„A rockzene teljesen underground műfajjá kezdi pozícionálni magát”

 

A fesztivál a 15. jubileumát ünnepli. Sok nehéz év van mögöttünk, hiszen covid, védettségi igazolvány, névváltoztatás és sok minden egyéb nehezítő körülmény is közbejött, a 2019-es, legsikeresebb évünk után alaposan visszazuhantunk. Mindent lépésről-lépésre kellett újjáépítenünk, bővítettük, és fejlesztjük is folyamatosan a területet, az infrastruktúrát, növeltük a színpadok méretét, a line-upot, pedig olyannyira kimaxoltuk, hogy nem túlzás azt mondani, egyszerűen elfogytak a hazai headliner produkciók. Idén végül aztán úgy éreztük, elérkezett az idő egy nagyobb nyitásra, mert mikor, ha nem most hozunk be valakit a kinti piacról. Nem titok, hogy mindig is kacérkodtunk a gondolattal, mennyire szuper lenne külföldi zenekarokat is meghívni, de ennek most jött el az ideje. Sikerült is két olyan csapattal megegyezni, akikről úgy gondoljuk, maximálisan illenek a fesztivál eddigi szellemiségéhez és szerintem abszolút méltó fellépői lesznek a várva-várt jubileumi évnek. Főleg, mert Phil Campbell egy igazi veterán és a Motörhead sokunk kedvence, az Alestorm legénysége pedig egy vérbeli folk bulizenekar, nem mellesleg Bodor Máté magyar kötődése miatt igazi nagy kedvencek lettek az elmúlt években itthon is. Már előre félek, mennyi pálinka fog aznap fogyni..

 

 

Tudnék mit sorolni az biztos, de sajnos itt azért az álmodozás mellett maximálisan figyelembe kell vennünk, hogy meddig nyújtózkodhatunk. Itt az anyagi megfizethetőségen túl a rendezvény teherbírását is nézni kell. Egy A kategóriás zenekarnak például már olyan igényei lehetnek, amit nem, hogy a fesztivál, de valószínűleg a környék sem tudna teljes körűen kielégíteni. Viszont nem csak itthon, de külföldön is nagyon erős a felhozatal új zenekarok terén, és hál istennek a hazai koncertszervezők érdeme, hogy megismerhetjük őket, de én személy szerint a klasszikus zenekarokat kedvelem a leginkább, szóval a régi nagy nevek közül lenne az a valaki, aki álmaimban a TÁBOR Fesztivál színpadjára állna. 

 

 

Sajnos nem, sőt, a kiszámíthatatlan még inkább azzá vált. Minden év hoz új meglepetéseket, mind a vásárló erőben, mind a megrendezésben, és hiába hittük, 2023 sem lett könnyebb, új szabályok, új helyzetek jöttek, de állunk elébe és igyekszünk felvenni a harcot minden létező elemmel. Mert aztán augusztusban mikor tombol a fesztivál, teljesen egyértelművé válik, hogy már a hangulat miatt is minden munka megérte.

 

Ez annyira egy nehéz időszak volt a fesztivál életében, hogy próbáljuk felejteni. Az egész történet totál szürreális, szanaszét nyírbált mindenkit a covid, nekünk meg még nevet is kellett változtatni, a történetet mindenki ismeri. Nem volt könnyű dolgunk az biztos, és azóta is ez minden évben komoly feladat, mert kénytelenek vagyunk a brandet is építeni, nem csak önmagában nyomni a marketinget. A mai napig nem szokták meg az emberek, hogy Sörolimpia már nincs.

 

 

És minderre még a 2020-as évek is bőven rátettek egy lapáttal, hiszen ezek a zenekarok pont abban a legjobbak, amit ez idő alatt normális keretek között nem lehetett csinálni, a koncertezés. Sok produkció bele is fáradt ebbe, és ez egy nagyon nehezen visszafordítható folyamat. A rockzene sajnos teljesen underground műfajjá kezdi pozícionálni magát, viszont a közönség továbbra is nagyon hálás és lojális, mi pedig igyekszünk ezt maximálisan kiszolgálni és egyben meg is hálálni. Nincs olyan év, hogy ne azon gondolkoznánk, hogyan lehetne jobb, érdekesebb, változatosabb a gigantikus Balaton parti rockházibulink.

 

Alapvetően egy elég stabil csapattal dolgozunk évek óta, de egy-egy fesztivált olykor már el kell kezdenünk párhuzamosan az adott év bulijával együtt összetenni. Szerintem egyáltalán nem titok, hogy egy ilyen rendezvény mögött olykor 12-13 hónap munka is bőven van. 

 

 

Operatív és teljes körű lebonyolítás, talán hivatalosan így lehetne megfogalmazni, ide tartozik a zenei programokon túl az infrastruktúra, és a rendezvénytartási feladatok is. Plusz a marketingcsapat vezetése is az én kezemben fut össze, na meg, ha szükség van rám, az építésben is szívesen részt veszek. Amúgy a családon belül elég sok feladatot osztunk meg egymás közt, és ez olykor okoz is némi fejfájást. Mégis mindig azon kapjuk magunkat, hogy soha nem vagyunk elegen, mindent is kell csinálnia mindenkinek. 

 

Talán az 70-90 perc, amikor legalább igazán ki tudok kapcsolni. Szóval ez nem egy nyűg, kifejezetten örülök, hogy a Zorallal és Sing Singgel is fel tudunk lépni a fesztiválon, sőt, mindkét zenekarral itt adjuk az év egyik legnagyobb buliját. A legnehezebb talán a dologban, hogy legyen elég időm felkészülni.