A munka tényleg nemesít?

 

Marie Jahoda, a munkanélküliség lélektanának egyik legjelesebb kutatója mindig is úgy vélte, hogy

egy hétköznapi ember mentális egészségének kialakításához és megőrzéséhez optimális szociális

környezetre van szüksége. Jahoda szerint azonban a hivatás és a munkavégzés is nélkülözhetetlen

elemei ennek a bizonyos társas közegnek. Egy munkahely ugyanis nem csak arra jó, hogy jövedelmet

és megélhetést biztosítson. Az egy úgynevezett manifeszt funkciója csupán, amely mindannyiunk

számára világos és kívánatos.

 

Vannak azonban ennél sokkal fontosabb funkciói is, amelyek ahhoz képest, hogy központi szerepet

játszanak pszichés jóllétünkben, szinte teljesen látensek, vagyis rejtettek. Mik lehetnek számunkra a

munkavégzés titkos előnyei? Nos, Jahoda szerint ezek: „Először is, megszabja az adott nap

időstruktúráját. Másodszor, rendszeres társas kontaktusokat biztosít a nukleáris családon kívüli

személyekkel. Harmadszor, olyan célokat követel meg az egyéntől, amelyek túlmutatnak az

individuális törekvéseken. Negyedszer, meghatározza a státust és az identitást. És végezetül,

aktivitásra késztet.”

 

Habár sokszor nem vesszük észre, munkahelyünk mégis nagyon hatékonyan képes strukturálni az

időnket. Ez a fajta rendszeresség márpedig egyáltalán nem elviselhetetlen! Segít „tájékozódni az

időben”, s egy kifejezetten kellemes ritmust ad az életnek. Nélküle szinte teljesen szétfolynának a

napok, a hetek és a hónapok a kezünkben.

 

Azon apróság újfent gyakran elkerülni a figyelmet, hogy egy munkahely a közös élményszerzésre és a

gondolatok/érzések másokkal való megosztására is lehetőséget ad az embereknek. A családunkon

kívüli társas érintkezések megléte életünk egyik legégetőbb szükséglete. Ennek kielégítését a munka

nem csak, hogy lehetővé teszi, de egyenesen megköveteli.

 

Munkahelyi feladataink rendszerint a hozzáértés élményét és az alkotás örömét is biztosítani tudják

nekünk. Ha illenek hozzánk, akkor akár még a mechanikusabb tevékenységek is a teljesítmény és a

siker megalapozói lehetnek. Munkavégzés közben ugyanis az ember úgy érezheti, hogy egy adott

termék vagy szolgáltatás megvalósításában lényegében ő is fontos szerepet játszik.

 

Talán fel sem tűnik már, de arra a kérdésre, hogy „Ki vagyok én?”, sokan a hivatásunkkal felelünk.

„Tanár. Rendőr. Postás. Újságíró. Politikus. Szakács” – vágjuk rá. Na de miért? Nos, azért, mert a

munka a személyes identitás és a társadalmi státus egyik legfőbb forrása. Foglalkozásunk nemcsak a

szociális pozíciónkat, hanem az énképünket is mélyen meghatározza.

 

Végül, de nem utolsó sorban a munkavégzés legtöbbünk számára testi és szellemi frissességünk

legfőbb karbantartója. Ne feledjük, hogy lényegében mindegyik munkakör valamilyen szintű fizikai

és/vagy mentális erőfeszítést igényel. Ez egyrészt azért előnyös, mert rendszeres aktivitást biztosít az

agyunknak és a testünknek, másrészt pedig azért, mert a közös célok elérése érdekében önmagunk

meghaladására ösztönöz bennünket. Mindez gyakorlatilag nélkülözhetetlen pszichénk egészségéhez.