26 nap a jég birodalmában

26 nap a jég birodalmában

Magyar Grönland Expedíció

26 nap, 650 kilométer – síléceken, a grönlandi jégmezõkön. Mindezt úgy, hogy közben csak magadra számíthatsz, s csak azokra az eszközökre támaszkodhatsz, amit magad mögött húzol egy szánon. Az óceánátevezésérõl és óceán-átvitorlázásáról ismert Rakonczay Gábor most újabb kihívás, újabb expedíció elõtt áll, s természetesen ezúttal sem választott könnyû feladatot magának. 
 
De miért is tette volna? 
Nyomot hagyni a világban. Ez a küldetésük azoknak, akik a nagy felfedezõk nyomdokain különbözõ expedíciókra indulnak, akik a cél érdekében az átlagosnál jóval több mindent bevállalnak, hiszen véges az élet, addig kell maradandót alkotni, amíg tart. 
Ez motiválja az elsõ két-három expedíciót. S amikor ennek a varázsa elkezd egy kicsit kopni, elõtérbe kerül az önismeret, hiszen az expedíciókon az ember nagyon sok idõt tölt egyedül, ráadásul a komfortzónáján kívül, sokszor külsõ impulzusok nélkül. S hogy mi történik ilyenkor? Az ember elkezdi saját magát és a természetet középpontba helyezni. 
 
 
Rakonczay Gábor gondolatai ezek, s aki ismeri õt, tudja, mennyire szereti a kihívásokat, s hogy éppen ezért fog mindig pokoli nehéz, már-már extrém küldetésekbe. Most éppen Grönlandra utazik, hogy 26 nap alatt megtegyen 650 kilométert hóban, fagyban, szélben – egy negyven kilós szánt húzva maga után, amelyben az összes, túléléshez szükséges felszerelést cipeli. Új-Zélandon készült fel a nagy kalandra, ami már önmagában is elképesztõ tapasztalás, de még mindig csak egy lépés (igaz, hatalmas nagy lépés) a következõ kihívás felé. Az azonban a jövõ zenéje, hiszen ez a feladat is emberes.
 
 
„Új-Zélandon gleccseren készültünk, igaz, meglehetõsen szélsõséges körülmények között – mesélte Rakonczay Gábor. – Éppen aznap, amikor elindultunk fel a hegyre, az idõjárás-elõrejelzésbõl kiderült, hogy szupervihar lesz másnap. Egy ideig úgy tûnt, nem is visznek fel minket helikopterrel a hegyre, de azután a pilóta vett egy nagy levegõt és mégis vállalta a feladatot. Izgalmas volt, mert a köd ráfagyott a helikopter szélvédõjére, a pilóta szinte vakon repült a hatalmas hegyek között, a leszállás elõtt pedig kinyitotta az ajtót, kihajolt derékig és úgy landolt.” 
Ott maradtak ketten a havas, jeges idõben – Gábor, és a „kiképzõje”, aki egyébként a hétköznapokon hegyi mentéssel foglalkozik. Egész nap gyalogoltak felfelé, húzták a negyvenkilós szánt a szembeszélben, majd felállították a sátrat, mert akkorra már majdnem odaért a vihar. 
Ezután pedig negyven órára bent ragadtak a sátorban. 
 
„Esett egy méter hó, nemcsak ráesett a sátorra, hanem oldalról is folyamatosan nyomta össze, annyira, hogy a végére már egy embernek is kicsi lett volna. S mi bennragadtunk negyven órára. Eltelt az éjszaka, a következõ nap és a rákövetkezõ éjszaka, mire végre – immár ragyogóan tiszta idõben – elindulhattunk a gleccser tetejére. Jó tempósan megmásztuk a hegyet, fent egy menedékházban töltöttük az éjszakát, majd másnap visszajöttünk. Kísérõmtõl jó néhány apró praktikát tanultam ez idõ alatt, például arról, hogy nagy szélben miként állítsunk sátrat, kötéltechnikákat, a mûszerek használatát, trükköket a mentéssel kapcsolatban, ha esetleg gleccserhasadékba esne az ember...”A kísérõje megemlítette Gábornak, milyen balszerencséje volt, hogy éppen ilyen ronda idõben érkezett, õ viszont azt válaszolta, ez is része a felkészülésnek, egyébként sem elõször történik meg vele, hogy bent ragad egy szûk helyen. Amikor átevezte az óceánt, vagy amikor vitorlás hajóval vá gott neki a tengernek, volt, hogy napokig nem tudott kijönni a hajó kabinjából, s azzal a helyzettel is együtt kellett élnie valahogy. 
 
 
Rakonczay Gábor hazatért Új-Zélandról, s csütörtökön már útra is kel Grönlandra, ahol néhány nap alatt hatodmagával felkészül a nagy útra, s amikor ez megvan, jön értük egy hajó az öböl túloldaláról, és elkezdõdik a kaland. Huszonhat nap alatt 650 kilométert tesz meg sílécen, s minden, amire támaszkodhat, ott csúszik mögötte a szánkón, a csomagjában. 
Érdekesség, hogy a grönlandi jégmezõn elõször 1888-ban a norvég Fridtjof Nansen kelt át síléceken, éppen 130 évvel ezelõtt. Szép jubileum ez, amely elõtt Rakonczay Gábor méltóképpen tiszteleghet az expedíció végén.