A munka tényleg nemesít?

A munka tényleg nemesít?

Dolgozni kell, nincs mese

Dolgozni kell, nincs mese. Karl Marx úgy vélte, hogy az ember az ipari forradalom kora óta
egyszerűen képtelen „kívánatos helyként” tekinteni a munka világára. Az puszta eszközzé silányult
a számára, amelynek segítségével távoli célokat álmodhat magának – ám a munka maga már csak
púp a hátára. Tényleg ennyire elidegenedett és eltárgyiasult volna napjainkra a munka valósága?
 
Marie Jahoda, a munkanélküliség lélektanának egyik legjelesebb kutatója mindig is úgy vélte, hogy
egy hétköznapi ember mentális egészségének kialakításához és megőrzéséhez optimális szociális
környezetre van szüksége. Jahoda szerint azonban a hivatás és a munkavégzés is nélkülözhetetlen
elemei ennek a bizonyos társas közegnek. Egy munkahely ugyanis nem csak arra jó, hogy jövedelmet
és megélhetést biztosítson. Az egy úgynevezett manifeszt funkciója csupán, amely mindannyiunk
számára világos és kívánatos.
 
Vannak azonban ennél sokkal fontosabb funkciói is, amelyek ahhoz képest, hogy központi szerepet
játszanak pszichés jóllétünkben, szinte teljesen látensek, vagyis rejtettek. Mik lehetnek számunkra a
munkavégzés titkos előnyei? Nos, Jahoda szerint ezek: „Először is, megszabja az adott nap
időstruktúráját. Másodszor, rendszeres társas kontaktusokat biztosít a nukleáris családon kívüli
személyekkel. Harmadszor, olyan célokat követel meg az egyéntől, amelyek túlmutatnak az
individuális törekvéseken. Negyedszer, meghatározza a státust és az identitást. És végezetül,
aktivitásra késztet.”
 
Nézzük meg kicsit részletesebben is ezeket!
Ritmust ad az életnek
Habár sokszor nem vesszük észre, munkahelyünk mégis nagyon hatékonyan képes strukturálni az
időnket. Ez a fajta rendszeresség márpedig egyáltalán nem elviselhetetlen! Segít „tájékozódni az
időben”, s egy kifejezetten kellemes ritmust ad az életnek. Nélküle szinte teljesen szétfolynának a
napok, a hetek és a hónapok a kezünkben.
 
Társas kapcsolatok
Azon apróság újfent gyakran elkerülni a figyelmet, hogy egy munkahely a közös élményszerzésre és a
gondolatok/érzések másokkal való megosztására is lehetőséget ad az embereknek. A családunkon
kívüli társas érintkezések megléte életünk egyik legégetőbb szükséglete. Ennek kielégítését a munka
nem csak, hogy lehetővé teszi, de egyenesen megköveteli.
 
Sikerélmény
Munkahelyi feladataink rendszerint a hozzáértés élményét és az alkotás örömét is biztosítani tudják
nekünk. Ha illenek hozzánk, akkor akár még a mechanikusabb tevékenységek is a teljesítmény és a
siker megalapozói lehetnek. Munkavégzés közben ugyanis az ember úgy érezheti, hogy egy adott
termék vagy szolgáltatás megvalósításában lényegében ő is fontos szerepet játszik.
 
Személyes identitás
Talán fel sem tűnik már, de arra a kérdésre, hogy „Ki vagyok én?”, sokan a hivatásunkkal felelünk.
„Tanár. Rendőr. Postás. Újságíró. Politikus. Szakács” – vágjuk rá. Na de miért? Nos, azért, mert a
munka a személyes identitás és a társadalmi státus egyik legfőbb forrása. Foglalkozásunk nemcsak a
szociális pozíciónkat, hanem az énképünket is mélyen meghatározza.
 
Nélküle újra kellene definiálnunk önmagunkat!
Fejlődésre ösztönöz
Végül, de nem utolsó sorban a munkavégzés legtöbbünk számára testi és szellemi frissességünk
legfőbb karbantartója. Ne feledjük, hogy lényegében mindegyik munkakör valamilyen szintű fizikai
és/vagy mentális erőfeszítést igényel. Ez egyrészt azért előnyös, mert rendszeres aktivitást biztosít az
agyunknak és a testünknek, másrészt pedig azért, mert a közös célok elérése érdekében önmagunk
meghaladására ösztönöz bennünket. Mindez gyakorlatilag nélkülözhetetlen pszichénk egészségéhez.