Karácsony gyerekszemmel

Karácsony gyerekszemmel

Ki hozza az ajándékot?

A piros sapkás, jóságos Télapó lassan monopóliumra tör a gyerekek figyelmének elnyerésében, és néhányan ezt aggódva figyelik: a Mikulás-láz nem tereli el a figyelmét a gyerekeknek a karácsonyi születéstörténetről? Mit mondjunk, ki hozza az ajándékot, a Mikulás vagy a Jézuska?

Bár Magyarországon Miklós-naphoz kötődően külön ünnepeljük a Mikulás eljöttét, karácsonykor pedig a legtöbb helyen a kis Jézus érkezik meg, de mióta a karácsony külön iparrá nőtte ki magát, azóta ezek a dolgok összefolynak. Ma már December 6-án nem feltétlenül az adakozó Szent Miklós püspökre gondolunk, hanem a Lappföldről érkező idős bácsira, akinek a szánját Rudolf nevű rénszarvas húzza. És mivel úton-útfélen az ő integető és kéménybe mászó alakját látjuk, a karácsonyi filmek mind róla szólnak, egyre több családnál nemcsak december 6-án, hanem karácsonykor is ő hozza az ajándékot…

Sok szülő attól tart, hogy a Mikulás-kultusz elveszi a hangsúlyt Jézus születésének történetéről. Azzal érvelnek, hogy a gyerekeket követelőzővé és iriggyé teszi a gondolat, hogy ha valaki jól viselkedik, akkor a Mikulás automatikusan megjutalmazza őket. Levelet írnak neki a vágyaikkal, és ha nem kapják meg, amit szerettek volna, akkor követelőznek. A szülők pedig csak a fogyasztást és a reklámok által a gyerekeknek sugallt játékok megvásárlását támogatják a legjobb szándékuk ellenére is. Mások szerint ez a gyenge szülők manipulációs eszköze arra, hogy ha a gyerkőc rosszul viselkedik és földhöz vágja magát az áruház közepén, akkor lehet ajándékmegvonással fenyegetni.

A mítoszok, mesék az idők során azért alakultak ki, mert a felnőttek az igazságot valamilyen, a gyermekek számára is könnyen érthető formában szerették volna tálalni. Empirikusan ugyan nem minden pontjukban igazak, alapvető emberi igazságokat azért hordoznak a világról, és ilyen módon közvetetten Istenről is. Ez igaz az állatmesékre, a népmesékre és végső soron a Mikulás-történetre is. Szent Miklós egy létező püspök volt, a róla mintázott alak a kedvesség, nagylelkűség és megbocsátás keresztény értékeit hordozza magában. A gyerekek egy idő után rájönnek, hogy a Mikulástól akkor is kapnak ajándékot, ha igazából nem érdemelnék meg. Ha megengedjük, hogy a gyerekeink csodálják a Mikulást, akkor egyben azt is megtanítjuk nekik, hogy mit jelent önzetlenül adni, nem várva cserébe semmilyen viszonzást. Később, ahogyan nagyobbak lesznek, erre a korai élményükre építve már arról is beszélhetünk nekik, hogy Isten a kegyelmét és szeretetét ugyanilyen önzetlenül adja nekünk, még akkor is, ha sokszor nem érdemeljük meg.

Karácsonykor természetesen Jézus születését, az örök életet ünnepeljük, ez a legnagyobb ajándék. Ez az, amit elsősorban karácsony kapcsán el kell mondanunk a gyerekeinknek, hiszen Jézus születése az ünnepünk középpontja. (Némely családban még születésnapi tortát is sütnek neki!) De ezenkívül más karácsonyi hagyományok és történetek is gazdagíthatják az ünneplésünket. Nyugodtan megünnepelhetjük a Miklós-napot, amelyen egy kedves, öreg bácsi mítoszát használjuk fel arra, hogy a viszonzás nélküli adakozás örömét felvillantsuk számukra. Így a gyerekeink a nagylelkűséget testközelből fogják megtanulni. Miért ne mondhatnánk, hogy a Mikulás azért, mert szereti a gyerekeket és szeretne nekik örömet szerezni, neked is hoz majd valami apróságot?