“Tiszteletadást úgy tehet egy zenész igazán, ha hozzáadja saját magát a dalhoz”

2023-ban 50. évfordulóját ünnepelte a Locomotiv GT Bummm! című legendás albuma, amin generációk sora nőtt fel - sokan közülük még zenészek is lettek, néhányan pedig a Blahalouisana zenekarból ismert Pénzes Máté vezetésével összeálltak és készítettek belőle egy feldolgozáslemezt. A projekt életrekeltőjét kérdeztük a tavaly októberben megjelent Na Bummm!-ról, illetve a lemezbemutatóról. Ha Pici bácsinak tetszett, akkor rossz nem lehet.

 

Elsősorban a magam nevében tudok nyilatkozni. Nekem az LGT és a Bummm! egy meghatározó zenei élmény, ami a kezdetektől hatással volt és mai napig is hatással van a zeneiségemre! A fent említett többi lemez szintén. De nem csak nekem, hanem generációk nőttek fel a Kalákán vagy a Kexen és persze az LGT-n. De ide lehetne sorolni az Illést, a Fonográfot, a HBB-t, a Bergendy-t vagy éppen a Syriust, akiknek a munkásságát a mai napig igyekszünk ápolni a Syrius Legacy zenekarral.

Külföldön talán nagyobb hagyománya van az ikonikus előadók ikonikus dalainak feldolgozásának. Gondoljunk csak a Joe Cockertől ismert With A Little Help From My Friends vagy Summer in the City dalokra, és még sorolhatnám. De ma nagyon népszerű a Scary Pockets, akik mindent vintage funk-ba dolgoznak át. Ez nekem már néha túl sok, de nagyon jó átiratok vannak köztük. Szóval van most egy ilyen divat is.

 

Az LGT rajongásom. Szerettem volna valahogy kifejezni a tiszteletemet a zenekar felé, még akkor is, ha már csak Pici bácsi van közöttünk az akkori tagok közül. Az 50 éves évforduló meg pont kapóra jött. Illetve közrejátszott az is, hogy gyerekként az LGT kottás könyvből tanultam meg az akkordokat a zongorán. Ez azt jelenti, hogy kb. harminc éve játszogatom így vagy úgy a dalokat, elkerülhetetlen, hogy ilyenkor lesznek ötletei az embernek. Főleg, amikor már jobban beleássa magát a zeneelméletbe is.

 

Szinte minden dala mai napig ismert sláger, minden zenész irgalmatlanul játszik a hangszerén és iszonyat őserő árad mindhármuk énekléséből. Ikonikus dalok, ikonikus lemezborítóval, amit Kemény György tervezett. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy 50 évvel később nekünk is ő tervezte a borítót! Ráadásul kiderült, hogy a Bummm! címet is ő adta a lemeznek. 

 

Pici bácsitól hallottam először Hammond orgonát, Rhodes-ot, Clavinetet és vocoder-t is. Ezzel meg is fertőzött egy életre, és mai napig is ezeket a hangszereket használom. De számomra a kései LGT dalok hangszerelése, és még inkább a Presser szóló lemezek dalai és hangszerelései az igazán fantasztikusak! Soha sehol nem hallottam hasonló dolgokat. Ahogy a percussion hangszerek ki vannak találva, a szöveg és a zene kapcsolata… végig lenyűgöz. Majd Leonard, Kék hó, Csak egy másik bolond lehet, Kék likőr… hihetetlen hangulatok. És a Presser szövegek is nagyon jellegzetesek!

 

Igazából az egyetlen dolog, ami fontos volt, hogy Pici bácsinak tetsszen! Mivel nem volt célom ezzel semmi más, mint hogy előtte és a régi és későbbi tagok előtt is tisztelegjünk, így tényleg csak ez számít. Ezt pedig azt hiszem, sikerült elérni! Az meg már egy plusz nagy öröm, hogy minden jel arra mutat, hogy másoknak is tetszik.

A koncepcióm eredetileg az volt, hogy az LGT tagjai után ezeket a dalokat megpróbálni ugyanúgy elénekelni és eljátszani: teljesen felesleges, olyan úgysem lesz! Mint fentebb említettem, nem jobbat akartunk csinálni, nem is azt elérni, hogy most már inkább ezt hallgassa bárki az eredeti lemez helyett… Tiszteletadás volt a cél. Egy zenész pedig szerintem ezt igazán úgy tudja megtenni, ha megpróbálja saját magát hozzáadni a dalhoz.

 

 

Sok újdonság lesz. Többek között a fent említett Mondd mire van és Gyere ki a hegyoldalba is kicsit koncert verziós formát fog kapni. Illetve az improvizatív részek a legtöbb helyen szabadon vannak hagyva. Meg persze a vendégek, Gerendás Péter, Nagy Barni, Ocsovay Damján, Schoblocher Barbi, Solti János és Zentai Márk már önmagukban is új színt fognak hozni. Ráadásul a lemezanyag kb. 40 perc, szóval illik is kibővíteni a műsort! De azt, hogy mik lesznek a plusz dalok, azt nem árulom el! 

 

Én inkább az élő zenére és a zenetanulásra helyezem a hangsúlyt! Nekem az a fontos, hogy lehetőleg élő ember szólaltasson meg egy hangszert, mert a hangszernek attól lesz igazán lelke. De ugyanilyen fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk is a hangszerrel, ne csak egy divatként tekintsünk rá! Főleg ha már ki is állunk, esetleg pénzt is keresünk vele. Az, hogy utána milyen zenét játszunk rajta, az már szubjektív, de azt hiszem, hogy a ‘70-es éveket egyetlen zenésznek sem illik kikerülni… Így a rockzenét sem!

 

Alapvetően nem érdekel, de azért ott a srácok nálam sokkal jobban figyelik a trendeket. Ettől függetlenül, amit kihozunk, az akarva akaratlanul abból táplálkozik, amin felnőttünk (még akkor is, ha én LGT-n, ők meg inkább Kispálon nevelkedtek). Ha meg is próbálkozunk néha a próbákon valami tőlünk távol álló, de trendi dologgal, az hamar elvérzik még ott…

 

Jegyek kaphatók IDE KATTINTVA.