Kelkáposzta

Kelkáposzta

a téli vitaminforrás

A leghétköznapibbnak tűnő élelmiszereinkben is sok gyógyító erő rejlik. Ismerkedjünk meg a kelkáposzta egészségügyi szempontból áldásos tulajdonságaival.

A kelkáposztát több mint ezer éve ismerik és előszeretettel termesztik Európában. A régi rómaiaknál ismeretlen volt; valószínűleg itáliai származású, a feljegyzések szerint Savoyából vagy annak környékéről származik, a régebbi irodalmi források olaszkáposzta néven említik. Ma minden világ minden részén ismerik és termesztik. Számos változata létezik, mifelénk inkább a fodros fajtái terjedtek el. Magyarországi termesztési tájai elsősorban Mohács és Szentes környéke, de más övezetekben is foglalkoznak vele, és a kiskertek, fóliás gazdaságok kedvelt zöldsége is. Mohács környékén áttelelő kelkáposztát is termesztenek, ezek zöld leveleit a hóból is lehet szedni.

A szárazságot és a hideget elég jól bírja, ezért a termesztése biztonságosabb, mint a fejes káposztáé. Fehérjében dúsabb, tápanyagtartalma magasabb, ugyanakkor könnyebben emészthető, kisebb mértékű a puffasztó hatása, nem terheli meg úgy az érzékeny gyomrot, mint a fejes káposzta.

Jelentős vitaminforrás: B1, B2 és C-vitamin tartalma említésre méltó. A B-vitaminok az idegrendszer működésében és az emésztésben is lényegesek. Ezen felül béta-karotin forrásként is megállja a helyét, amely nem csak a látáshoz, hanem az egészséges bőrhöz is múlhatatlan, mivel a szervezet A-vitaminná tudja átalakítani. A kelkáposztában található folsav (B9-vitamin) többek között szerepet játszik a sejtosztódásban, a fehérvérsejtek, a vörösvértestek és a vérlemezkék képzésében, továbbá az aminosavak és nukleinsavak anyagcseréjében. Ezenkívül a folsav sokat segíthet a gyomor, a bélrendszer és a szájnyálkahártya épségének megóvásában. Összességében a kelkáposzta vitamintartalmánál fogva erősíti az immunrendszert és csökkenti a szervezetben kialakuló gyulladásokat.

Az ásványi anyagok közül vasat és kalciumot tartalmaz. Előbbi nehezebben szívódik fel, míg utóbbi kifejezetten könnyen. A kalcium a csontképződésben is kulcsszerepet játszik, de a káliummal együtt a keringésre, különösen a szívműködésre és a vérnyomásra van jótékony hatással. A kelkáposzta kisebb mennyiségben mangánt és magnéziumot is tartalmaz, amely a sejtek regenerálódását segítik elő, így könnyebben feltöltődhetünk.

Friss leveleit sodrófával kissé összetörve készíthetünk borogatást, fogfájás csillapítására.

A kelkáposztában sok az antioxidáns. Összességében minden súlycsökkentő diétának hasznos alapanyaga lehet, mivel energiaértéke csak 30 kcal.

Az orvostudomány jelen állása szerint a kelkáposzta csökkenti a gyomor- és a vastagbélrák kockázatát. A fent említett béta-karotin a rák megelőzésében is fontos szerepet tölt be a kutatások szerint.

Friss és meleg saláták is készülhetnek kelkáposztából. Nyersen a rukolához hasonlóan kesernyés az íze, pirítva pedig édessége dominál, ezért változatosan használhatjuk köretként, vagy ehetjük önmagában is könnyű ebédnek, vacsorának. Leveleit, sőt az egész egyéves növényt használhatjuk ételek ízesítésére - például egy jó húsleves szinte elképzelhetetlen nélküle. A fűszerek közül a kömény, a fokhagyma és a parmezán illik hozzá a leginkább, krumplival együtt főzve finom lesz belőle a főzelék, és darált hússal, pörköltmaradékkal, morzsával, tejföllel, stb. változatos rakott ételek is készíthetőek belőle.