“Nincsen lehetetlen” - A Szegedi Kortárs Balettel indul turnéra a Margaret Island

Lassan 10 éves történetének egyik legizgalmasabb kihívása előtt áll a Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf-alapította Margaret Island zenekar. Szabadon szép a tánc elnevezésű turnéjukon a Szegedi Kortárs Balett közreműködésével egy teljesen új arcukat mutatják meg közönségüknek. Az újragondolt és hangszerelt dalokhoz Czár Gergely rendező-koreográfus közreműködésével egy koncepciózus táncelőadást rendeltek, melynek szerves része lesz az egyébként semmilyen táncos múlttal nem rendelkező énekesnő. A zenekarral az október 6-i, Müpás bemutató előtt néhány nappal beszélgettünk, szó esett az előadás történetéről, a próbafolyamatokról, sőt, még a váratlan balesetekről is. Az interjú a Rockstar októberi számában olvasható tovább.

 

Bálint: Már januárban is ezen dolgoztunk. Az volt a célunk, hogy még a nyári szezon előtt nagyjából összeálljon a műsor zenei része és a koreográfia is. Tudtuk, hogy sűrű lesz a nyár, és nem lesz időnk az októberi premier előtt arra, hogy nulláról összerakjunk valamit.

 

Bálint: Czár Gergellyel közösen raktuk össze a dallistát. Voltak olyan dalok, amikhez mi ragaszkodtunk, volt, amit ő szeretett volna beemelni a műsorba. A hangszerelésnél próbáltunk arra figyelni, hogy legyenek olyan dalok, amiket több instrumentális résszel bővítettünk. Voltak, amik kicsit más hangulatot kaptak, nagyobb dinamikát, amivel egyrészt jobban passzolnak majd a színháztermekbe, másrészt pedig jobban működnek koreográfiával is. De persze lesznek olyan dalok is, amiket egy az egyben úgy játszunk, ahogy azt a fesztiválokon megszokhatták tőlünk. Próbálunk minél több színt megmutatni ebben az előadásban. 

Viki: Kicsit úgy kell elképzelni, mint egy Margaret-koncertet tánccal fűszerezve. 24 dal van a setlisben, fele-fele arányban van tánc és csak zene. A hazai popkultúrában a Honeybeastnek volt a szegediekkel egy közös turnéja, de ott a zenekar magába a táncba nem vonódott be. Amit mi most csinálunk, az inkább egy összművészeti alkotásnak nevezhető szerintem. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire klassz is itthon a kortárs balett. Kevésszer van alkalom arra, hogy ezt popzenei körülmények között fogalmazhatjuk meg. 

 

Bálint: Nem gondolnám kihívásnak, inkább egy feladat volt, szeretek ilyeneken ötletelni. Nem erőltettem, hogy minden dalhoz találjunk ki valamit. Ha volt valami ötletünk, elindultunk a vonalon, mindenki hozzárakta a magáét. Minden átalakulás organikusan adta magát. 

 

Törőcsik Kristóf: Csak magunk leszünk. De tényleg annyira át lett hangszerelve az egész műsor, meg annyit hozzátesz a tánc, hogy fel sem merült bennünk az igény a zenekar bővítésére. Az is teljesen más élményt fog kapni, aki gyakran megfordul a koncertjeinken, és jól ismeri a dalainkat. 

Bálint: Egy akusztik blokk lesz a koncertben, amikor néhány dalt csak hármasban játszunk el. Ezzel az volt a cél, hogy megmutassuk, hogyan születnek a dalok, milyen is az, amikor még csak a szöveg és a dallam van meg.

 

Viki: Az Engedd, hogy szabad legyek tök jó, az áthangszerelés nagyon felfrissítette a dalt. A Zabolátlant is nagyon szeretem. De nyilván a Senki nem felelhez kötődök a legjobban, ott duettezem Lotárral. A tegnapi próbán ott szakadt szét a fellépőruhának szánt bodym a testemen, izgalmas lesz, hogy hogy fogom majd élőben túlélni. A Kristóf dalát (Miért vagyok veled - a szerk.) nagyon várom, akkor végre szusszanhatok is egyet. 

Bálint: A Fonyódi mélabút áthangszereltük, és van benne egy tök jó építkezés, ami kíváncsi vagyok, hogy hogy fog működni.

Kristóf: Koreográfia szempontjából az Engedd, hogy szabad legyek nagyon jópofa, de a Zabolátlant is emlegették a srácok. A Csendet is nagyon szeretjük, a közönségünk is régóta kérte már, hogy játsszuk újra. A Levegő végén van pár meredek mozdulat, dobálják a táncosokat, az nagyon menő még szerintem.

 

 

Viki: Volt ilyen is, olyan is. Az utolsó szakaszban volt, hogy már nemcsak a zenekar, hanem az egész stáb is csatlakozott hozzánk, hiszen itt technikailag is sok mindent biztosítani kellett. Volt, hogy Bálinttal ketten mentünk, állandóan formálódott az egész. A koreográfusunknak és nekünk is voltak elképzeléseink és véleményeink, a kettőt kellett közelítenünk egymáshoz, így ez egy állandó közös ügy volt. 

 

Viki: Nem is az, hogy lépést tartani, inkább az, hogy a kortárs balett egy teljesen más mozgáskultúra, sőt, a táncosok teljesen másképp is gondolkoznak, mint a zenészek. Érdekes volt megtapasztalni, hogy mennyiféle módon meg lehet közelíteni mondjuk dalszövegeket vagy mondandókat. Nagyon izgalmas terep volt, nagyon jó tanulási folyamat.

Bálint: Nekem kívülről nézve nagyon tetszik, hogy Czár Gergely abszolút olyan koreográfiát talált ki Vikinek, ami természetesen tud tőle hatni. Együtt tud mozogni a balett táncosokkal, úgy is, hogy neki nincsen meg az a 10-20 éves múltja a műfajban, mint a többieknek. 

Viki: Mondhatni hozott anyagból dolgozunk. (nevet) Semmi előképzettségem nem volt, nincsenek szerintem izmaim hozzá. Felfoghatjuk egy üzenetnek is, nemcsak magamnak, hanem másoknak is, hogy nincsen lehetetlen. Bármit ki lehet gyakorolni, meg lehet tanulni, lehet benne merítkezni. Ha én képes vagyok rá, más is az.

 

Viki: Volt egy két hónapig húzódó sérülésem. A nyáron volt egy próba, amikor Gergő pörgetett körbe-körbe, hogy szokjam, milyen is, amikor megfognak, ekkor bevertem egy székbe a bal nagylábujjamat. Ez annyira fájt, hogy nem tudtam hetekig mit csinálni, aztán pedig a Budapest Parkban is estem egyet, mint idén valahogy mindenki. Mezítláb lesznek a táncosok és én is, szükségünk van a lábunkra. De egyébként szerintem valami nagyon vigyázott rám, sokszor volt olyan, hogy melléléptem, és mégsem ment ki a bokám.

Kristóf: Hál’Istennek!

Bálint: És ezt kopogjuk le, hogy a turné végéig így is marad!

 

Kristóf: A fényeseink, Máté és Ale sok munkát tettek bele abba, hogy minél klasszabbul és ízlésesebben tudjuk megvalósítani a látványt. Elsősorban díszletelemekkel és fényekkel dolgoztunk, ami a tánccal kiegészülve nagyon izgalmas. 

Bálint: Lesz 6 darab 2 és 4 méteres vászonkocka elem, ebből építenek és raknak össze világokat a táncosok. Sokféle tér épül majd a színpadon, ettől lesz minden dalnak egy más hangulata.

Viki: Ezek egyébként nagyon-nagyon nehezek! 

Bálint: Tök nagy kihívás lesz a vidéki koncerteken az, hogy minden színpad alapvetően más méretű és elrendezésű lesz, aznap kell majd kitalálnunk, hogy hogyan adaptáljuk az előadást az adott helyszínhez. Lesznek majd fejtörések!

 

Írta: Erdős Viki
Fotó: Rausz Tícia