Fotó, szén, tézis. – Carbon Based Lifeforms az R33-ban

Fotó. A Carbont talán nem csak a pszichedelikus-elektronikus cuccokat hallgatók ismerik és szeretik, hiszen zenéjük jóval túlmutat holmi párszavas stílusmegjelöléseken alapuló meghatározáson, mégis szinte teljesen egységes (hangzású) harmónia uralkodik albumaikon, a maga módján már-már populáris (értsd: könnyen befogadható és hallgatható) formában.

 

 

A húsz éve talpon lévő svéd duó joggal pályázhatna a „pszichedelikus ambient királyai” címre; ilyen magas szinten kevesek művelik a műfajt, ezért külön örülhetünk, hogy szinte törzsvendégnek számítanak hazánkban, hiszen évente (akár többször is) játszanak valamelyik psytrance fesztiválon (Ozora, Sun), de megfordultak már az R33-ban, ahová most februárban is teljes erőbedobással érkeznek, ráadásul újra(masterizálva) kiadták lemezeiket, így még egy apropót dobva az áttekintésre és az élőben való meghallgatás kedvhozásához.

 

 

Szén. Első albumuk 1998-ban jött ki saját kiadásban, a The Path, ahol még a kísérletezőkedv és útkeresés domináltak, habár már itt is simán tetten érhető későbbi letisztult hangzásuk előszele.

Aztán leszerződtek a top egy psybient kiadóhoz; az Ultimae Records-hoz, ahol végre 2003-ban megjelenhetett az „első igazi” nagylemezük: a Hydroponic Garden, amit sokan azóta is az egyik legjobb ambient-lemezként tartanak számon, nem véletlenül. A hangzás tökéletes a francia kiadófőnök Aes Daná-nak köszönhetően, aki a hangmérnöki feladatot látta el (az ő megjelenéseire is érdemes figyelni), de persze középpontban a CBL-duó áll: Johannes Hedberg és Daniel Segerstad (utóbbi Sync24 néven szólóprojektet működtet a Carbonéhoz hasonló hangzással, ám jóval kísérletezőbb formában) olyan letisztult meditatív világot teremtenek dalaikkal, hogy szívesen belesüppednénk akármelyik részletébe; pedig első ráhallásra nincs semmi különös muzsikáikban, mégis a masszív ritmusok, egyszerű, ám tökéletességig kimunkált dallamvezetéseik és mindig a legjobb helyen felbuggyanó effektjeik olyan egységes egészet alkotnak, hogy teljes mértékben magától értetődőnek halljuk a futurisztikus köntösbe bújtatott ősi transzzenéjüket; így nincs is más dolgunk, csak élvezni az utazást a cseppfolyós varázskertben.

 

 

2006-ban jött is a következő korong World Of Sleepers címen, szinte az előző folytatásaként (ezt a dallista számozásánál is kihangsúlyozzák), immár még kimunkáltabb formulában, biztosabb hangtájkép kezeléssel, részletgazdagabb fűszerezéssel és egyedi, még letisztultabb dinamikával. Itt is éppúgy jelen van a trance, ahogy a dub-áztatta downtempo vagy akár a technoidabb megfejtések; mindez persze ambientikus, chilles környezetben, jó sok kicsavart acides szintivel és széteffektezett vokállal, beszédhanggal. Vigyázat, naiv medúzaként simán eltévedhetünk az erdő sűrűjében...

 

 

Négy évvel később érkezett meg a trilógia harmadik epizódja; az Interloper. A szélesebb népszerűséget (már amennyire lehet ebben a műfajban) ez hozta meg: itt már tényleg pengeélen táncol a tökéletességig kiforrott hangzás a megkapó témákkal, táncolható ritmusokkal, könnycsalogató dallamok kíséretében. Akad bulisabb track is, de van teljes alfába zuhanás, ahogy aranyos prüntyögős is, vagy gitározós (szinte) rockolás; apropó hangszerek. Amellett, hogy a legkülönfélébb szintiken és elektronikus kütyükön dolgoznak a srácok, gitár- és basszusgitársávokat is éppúgy tolnak, ahogy cselló is csendül fel a dalokban, sőt, egy érdekes infó: számtalan számban egy Fever Ray nevezetű művészhölgy vokálozik (sok esetben szinte észrevehetetlenül eltorzítva), aki talán a The Knife svéd formációból lehet ismerős többeknek. Tehát egy elég eklektikus, mégis egységes hangzással és világgal bíró ízléses lemez született, amilyet csak ezek az arcok tudnak produkálni, ráadásul teljes hallgatóbarát formában, cseppet sem tolakodva.

 

 

A 2011-ben megjelent Twentythree kakukktojásnak számít a diszkográfiában: egyfelől „történetileg” az Interloper és a World Of Sleepers közé sorolható (erre utal a cím: ez a lemez lenne a 23-as szám), másrészt nem tartalmaz dobütemeket, sőt, a legtöbb szám szinte csak egy összefüggő szintetizátor-folyam, különféle zajokkal, funkcionális effektezéssel. Igazi ambient: kristálytiszta lebegés, határozottan hömpölygő frekvenciák.. De ha jobban megfigyeljük, ez az album is épp olyan eseménydús, mint a többi, csak más a nézőpont; viszont ha rá tudsz kapcsolódni erre a hullámzásra, akkor nagyon megkapó élményben lehet részed hallgatásakor.

Legutóbbi kiadásuk pedig szintén feketebárány szerepet tölt be az életműben, hiszen filmzeneként (is) funkcionál. A Refuge két éve látott napvilágot egy független thriller (The Mansion) aláfestő zenéjeként, ám különálló lemeznek is tökéletesen megfelel, habár szinte feleannyi játékidejű, mint elődei (amik 70-80 percnél mozognak). A még meg nem jelent film komolyabb hangvételéből fakadóan a trackek is komorabb, néhol igazán sötét atmoszférával bírnak, de ugyanúgy megmaradtak a már-már giccsbe forduló emocionális dallamok, minőségi alapok, mesteri effektezés és a lágy menedéket kínáló tökéletesen magába szippantó hangzás persze. Kíváncsian várom a képet hozzá!

Na meg a hamarosan megjelenő remixalbumot, amin mindenféle érdekesség; kiadatlan és újrakevert változatok, élő felvételek lesznek fellelhetők, amennyiben az információim nem csalnak.

 

 

Tézis. Ha eddig elolvastad, nem hiszem, hogy nem kaptál kedvet hozzá, hogy élőben is meglesd, vajon tényleg ilyen fantasztikus zene ez, vagy csak egy elfogult rajongó beszél belőlem; mindenesetre meleg szívvel ajánlom a február 5-i „bulit” az R33-ban, ahol tutira lesz tánc a fetrengés mellett; reméljük a dekoráció is rásegít az élményre, habár ha csukott szemmel engeded magadba a szén alapú életformák igéző hangjait, akkor a zene nyújtotta víziók elég csodás tájakra is elkalauzolhatnak, ha hagyod. Mellesleg nyáron a Siófok melletti Samsara fesztiválon is fellépnek a műfaj élvonalbeli képviselőivel karöltve (például Solar Fields, Vibrasphere, Asura, H.U.V.A. Network), amit szintén csak javasolni tudok a mélyebb pszichedelikus zenét kedvelőknek és a nem mindennapi kikapcsolódásra vágyóknak, de addig is tali az r-ben!

 

FB esemény: https://www.facebook.com/events/449235351932003/

CBL honlap: http://www.carbonbasedlifeforms.net/

 

Császár Gergő