“A Shame azokról az élményekről szól, amik formálnak, ahelyett, hogy definiálnának.”

A Lauren Mayberry interjú egyik részét a Rockstar Magazin októberi számában olvashatjátok, itt pedig mutatunk egy második, szintén értékes részt!

 

2011-ben, alig 24 évesen csatlakozott a Chvrches-hez, most pedig úgy érzi, itt az ideje, hogy a világ a saját hangját is megismerje. Lauren Mayberry néhány hónappal ezelőtt kezébe vette az irányítást az élete felett, és bejelentette szólókarrierjét. A glasgowi énekesnő elsőként adott interjút a Rockstarnak új projektjéről, és bár soha sem érezte magát még ennyire szabadnak, biztosította a rajongókat: zenekarának esze ágában sincs feloszlani, ez az időszak egy kísérletezés számára az önismeret útján.

Gratulálok az Are You Awake megjelenéséhez! Hogyan született a dal?

Tavaly decemberben írtam a dalt Los Angelesben, ahol a szóló album előkészületein dolgoztam. Néhány héttel jártunk karácsony előtt, és beütött a honvágy. Vannak napok, amikor nagyon szerencsésnek érzem magam, és értékelem, hogy milyen elképesztő dolgok történnek felem, de közben az összes barátom Glasgowban van, és az életük sok fontos eseményéből kimaradok. Esküvőkről, születésnapokról, vagy egészen apró dolgokról. Néha azért hozok őrült döntéseket, mert nincsenek ott, hogy közöljék, hogy hülye vagyok. Ezek jártak a fejemben, amikor az Are You Awake született, csak úgy kigurult belőlem. Tobias Jesso Jr.-ral (Grammy-díjas dalszerző - a szerk.) beszélgettünk erről a témáról, beült a zongora mögé improvizálni, és már rá is dúdoltam a dallamot. A szöveg is egy óra alatt véglegesre íródott. Néha sokat kell ülni egy dalon, de van, ami csak úgy megérkezik - szerencsére ez az utóbbiak közé sorolható.

 

2020 óta nem nagyon írtam Chvrches-dalokat, ekkor dolgoztunk a Screen Violence lemezen. Oké, év elején megjelent egy dal, de az is abban az időszakban született. Amikor a saját album ötlete felmerült bennem, már nagyon sok szöveg és koncepció volt a fejemben, olyanok, amiknek valahogy nem éreztem a helyét a zenekarban. Kényelmetlenül éreztem volna magamat a srácok előtt. Az, hogy egyedüli nő vagyok a bandában, és fiatalabb is náluk, sokszor azt eredményezte, hogy elhatárolódtam a saját szövegeimtől, és nem szívesen írtam magamról. 

 

Sokkal kísérletezőbbek voltunk most, különböző munkafolyamatokat próbáltunk ki. Az, hogy olyan emberekkel dolgozok, akiket régóta ismerek, egy sokkal megértőbb közeget teremt, emberileg és szakmailag is. A zenekarral mindig egy instrumentális részletet bontottunk ki, erre találtam ki a dallamot és írtam meg később a szöveget. Most ennek az ellenkezője történt, általában egy szövegfoszlánnyal vagy egy címmel indítottam, de volt arra is példa, hogy készítettem egy moodboardot hangulatfotókkal, amik megindítottak az írásban. Talán az volt a legnagyobb különbség, hogy most már az ötletek és a koncepciók is tőlem indultak, ahelyett, hogy egy kész produktummal kellett valamit kezdenem. 

 

 

Ezt nagyon jó hallani! Anno, a korai Chvrches-időszakban azért kezdtem beszélni a dalok között, mert rengeteg technikai problémába ütköztünk, és ki akartam küszöbölni a kínos csendeket. Korábban azt gondoltam, hogy az embereknek van egy elvárása a Chvrches-zel kapcsolatban, hogy komoly és steril legyen. Én meg abban nem vagyok jó, szóval csak eldumálgatok, ahogy a való életben is teszem. Örülök, hogy legalább egy ember viccesnek találja!

 

Hát, köszönöm! (nevet) Vagy mondjuk egy Magic 8 Ball-t (egy jövendőmondó játéklabda - a szerk.), csak poénokkal.

 

Idén egy teljesen újfajta szorongás lépett be nálam, inkább egy ideges izgatottságnak nevezném, annyi újdonság ér. A Chvrches előtt sosem énekeltem. Vagy dobos voltam, vagy gitároztam, de a vokálozáson kívül nem lehetett hallani a hangom. Amikor csatlakoztam a bandához és hirtelen frontember lettem, egy időbe tellett kitalálnom, hogy hogyan viszem el a hátamon a showt és kizárni a negatív véleményeket. Tényleg klassz, hogy milyen messzire jutottam ebben a tekintetben. Az embereknek állandóan baja van a nememmel, a testemmel, próbálok kimaradni ezekből a párbeszédekből. A legnagyobb rémálmom például az, hogy valaki a jelenlegi szépségideákra akarjon formálni. Azt szeretném, hogy a sminkem, a ruháim, a videók egy történetmesélés részei legyenek. Ha a sztori túl szépnek tűnik első ránézésre, kell valami, ami esztétikailag megzavarja. 

 

Mindig a koncertek előtt, a hangbeálláson készülünk fel ezekre. Ez a spontaneitás a legnagyobb különbség a szóló-és a Chvrches-bulik között. A koncert további részére természetesen fel vagyunk készülve, és keményen dolgoztunk rajta, de amikor ezek a meglepetésdalok hangzanak el, olyan, mintha csak simán a barátaimmal hülyülnék. Emlékeztet arra, hogy létezik örömzenélés is, mindenféle kontroll-és stresszmentesen, és nem kell halálosan komolyan venni. Van, hogy az adott városból származó zenekar dalát választjuk, van, amikor én tudok kötni egy számot környékhez. Annyi klassz banda van, szeretem a feldolgozásokat. Amikor a Chvrches-zel csináltunk covereket, az általában rádióállomásoknak készült, és sok stresszel és rövid felkészülési időkkel járt. Most csak azért csináljuk, mert szeretjük a zenét, nem kell tökéletesnek lennie. Tessék, itt van egy 3 és fél perces dal, amit valószínűleg sosem játszunk újra!