A sivatagból a füstös New York-i bárokba - Interjú az Arénában koncertező 5 Seconds Of Summer-rel

A tavalyi nagysikerű Budapest Parkos buli után október 10-én az Arénát is beveszi a Luke Hemmings, Michael Clifford, Calum Hood és Ashton Irwin alkotta 5 Seconds of Summer!

Az ausztrál többszörös platinalemezes pop-rock négyes az elmúlt időszakban mintha egy restartot nyomott volna a karrierjére: a többtízezres bulik után egy-egy kikacsintás erejéig visszatértek az intimebb koncertekhez, sőt, legutóbbi nagylemezüket, a 5SOS5-ot is a gyökerekhez visszanyúlva alkották meg.

Interjúnkban Michael Clifford gitárossal erről az albumról, a kis közönségek okozta lámpalázról, és a koncertlemezzé avanzsált különleges londoni koncertjükről is beszélgettünk.

 

Michael Clifford: A 5SOS munkafolyamata merőben eltért az összes eddigitől. Egy sima zenekari találkozónak indult az egész. Spontán elhatároztuk, hogy kinézünk a kaliforniai Joshua Tree Nemzeti Parknál lévő stúdióba, ahol sikerült teljesen kikapcsolódnunk, és csak a közös zenélésre gondolnunk, anélkül, hogy bárki is beleszólna. Egy teljesen új élmény volt számunkra, tényleg úgy éreztük, hogy a zene, amit csinálunk, csak a miénk. Beletettük a szívünket és a lelkünket. Nem volt semmi határidőnk, és helyhez sem voltunk kötve. Jó időbe telt, mire megírtunk minden dalt, és olyan lemezzé formáltuk őket, amit együtt képzeltünk el. 

 

Michael: Azáltal, hogy mi csináltunk mindent, sokkal jobban tudtunk kommunikálni egymással, és együtt összerakni az elképzeléseinket, igazából állatkodás volt az egész. Érdekes volt már kész dalokba bevonni producereket, minden külső szemlélő mást rejteget a tarsolyában, így volt példa arra is, hogy egy teljesen új irányba tereltek egy dalt. 

 

Michael: Az a legjobb a 5SOS-ban, hogy van lehetőségünk kalandozni a zenében. Minden albumunknak úgy állunk neki, hogy az előzőekhez képest teljesen újat akarunk alkotni, ez alól a 5SOS5 sem kivétel. Tudjuk, hogy a rajongóink szeretik, amit csinálunk, részben meg akarunk felelni az elvárásaiknak, de közben váratlan lépéseket is hozunk, amit még sosem hallottak tőlünk a múltban. Egy pici nyomást is helyezünk magunkra, annak ellenére tudjuk, hogy van egy működő, bevált sémánk, számunkra viszont ez már nem kihívás. 

 

 

Michael: Olyan, mintha újra felfedeztünk volna valami elképesztő dolgot. Már tíz éve fut a karrierünk, teljesen másképp tekintünk már vissza erre az időszakra, talán sokkal több humorral. Nagyon felszabadító és élvezetes volt új vizekre evezni és együtt alkotni. Csak négyen, ahogy a kezdetekben is.

 

Michael: Mindent imádok benne, a kedvenc albumom az eddigiek közül. Nagyon szépen hullámoznak keresztül az érzések a dalokon keresztül, igazi hullámvasút. Az egyik hatására egy sivatagon akarok átvezetni, a következőnél pedig már azt képzelem, hogy New Yorkban ülök egy füstös kocsmában. Minden számnak más a hatása, és van bennük némi nosztalgia is, amit mindenképp újra akartunk éleszteni.

 

Michael: A kisebb koncertek és az arénás bulik teljesen más tészták. Szerintem sokkal rémisztőbb egy kisebb közönségnek játszani. Ha egy arénában mondjuk lenézek a közönségre, olyan, mintha egy massza lenne, de ha 12 ember előtt lépek fel, látom mindenkinek az arcát, és csak azon agyalok, hogy vajon mi járhat a fejükben. Az előző turnénkon játszottunk egy elképesztő, de a megszokottnál kisebb helyszínen. Próbáltam mindenkivel felvenni a szemkontaktust, és az ő szemükkel nézni a koncertet. Szoktunk kicsi, interaktív koncerteket rendezni, amibe belevonjuk a közönséget. Törekszünk arra, hogy mindenki megélje a pillanatokat és a jelenben legyen velünk. 

 

Michael: A londoni, Royal Albert Hall-os koncertünk leírhatatlanul különleges volt. Több, mint egy hónapon keresztül, kőkeményen dolgoztunk rajta, több, mint 20 elképesztően tehetséges zenész volt velünk a színpadon, teljesen új volt az élmény. Hihetetlen energiák járták be a termet, csak úgy visszavetültek ránk. Sose fogjuk elfelejteni ezt az estét.