Kényelem-függőségünk a bolygóra is veszélyes

Kényelem-függőségünk a bolygóra is veszélyes

Az alábbiakban Ashish Kothari gondolatait ismerhetjük meg

Szinte minden alkalommal, amikor a kényelmi megoldást választjuk, elveszítjük a lehetőséget arra,
hogy mozogjunk vagy másokkal kapcsolatba lépjünk, vagy megkíméljük magunkat és másokat az
extra környezetszennyezéstől. Amikor gyorsételt választunk, kizsákmányoljuk testünket. Vajon
mindez nem járul hozzá az elhízás, cukorbetegség, szívbetegségek és stresszhez köthető
betegségek városiasodott világunkban történő járványszerű terjedéséhez?
 
Az alábbiakban Ashish Kothari, indiai kutató, aktivista és tanár tanulságos gondolatait ismerhetjük meg.
 
A távirányítóval, fotelünk kényelméből ma már nem csak TV csatornákat vagy zeneszámokat tudunk
váltani, hanem okos otthonunk minden részét irányíthatjuk - már, ha elég jómódúak vagyunk ahhoz,
hogy okos otthonunk legyen. Nem kell felállnunk, hogy kinyissuk az ajtót a látogatóknak, hogy
főzzünk, vagy hogy megöntözzük a növényeket. És ahogy fejlődik az elektronika és a robotkutatás,
munkánk minden egyes eleme automatizálható lesz. Talán a szex nem, ahhoz még ezután is
hajlandók leszünk megmozdulni... vagy a virtuális valóság itt is átveszi majd a szerepet és irányítást?
Félkész ételeket teszünk a mikróba, kétperces tésztát főzünk a gyerekeknek. Szellemileg is
ellustulunk, hiszen a számítógép ellenőrzi, hogy helyesen írunk-e és számolja a képleteket is
helyettünk. A fényképeket photoshop-olhatjuk, ahelyett, hogy az agyunkat és ösztöneinket
használnánk, hogy jó képet készítsünk.
 
A kényelem nem csak a testi és lelki egészségünkre van rossz hatással, rombolja a Földet és
megzavarja a közösségi életet is. A motorizált közlekedés korlátlan használata, a mozgólépcsők, az
elektromos és elektronikus kütyük, a vegyszerek és csomagolás annak érdekében, hogy
meghosszabbítsuk az élelmiszerek tárolási idejét mind szén-dioxid-kibocsátáshoz, szennyezéshez,
vegyi szennyeződéshez, és persze az erőforrások kimerüléséhez vezetnek. Más fajok és emberek
(akiknek az otthona a bányák közelében vagy akár az erőforrás lelőhelyek felett van) csak járulékos
veszteséget jelentenek a technológiától és kényelemtől megrészegült társadalom számára. Ahogy
átveszik az uralmat a gépek, kényelmünk oda is vezet, hogy emberek elvesztik a munkájukat, így
egyre több a munkanélküli, és kárba vész a kézzel készített termékekben rejlő kreativitás. Minél
inkább virtuális a kommunikációnk, annál kevesebb az igazi, élő emberi kapcsolatunk.
 
És mindez kapcsolódik ahhoz, ahogy a kapitalizmus és az államok által irányított gazdaságok az egyre
keményebb munka csapdájába zárják az emberek nagy részét. Míg emberek milliárdjai dolgoznak
hosszú órákat (nagyrészt unalmas munkát végezve) azért, hogy épp csak meg tudjanak élni, a
kényelmek csábítása érthetően nagy, csakúgy, mint a nők számára, akiket a patriarkális társadalmi
berendezkedés szinte lehetetlen, számtalan feladatot egyszerre megoldani próbáló helyzetbe
kényszerít.
 
De hogy csinálhatnánk jól?
Talán úgy, hogy mélyen önmagunkban valami mást megszólítunk: a közösségi érzést, a szolidaritást
és a felelősséget. A történelem során a társadalmak ön-korlátozták a természeti erőforrások
használatát. A bölcsesség és az előrelátás legyőzte a rövidtávú kényelemre való vágyat. A modern
ember számára vajon ezt túl nehéz lenne megtanulni?
 
Több európai városban rengeteg ember jár kerékpárral munkába: idősek és fiatalok, elegáns öltönyt
vagy kosztümöt viselő üzletemberek- és asszonyok. Az iparosodott országokban egy új, ellen-trend
van kialakulóban: megújult érdeklődés a kézzel készített termékek iránt, városi kertészkedés, kézzel
történő javítás a kidobás helyett, a személyes találkozások megélése közösségi összejöveteleken,
termékek és szolgáltatások megosztása, egyszerűbb életmód kialakítása amellett, hogy alapvető
szükségleteik teljesülnek és alapvető komfortokkal rendelkeznek.
 
Lehetséges-e vajon, hogy az önzetlen, törődő énünk kerüljön felszínre, úgy, hogy közben figyelembe
vesszük saját érdekeinket, érdeklődésünket is, és felelős egyénekként élünk? Minden bizonnyal
nehéz, de nem lehetetlen. És mindenképpen kifizetődő a saját és a bolygónk életének jövője
érdekében.