Ünnepi étkezések az advent idején

Ünnepi étkezések az advent idején

Ismerjük meg hát a hagyományos adventi ünnep étkzési szokásait.

A keresztény egyházban az advent ünneplésével együtt megjelent az adventi böjt is. Az adventi liturgiáról tudjuk, hogy Európában a 11–13. században terjedt, Róma általánosan azonban csak 1570-ben írta elő. Az adventi böjtről a hazai egyháztörténeti források hallgatnak, Róma az egyetemes egyházi törvények 1917. évi kanonizálásakor már nem is említi... Ismerjük meg hát a hagyományos adventi ünnep étkzési szokásait.

A parasztkultúrában a 19. század második felében az adventi időszakot a katolikusok helyenként még adventböjtnek vagy (a húsvét előtti nagyböjthöz viszonyítva) kisböjtnek nevezték, és az egész évben hústól való absztinenciával megtartott péntek, szombati napokon kívül az adventi szerdákon is hangsúlyosan hústalanul ettek. Halvány emléke van annak is, hogy a 19. században az adventi böjtre még (a nagyböjthöz hasonlóan) főzéshez vajat, olajat, az étkezéshez konzervált túrót gyűjtöttek.

December 24, karácsony előestéje, a katolikus egyházban a 20. század derekáig előírt böjtös nap, karácsony böjtje. A népi kultúrában olyan nagyünnep, amelynek évről-évre visszatérő ételeit a hagyomány igen pontosan előírta, s ez a szokásszerűség vallásilag vegyes tájakon a protestáns településrészekre, településekre is kiterjedt. Helyben maradó családoknál a karácsony esti ételsor csak fokozatosan változott. A téli időszak domináns kettős étkezési rendjében a századfordulón a nap fő étkezése, a karácsonyi vacsora, a parasztoknál délutánra esett. A kereszténység előtti mágikus hagyományokban gyökerezően az alkalom bőség- és termékenységvarázsló idő és a halottkultusznak is része.

Ez megjelenik a szokásos ételekhez fűzött mágikus magyarázatokban, és ezért készítették el a karácsonyi asztalt is sok helyütt még a 20. században is különlegesen. Az utóbbinak része volt az asztalra helyezett és hosszabb ideig ott hagyott egész kenyér/kalács, amit aznap meg sem kezdtek. A katolikusok böjtösen ettek, szórvány protestáns falvak gyakran teljesen hozzájuk csatlakoztak, máskor pedig a katolikus étrend valamelyik ételét húsosan készítették el.

A századfordulón a karácsonyi vacsora rituális csemegéi, pálinka, méz, fokhagyma, alma, dió, gyakran ostya megtalálhatók voltak az asztalokon. Szórványosan az egész magyar nyelvterületen előfordult a karácsony esti ételek közt szemes termény vízben főzve, leszűrve: bab, lencse, mézes búza vagy kukorica. Ezen az estén a család halottaira nemcsak az asztalon hagyott ételekkel gondoltak, hanem a vacsora előtt a szoba négy sarkába dobott étellel is (dió, lencse „az angyaloknak”). Hal a karácsonyi vacsorán a századfordulón a parasztkultúrában még elég kivételes, a század folyamán terjedt el. A karácsonyi vacsora minden ételéhez kapcsolódott – itt vagy ott – mágikus magyarázat.

Ezenkívűl a bővebb este fogalom elterjedése, vagyis a bőséges étkezés a következő évre óhajtott bőséget vetítette előre. Egyes nagyon jámbor családokban, illetve egész falvakra jellemző módon is, a katolikusok a századfordulón december 24-én egyáltalán nem vagy pedig főtt ételt nem ettek. Ilyenkor az éjféli miséről hazatérve ültek asztalhoz, s akkor tálalták fel a környező vidéknek a délutáni ünnepélyes vacsorán szokásos ételeit.

Karácsony napjára, december 25-re, közönséges téli ünnepi ételeket, elsősorban húslevest és savanyú káposztát főztek disznóhússal. A 20. században ez alkalomra a családi nagyünnepeken már bevezetett új ételek (húsok, sütemények) is beléptek. Az ilyen modernkori adventi finomságokhoz tartozik a Pozsonyi kifli receptje is.:

Hozzávalók a tésztához:

  • 30 dkg liszt

  • 20 dkg vaj

  • 6 dkg cukor

  • 2 dkg élesztő

  • 2 dl tej

  • 1 tojás

Hozzávalók a töltelékhez:

  • 15 dkg darált dió

  • 10 dkg cukor

  • 5 dkg mazsola

  • 1 dl tej

  • 1 citrom reszelt héja

  • csipetnyi fahéj

Fél deci tejet langyosítsunk meg, tegyünk bele egy csipetnyi cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, és hagyjuk felfutni. A lisztet a cukorral, csipetnyi sóval keverjük össze, majd a szobahőmérsékletű vajat morzsoljuk bele. Adagoljuk hozzá lassan az élesztőt, illetve a maradék tejet is, és gyúrjuk össze a tésztát. Akkor jó, ha félkemény, és már magától leválik az ujjainkról. Takarjuk le tíz percre egy tiszta konyharuhával, majd ha letelt az idő, vágjuk a tésztát 20 egyenlő darabra, és nyújtsuk őket ovális alakúra.

Amíg a tészta pihen, készítsük el a tölteléket. A tejet forraljuk fel, és öntsük rá a ledarált dióra. Adjuk hozzá a mazsolát, a fahéjat, valamint a citromhéjat, és keverjük össze. A masszából kenjünk minden tésztadarabra, majd hajtsuk össze, és formáljuk kifli alakúra őket. Fektessük a kifliket kivajazott, kilisztezett tepsibe, és a felvert tojással kenjük meg mindegyiknek a tetejét. Amíg rászárad, addig hagyjuk tovább kelni a tésztát. Ezután 160 fokra előmelegített sütőben süssük pirosra a pozsonyi kifliket.

Jó étvágyat, és kellemes ünnepeket kívánunk!