“Minél dallamosabb egy drum and bass-dal, annál inkább táncra perdít egy nőt”

4 napon át 5 színpadon 60 zenei programot vonultat fel a VéNégy Fesztivál június 20. és 23. között Nagymaroson. Koncertet ad többek között a 30Y, az Analog Balaton, az Aurevoir., az AWS, Aron Andras & The Black Circle Orchestra, a Belau, Beton.Hofi, a Brains, Dzsúdló, az Elefánt, a Firkin, az Irie Maffia, Mehringer, a Platon Karataev, a Subscribe, valamint a Tankcsapda is. A sztárfellépő a brit Kosheen lesz, aki zenekarával már 25 éve a markában tartja a drum and bass műfaját. Sian Evans énekesnővel a nagymarosi koncerttől kezdve, a Brainsen át, arról is beszélgettünk, mi kell ahhoz, hogy egy nő igazán táncra perdülhessen.

Június 22-én a VéNégy Fesztivál főfellépője leszel. Az, hogy kiemelt szereped van a műsorban, változtat bármit a koncerthez való hozzáállásodon?
Óriási kiváltság headlinernek lenni. Tudom, hogy nem menő ezt így kijelenteni, és azt kellene mondanom, hogy minden koncert egyformán fontos, de az, hogy 25 év után is a legnagyobb nevek egyikeként tudok fellépni egy színpadra, hihetetlen megtiszteltetés.

Számtalanszor felléptél már Magyarországon, saját bulikon és fesztiválokon is. Van kedvenc emléked, amit megosztanál velem?
Budapest egy nagyon különleges helyen van a szívünkben, mindig nagy szeretettel fogadnak nálatok. Imádom a magyar kultúra mágikus kis szegleteit, a történetmesélését és a rejtélyes építészetét. Szeretek a Szabadság-hídon ülni, és nézni, ahogy a világ mozog körülöttem, utána pedig megmerítkezni a fürdők gyógyvizében. Olyan ember vagyok, aki célzottan keresi a varázslatot mindenhol, és Magyarországon megtaláltam. Akadnak helyek, ahol sokkal jobban kell keresni.

Mit tapasztaltál, hogyan változott a zeneipar működése abban a 6 évben, amikor szünetelt a Kosheen?
Igaz, hogy a Kosheen szünetelt, de én továbbra is dolgoztam együttműködéseken. Ennek ellenére természetesen tapasztaltam változásokat. A ‘90-es években kezdtük a zenekart, az internet berobbanása előtt, amikor még az ingyenes zenemegosztásnak híre sem volt. A szakma, amibe akkor belecsöppentem, mára teljesen megváltozott. Nem biztosítottak zenészeknek fejlődési lehetőséget, nem kaptunk támogatást a turnék során, mindent magunknak oldottunk meg. Nem volt könnyű időszak, sokszor elveszítettük a lelkesedésünket, úgy gondolom, hogy a fiatal generációnak ez már sokkal jobban megy. Képesek profin a kezükbe venni az irányítást a saját karrierjük felett. Maguknak kezelik a social media platformjaikat, gyakran saját kiadókat alapítanak. Szerintem ez mind elképesztő. Én nem vagyok otthon a technológiában, talán egy kicsit technifóbiás vagyok, még mindig a toll és a papír az elsőszámú eszközöm és térképekkel tájékozódom. Ez az én generációm. A mai fiataloknak sokkal kényelmesebb és gyorsabb befutni vagy akár visszajelzéseket kapni. Amikor mi megjelentettük az albumainkat, várnunk kellett a nyomtatott zenei sajtóra, hogy kritikához jussunk. Manapság az emberek hamarabb reagálnak, ha nem tetszik nekik valami, ami nagyon szomorú. Ha negatív kommenteket olvasgatunk, arc nélküli emberektől, csak emlékeztetni kell magunkat arra, hogy ez a világnak csak nagyon-nagyon csekély százalékának a véleménye. Azok az emberek, akik jól érzik magukat a bőrükben, nem ülnek a közösségi oldalak előtt és fricskáznak másokat.



A Kosheen 2019-es újraalakulása után gyakorlatilag egyből beütött a pandémia. Mi volt benned a hajtóerő, ami miatt kitartottál a zenekar mellett?
Az, hogy minden másban béna vagyok. (nevet) A szívemet követtem. A pandémia alatt sok kérdésre választ kaptam magammal kapcsolatban. Rájöttem ki vagyok valójában, és arra, hogy tulajdonképpen jól vagyok. Nem tudok elrekesztve élni, képtelen vagyok csendben maradni és keretek között tartani a rutinomat. A legnagyobb felfedezésem az volt, hogy nem akarok a városban élni, muszáj kapcsolódnom a természettel. Visszaköltöztem Bristolba, Dylan Thomas walesi költő egykori házába, és úgy szívtam magamba az energiákat, akár egy növény.

Ha visszatekintesz kicsit azokra az időkre, amikor a Hide You-t és a Catch-et írtad, gondoltad volna, hogy történelmet írsz ezekkel a dalokkal? 25 év után is a valaha volt legnagyobb drum and bass slágerek között vannak, és nem lehet elmenni egy buliba anélkül, hogy megszólalnának.
Igen, még mindig játsszák a klubbok, őrület! Őszintén, nem gondoltuk volna, hogy ekkora sikerük lesz. Azt tudtuk, hogy valami különlegeset alkotunk, emlékszem, egy sárga jegyzettömbbe írtam a szövegüket. Csak úgy áramlottak belőlem a szavak, pattogtak a betűk az oldalakon, közben pedig a teámat kavargattam. Hirtelen minden visszatartott kreativitás kijött belőlem. Persze, a második albumra is maradt bennem valami, de nem úgy reppentek ki belőlem, mint a Resist számai.

Mire számíthat tőletek a közönség június 22-én a Dunakanyarban?

Fokozott energiaszintre, egy nosztalgikus, az egész karrierünkön átívelő suhanásra. Remélem, hogy mindenkiből, aki valaha is kötődött a Kosheenhoz, emlékeket fog előcsalni a koncert. A Brains-szel egy napon lépünk majd fel, tervezek kapcsolatba lépni velük. Klassz lenne 10 évvel a kollaborációnk után előadni a We Are One című közös számunkat.


VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó – június 20-23. Nagymaros