mint FoMO nélkül. Persze semmi sem ilyen egyszerű, egy jó hirdetéshez ennyi még önmagában nem elég, ugyanakkor a vállalkozásoknak érdemes átgondolni ennek a pszichológiáját, hogy hogyan tudják ezt a fajta népszerűsítést jóra fordítani. Mert a FoMO sajnos nem tréfa és sok kárt is tesz az emberekben!
 
A közösségi média önmagában nem jó vagy rossz, ám mindenképpen az életünk része. Számtalan előnnyel jár, de nem szabad megfeledkeznünk a negatív következményekről sem. Szorongás, stressz, önértékelés vesztés. A James W. Thomson reklámügynökség FoMO-ról végzett kutatása alapján a fiatalok hetven százaléka szembesül ezekkel a negatív tapasztalatokkal nap mint nap, pusztán a közösségi oldalak használatán keresztül. Noha korábban kizárólag a tinédzser korosztálynál beszéltek a FoMO-ról, mára kiderült, hogy a jelenség egyre gyakrabban jelentkezik a közösségi médiát aktívan használó felnőtteknél is.
 
Hogyan kerülhetjük el a FoMO-t? Nyilvánvalóan ki lehet kapcsolni az okostelefonunkat, és le lehet magunkat törölni a közösségi oldalakról. Ezek azonban csak tüneti kezelések, amelyek hosszútávon nem változtatnak a probléma gyökerén.
 
Przybylski szerint a „gyógymódra” rájönni egyszerű, ám megvalósítása annál nehezebb. Ha tisztában vagyunk vele mit akarunk az élettől, stabil az értékrendünk, és ismerjük saját képességeinket, akkor a „lemaradok valamiről” problémakör automatikusan megoldódik. Ha képesek vagyunk felismerni és megérteni FoMO-tüneteinket, azok vezérfonalként szolgálhatnak egy teljesebb élet felé. A tudatosításban segíthet az önreflexió, a meditáció, a mozgás, a flow élmények, és természetesen a valódi, tartalmas emberi kapcsolatok.