Mítoszok a megbocsátásról

Mítoszok a megbocsátásról

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy jóváhagyjuk a másik viselkedését. A megbocsátás nem azt
jelenti, hogy elnézzük a másiknak a gaztetteit. A megbocsátás mindössze annyit jelent, hogy
feladjuk annak a reményét, hogy a tegnap máshogy is történhetett volna.
 
Azaz nem kapaszkodunk többé abba a tudattalan fantáziába, hogy meg tudjuk változtatni a múltat. Melyek a leggyakoribb mítoszok a megbocsátásról?
 
1. A megbocsátáshoz idő kell
A megbocsátás nem magától fog érkezni, az idő elteltével, hanem egy döntés meghozásával. Ezt a
döntést bármikor meghozhatjuk. Természetesen adhatunk magunknak időt érzelmeink letisztulására,
de tudnunk kell, hogy minél tovább hordozzuk sérelmeinket annál fájóbb, nehezebb terhekké
válhatnak.
 
2. A valódi megbocsátás a szeretet képessége
Egy további mítosz, ami ellehetetleníti a megbocsátást az a képzet, hogy a megbocsátás együtt jár a
másik szeretetével. A valóságban a megbocsátás nem jelenti azt, hogy szeretned kellene a másikat.
Elfogadhatod a történteket harag és neheztelés nélkül, de nem kell olyan dolgokat érezned, amelyek
irreálisak (és a szeretet érzése gyakran ilyen). Úgy is mondhatjuk: nem leszel rosszabb ember attól,
hogy nem szeretsz valakit, aki bántott Téged.
 
3. A megbocsátást ki kell érdemelni
Az egyik legkárosabb tévhit a megbocsátással kapcsolatosan az, hogy a megbocsátáshoz szükséges a
másik ember bűnbánata vagy a vágy, hogy jóvátegye tetteit, mulasztásait. Ez azért különösen ártó,
mivel ha így gondolkodunk, a megbocsátás egyedül a másik emberen múlik, nem rajtunk. A
valóságban a másik ember bűnbánata nélkül is megbocsáthatunk és elengedhetjük fájdalmunkat.
A megbocsátás egy döntés következménye, nem az azt megelőző érzés.
 
4. Mielőtt megbocsátasz valakinek, érezned kell, hogy képes vagy rá
Talán már Te is mondtál olyat, hogy "El akarom engedni, de egyszerűen nem érzem azt, hogy meg
tudnék bocsátani neki!" Fontos tudnod, hogy természetes, hogy nem érzed azt, hogy tudnál - hiszen
nem érezhetsz olyat, amit még nem tettél meg. A megbocsátás érzése a megbocsátás
cselekedetének következménye, azaz nem fogod tudni érezni a megbocsátást addig, ameddig nem
döntöttél róla, hogy megteszed.
 
5. Megbocsátani a legnehezebb dolog a világon
Ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani, néha azt kell először elhinnünk, hogy lehetséges megbocsátani.
Sokszor érezhetjük azt, hogy nagyon nehéz megbocsátanunk, de előfordul, hogy magunknak
nehezítjük az elengedést azáltal, hogy lehetetlennek tartjuk a megbocsátást. Amikor újra meg újra,
feleslegesen rágódunk a történteken, illetve belehergeljük magunkat a sérelmeinkbe, önmagunknak
okozzuk a legnagyobb fájdalmakat.
 
A megbocsátással önmagunkat szabadítjuk fel, nem a másikat.
 
6. A megbocsátással a másiknak teszel jót
Ez az egyik legsúlyosabb tévhit! Azt gondolhatjuk, hogy a másikat oldozzuk fel a megbocsátással,
pedig ez nem így van. Sosem a másiknak van szüksége a megbocsátásra, hanem nekünk. Mindig
önmagunk érdekében hozzuk meg a döntést, hogy elengedjük a múltat. Ezt legjobban. W. James és R.
Friedman, a Gyászfeldolgozás Módszer szerzői fogalmazták meg:
 
''Képzeld el, hogy aki megbántott, meghalt. Vajon árt neki, hogy neheztelsz rá? Egyértelmű, hogy
nem. És árthat Neked? Sajnos igen. Mint a feldolgozás minden más összetevőjénél, itt is az a célunk,
hogy szabadok legyünk. Azért bocsátunk meg, hogy saját jóllétünk érzését visszanyerhessük. A
megbocsátásnak a másik személy felmentéséhez köze nincs''