“…nem adott el senki annyi lemezt Magyarországon, mint én.”
“Abban az évben nem adott el senki annyi lemezt Magyarországon, mint én.” - Ez a bizonyos Hatvan csapás éve volt. Végig gyalogoltunk a kezdetektől egészen a közelgő Aréna koncertig Deák Bill Gyula szakmai mérföldkövein egy interjú keretében. Azokon a mérföldköveken, ami sokunknak fontos momentuma volt az életben - már, ami a zeneiséget illeti. A blues hazai zászlóvivőjeként sokmindent letett az asztalra, így volt miről beszélgessünk és hamarosan együtt ünnepelhetjük 75. születésnapját! És ünnepeljük is!
Milyen volt az első Hobo Blues lemezen a Közép-Európai Hobo Blueson énekelni? Milyen volt a tudat, hogy az első hazai rhythm and blues lemez megszületésénél ott voltál?
Nagyon örült az ember, nekem ez nagy dolog volt, hogy egyáltalán itt Magyarországon ilyen stílusban tudtam énekelni.
Éreztétek akkor, hogy valami különleges és nagy dolog ez?
Persze, éreztük, mert még meg sem jelent a lemez, amikor a Pajtás újságban már volt fenn 3 vagy 4 szám a slágerlistán. Koncertekről már ismerték az emberek. Hihetetlen dolog ez!
A Közép-európai Hobo Blues mellett az Oly sokáig voltunk lenn is egy nagy klasszikus, ahogyan a Kopaszkutya is. Ezek mind komoly részei a Bill életműnek és koncerteken kihagyhatatlan dalok. Hogyan emlékszel ezekre az időkre? Milyen volt turnéban lenni?
Nagyon sokan voltak és nagyon jó volt. Fiatalabb voltam még akkor és igazából nem törődtünk semmivel, ment a zene és nagy-nagy siker volt. Nagyon jól ment a Hobo Blues Band! Ez számított!
Nagyjából ez volt egyébként itt Magyarországon a bluesnak a kezdete…
Igen. Mi hoztuk ezt be, a HBB volt az első itthon. Volt, hogy hétköznap is turnéztunk sok zenekarral, az Omegával is például országosan, a Balaton-partot is körbejártuk, nagyszerű emlékek ezek! Aztán volt két nagykoncert az Omegával és a Krokus-szal a Kisstadionban, teltházas volt a Kisstadion.
Emlékszel rá, hogy hány fős volt a Kisstadion?
Emlékszem, 15 ezer ember fért el ott akkor, tehát 30 ezer ember volt a két nap a két koncerten, és kaptunk 660 forintot. 330 forint volt a gázsi egy koncertre.
Van olyan kollégánk, akinek az első lemeze a Rossz vér volt. A te szívedben hol helyezkedik el ez a lemez azok között, amik között énekeltél?
Az első szólólemezem, hát hol helyezkedne el? Persze, hogy a szívem csücske a lemez. Anno a Hoboval, Pókával és Tátraiékkal csináltuk.
Ez egy nagyon jól sikerült lemez, csak sajnos nem lett megturnéztatva, mert Dömének eltört a keze, aztán utána szerettem volna, de nem jött össze más okokból kifolyólag. Ez van. Biztos vagyok benne, hogy többre volt hivatott ez a lemez!
Ha már önálló Deák Bill lemezek: képtelenség kiemelni bármelyiket, Magyarországon rhythm and blues klasszikus mind. Mégis, talán amiatt, hogy 7 évig nem volt előtte lemezed, csúcspontnak érzem a Hatvan csapás lemezt. Te hogy gondolod? Szerinted is egy egyedülálló, különleges album született?
Nagyon jó dalok születtek a Hatvan csapásra, készült koncertfelvétel is. Abban az évben nem adott el senki annyi lemezt Magyarországon, mint én. Aztán csináltuk A király meséjét, de az már nem jött be annyira a közönségnek, mint a Hatvan csapás, de ettől függetlenül az is jó lemez lett, csak az előző magasra tette a mércét.
Tőled idézek egy mondatot: “A blues egy életforma, egy életérzés. Magával ragad és nem ereszt.” Ez alapján reménykedhetnek még rajongók, hogy a Király meséi után jön új lemez?
Az igazság az, hogy készül már! Attila megírta a szövegeket. Vannak dalok, de csak majd jövőre szeretnénk kiadni.
De jól hangzik. Kerestem ezt az infót több helyen, de nem találtam, úgyhogy nagyon örülök neki. Elárulsz róla valamit? Hány dallal készültök?
Még túl sok mindent nem lehet tudni róla, csak annyit, hogy 10 dal biztosan lesz és klasszikus Bill stílusban!
Több generációnak meghatározó az István, a király rockopera és a Kopaszkutya film is nagy jelentőségű a hazai zenetörténetben több évtizede. Idén 40 éves az István, a király. Több évtized távlatából visszatekintve milyennek látod a jelentőségét?
Nagyon jókor volt, jó időben. Nagyon nagyot durrant a dolog. Játszottunk kinn a világkiállításon 1992-ben, voltunk a Makovecz palotában, a magyar pavilont ő tervezte, találkoztam is a művészúrral. Nagyon nagyot szólt, Sevilla főtérén is játszottuk, és ott is siker volt! Mentem az utcán és veregették a vállam, hogy “maestro”, meg ilyenek. Tetszett nekik a dolog, és persze én is nagyon örültem! Ennek ki ne örülne?
És mi a véleményed az utóbbi évek színdarabjairól? Hogy dolgozták fel az István, a királyt szerinted?
Hát olyan nincs, mint az eredeti, még egyszer biztos nem lehet. Azzal a szereposztással nagyszerű előadás volt és megismételhetetlen, már csak a szereplők miatt is. Világbajnok előadás!
Tudsz valamit a Kopaszkutya folytatásáról? Schuster Lóri azt nyilatkozta, pont itt a nálunk, a Rockstarban korábban, hogy ha lesz megfelelő partner, akkor készen áll a forgatókönyv is.
Hogy ő csinálná a Kopaszkutyát?
Igen, igen.
Hát én nem tudok róla. Ha így van tényleg, akkor az az ő dolga, én ebbe nem fogok beleszólni.
Tavaly beszélgettünk utoljára, akkor volt nálunk utoljára interjú veled. Azóta folyamatosan játszol, de most már napokon belül a Papp László Sportaréna következik a hetvenötödik születésnapod alkalmából. Ez egy nagy ünnep lesz, Bill kapitány és a rhythm and blues ünnepe!
Öt éve volt a Bill 70. Lassan elrepült öt év, úgyhogy reméljük, hogy jól fog sikerülni ez is, és egy jó élményt tudunk adni. A sztárvendég Caramel lesz. Játszik majd saját dalokat is, de lesznek közös dalok is, amiben én is és ő is éneklünk. Már most látom előre, hogy jó buli lesz!
Ez nem életmű koncert lesz, olyan már volt. Ez egy olyan buli lesz, ami átöleli az én egész munkásságomat különböző szemszögekből megközelítve.
De jó lesz! Visszakanyarodva oda, hogy Magyarországon a blues első nagy hulláma a ’80-as évek derekán volt…
Nagy divat volt, mindenki játszotta. Mindenki blues-t játszott! Játszott egy csomó olyan zenekar is blues-t, aki eddig nem is játszott hasonlót! De aztán emlékszem, hogy a ’90-es évek közepén még mindig blues-zal volt tele az ország. Kocsmákban, fesztiválokon, mindenfelé!
Az ezredfordulón pedig minden héten játszottál az Old Man’s-ben.
Igen, nagyon sokáig, azt hiszem 15 évig játszottam ott. Aztán a Kerepesi úton ott volt a Josefina Blues Bell, ahol vagy 20 évig játszottam. Nem volt rossz hely az sem, ott mindig blues szólt!
Hol tart most ez a körforgás, szerinted? Hogy látod, mennyire van az emberek szeme előtt most a blues, mint stílus?
Hát, az én szemem előtt mindenképp ott van, de egészen más már a divat Magyarországon.
A fiatalok mindig újabb dolgokra vágynak. Tetszik valami, aztán jön egy új előadó, akkor már ő lesz a kedvenc. Gyorsan váltanak már a fiatalok, nekem ez nem világom. De figyelj, ha a fiataloknak ezek kellenek, akkor kelljen. A blues is megtalálja az útját, biztosan!
De a te közönséged is megújul…
Nagyon sok fiatalt látni. Sok fiatal, de persze az idősek is kijönnek meghallgatni nagyon sokan, úgyhogy igen, megújul a mi közönségünk is. Nemrég kint voltunk Temesvárott, játszottunk Nagybányán, Erdélyben, ott is remek hangulat volt, jó buli volt nagyon, de volt idén rengeteg fesztivál is, ahol nagyon jó bulit csaptunk.
Valószínűleg az a hitelesség, ami mögötted van, az garantálja ezt a nagy közönséget!
Hála a jó Istennek, hogy ez így van!
Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy nem lesz még egy olyan “legfeketébb hangú fehér énekes”, mint te.
Nem erről van szó, de én figyeltem mindig ezekre a dolgokra. Játszottunk, volt, hogy fesztiválokon éltünk, csináltam a dolgomat. A család itt van, rájuk is figyelni kell, szervezem a családi életünket is. Nem egyszerű dolog! Néha belehallgatok fesztiválokon néhány zenekar játékába és nem mondom hogy rosszak, nagyon ügyes gyerekek, de annyira kiugróan nagy tehetséget nem látni, hogy felkapja az ember a fejét.
Ott vannak a Tornóczky All Access-ék, ők is igyekeznek letenni tiszteletüket azok előtt a dalok előtt, amik hozzád is köthetők!
Igen. Tátraival játszottunk együtt egy ideig, aztán ott a Póka is, a Bort, búzát, békességet albumot velük csináltuk. De ott a Szakcsi Lakatos Béla, a Borlai Gergő, a Tony Lakatos, a Babos Gyula, de a Fekete-Kovács Kornél is, a kis Kaszás…
Atyaég! Micsoda nevek! Ennyi rutinnal a hátad mögött, most milyen zenét szeretsz hallgatni?
Mindent szeretek, ami ehhez a műfajhoz köthető, nincs jobb szerintem! Richie Kotzen-t nagyon szeretem, Jeff Healy-t, a rock zene is ide köthető a blueshoz, simán hallgatok Bonamassát is, Glenn Hughes is nagy kedvencem és a Dead Daisies. Ezeket nagyon szeretem!
Írta: Könnyű Flóra, Nyerges Tamás
Fotó: Green Stages Prod. archívum
