“A dalszerzésben az a varázslatos, hogy nincsen rá recept” - Kid Francescoli interjú

Tavaly májusi koncertje után október 25-ln ismét Budapesten koncertezik a Kid Francescoli. Mathieu Hocine francia producer formációja a mediterrán térség-inspirálta, Sunset Blue című, ősz elején megjelent nagylemezével tér vissza a fővárosba, hogy ismét elvarázsolja az Akvárium Klubot a tengerparti koktélozást idéző elektro-pop dalaival. A producerrel a koncertet megelőzően, milánói koncertje előtt beszélgettünk az új hanganyagról, a turnézásról, és arról is, hogy másfél évig tartó koncertsorozata alatt még arra is talál időt, hogy beteg gyerekek arcára csaljon mosolyt.

 

Jól vagyok, tegnap előtt Londonban játszottunk, tegnap volt egy szabadnapunk Milánóban, ma pedig koncert. Eddig szuperül megy a turné, izgalmas új helyekre látogatni, új közönségeknek bemutatkozni, látni a sok mosolygós arcot. Minden tökéletes most. 

 

Egyelőre, de utána pedig már kezdődik a fesztiválszezon. A nyárra már akadnak európai fesztiválos megkereséseink, az év második felében pedig Dél-Amerikában leszünk. Egy tökéletes világban jövő év végéig meg sem állunk!

 

Egy megtiszteltetésként tekintek rá, mintsem teherként. Leginkább fizikai felkészülést igényel, sportolok, odafigyelek az étkezésre, és arra, hogy sok vizet igyak. Amikor otthon vagyok, igyekszem a legtöbb időt a családommal és a barátaimmal lenni, és élvezni a városomban (Marseille, Franciaország - a szerk.) töltött időt. 

 

Az a pillanat, amikor felmegyek a színpadra, mindig egészen felemelő. Nincs annál jobb érzés, amikor látom, hogy az emberek szeretik a zenémet, táncolnak, és mosolyogva éneklik a dalokat. Az egész csapatunk oda van a gasztronómiáért, igyekszünk mindig kipróbálni a helyi különlegességeket. Amit a legkevésbé szeretek az az, hogy ilyenkor megszűnik a bioritmusom. Hajnal 2-kor fekszem aludni, aztán 6-kor már kelhetek is, hogy elérjem a gépem. Képes vagyok a reptereken elaludni, vagy bárhol, bármilyen széken, amit alám raknak. A testemnek azért ez elég megterhelő. De erről szól a turnézás! Mindenki halálosan fáradt, de a nap végén a színpadon minden értelmet nyer.

 

Nem, haza kell utaznom, promociós ügyek miatt, és stúdiózni is, hiszen folyamatosan új dalokon dolgozom. A koncertek közötti szünnapokra mindig egy kincsként tekintek, és igyekszem a munka és a család között balanszírozni.

 

Éppen egy remixen dolgozom, de általánosságban az elmúlt 10 évben egyáltalán nem álltam le, még a turné alatt is új dalokat szerzek. Sok időt töltök a stúdióban, ötletelgetek, újra és újra meghallgatom a szüleményeket, és tökéletesítgetem őket.

 

 

Néha felveszek atmoszférákat az utcán, de inkább dallamokat szoktam feldúdolgatni. Producerként dolgozni egy permanens munka, állandóan nyitott füllel kell járni. 

 

A dalszerzésben az a varázslatos, hogy nincsen rá recept. Nincsen megszokott folyamatom, van, hogy beüt egy dallam, amin napokon keresztül dolgozom, és már készen is van, de akad olyan is, hogy januárban felveszek egy verzét, és decemberben jön meg az ihlet ahhoz, hogy befejezzem. De tényleg, pont ettől izgalmas és varázslatos, nyitottnak kell lenni a meglepetésekre. 

 

Számomra még mindig izgalmas, különösen producerként. Most éppen megnyitottam a stúdiómat gyerekek előtt is, és velük szerzek közösen egy számot. Teljesen elbűvöli őket, ami a szintetizátorokkal történik, igyekszem lépésről lépésre egészen az első beatektől a felvételekig bevezetni őket a folyamatba.

 

Igazság szerint ők mind sérült vagy tartósan beteg gyerekek, nem komoly munkáról van szó, inkább csak szeretném kizökkenteni őket a hétköznapjaikból, és szikrát gyújtani a szemeikben. Hamarosan Marseille-ben koncertezünk, mindig rajta vannak a vendéglistámon. Megmutatom majd nekik a backstage-et, a hangbeállás folyamatát. A dalszerzés első pillanatától az élő bemutatóig velem lesznek minden lépésnél.

 

Igyekszem lépést tartani az újdonságokkal, nemcsak a francia alkotókkal, hanem a világ minden tájáról. Ez a jó abban, hogy egy kattintásra minden zene elérhető manapság. Zenészként szerintem muszáj képben lenni minden aktualitással.

 

A legutóbbi turném sok állomása érintette a Földközi-tengert, az út során összegyűjtött anyagaimat dolgoztam ki Marseille-ben.

 

Nem igazán kerestem célzottan senkit, talán csak egy olyan zenészt, aki jól ismeri a mediterrán hangszereket. Az énekeseket Instagramon találtam, csak rájuk írtam, hogy lenne-e kedvük velem dolgozni.

 

Attól függ, van olyan, hogy kész szöveggel fordulok hozzájuk, de van, hogy teljesen nyitott vagyok a kollaboráció ilyen formájára is. Általában koncepcióim vannak, és ezeket átadva hagyom a szövegírást az énekesekre. 

 

Ó, az Akvárium, imádtam azt a helyet! Van, hogy olyan eldugott koncerthelyszíneken játszunk, hogy semmi látnivaló nincs a környéken, és órákig a backstage-ben kuksolunk és csak unatkozunk. Aztán ott van az Akvárium, a koktélbárral, a jókedvű személyzettel, konkrétan annyira jól éreztük magunkat, hogy el is feledkeztünk arról, hogy aznap még egy koncertet is kéne adnunk. Inkább nyaralásnak tűnt.

 

Csak szimplán a tényre, hogy valóra váltottam a gyerekkori álmom. Zenélek, turnézom, írtam filmzenét, albumokat hozok ki, és úgy tűnik, az emberek szeretik mindezt. 

 

Most, hogy elértem a legnagyobb célomat, egy igazi világkörüli turnét, már csak az a tervem, hogy fenntartsam ezeket a sikereket. Minél nagyobb helyeken, minél több embernek szeretnék játszani és minél jobb dalokat írni. Szeretném továbbra is az álmaimat élni.

 

ÍRTA: Erdős Viki