A sokoldalú zeller

 

Termesztését az egyiptomiak és a görögök kezdték. Az egyiptomi múmiákat zellerből és

lótuszvirágból font díszkoszorúkkal ékesítették. A görögök egyes atlétikai versenyek győzteseit

nemcsak babérral, hanem olykor zellerfüzérrel is megkoszorúzták. Szelinon néven Homérosz

Odüsszeiájában szerepel. A bájos Kirké zellerből készült itallal kínálta a tengereken bolyongó görög

hajósokat.

 

Atlasz lányának, Kalüpszónak pedig a legkedveltebb főzeléknövénye volt. A római időkben a

kertészkedés aranykorát élte Itáliában. Itt nemesítették ki az általunk ma is ismert három főfajtáját. A

leggyakrabban használt gumós zeller, a halványítózeller (rúdzeller, angol zeller, szárzeller) és a

metélőzeller tehát római örökség. A zeller termesztésének fellendülése és elterjedése csak jóval

későbbre, a 15-16. századra tehető.

 

Hazánkba, a hajdani Pannóniába először római telepesek hozták magukkal a zellergumót, s kezdték el

termesztését. A 17. században jelent meg újra, de sok más növénnyel ellentétben nem a törökök

hozták magukkal, hanem valószínűleg német közvetítéssel jutott el hozzánk. Ezt mutatja a neve is: a

német Sellerie szóra vezethető vissza, bár a franciák célerie-je is közel áll hozzá.

 

A népi orvoslás úgy tartja, hogy a zeller rendszeres fogyasztása élénkíti, gyorsítja az életfunkciókat.

Előmozdítja az anyagcserét, a savképzést, serkenti a vesét, a vizelet-kiválasztást és a

cukoranyagcserét. Étvágygerjesztő, gyomor- és idegerősítő, sok a mésztartalma. Kitűnő ízesítő,

szívbajoknál, hólyagbajoknál, vízkórnál valóságos gyógyszer.

Fokozza a nemi hormon-képződést, elhárítja a hajhullás veszélyét, sőt az idősebb emberek életkedvét

is növeli.

 

Erősen hat a veseképződés és a köszvény megbetegedése ellen.

 

A különböző anyagcserezavarokban szenvedőknek nagy segítséget nyújthatnak a zeller gyökerében,

magjában és levelében is megtalálható illóolajok, melyek több úton fejthetik ki jótékony hatásukat.

Az egyik megközelítés, hogy a vese által kiválasztott illóolajok a vesehám izgatásával fokozzák a

vizelet mennyiségét, gátolják a kőképződést és elősegítik ezek ürülését. Növeli az eltávozott húgysav

mennyiségét, ily módon csökkenti a köszvényes panaszokat is.

 

A köszvényes megbetegedés elleni másik út alapja, hogy a zeller olyan anyagokat is tartalmaz,

amelyek képesek eltávolítani a már fájó ízületekben is lerakódott húgysavakat. Ez a hatóanyag inkább

a levelekben és a magvakban koncentrálódik.

 

Több kutatás témája volt már a zeller vérnyomáscsökkentő hatása. Ehhez naponta négy zellerszárat

kell elropogtatni nyersen. Rendben tartja a szívműködést, de az idegrendszer működését is segíti.

 

A zeller azért is nagyszerű növény, mert tulajdonképpen egész évben szezonja van, mindig kapható.

Főleg ilyenkor, télen érdemes kihasználni szuper tulajdonságait, hiszen nemcsak levesek, mártások,

főzelékek fűszerezésére, ízesítésére jó. Kitűnő alternatívát kínál például a sült krumpli helyett. Bár

nem lesz olyan ropogós, mint a hasábburgonya, de az íze megtévesztésig hasonló. Zellerpürét is

készíthetünk belőle, de rántva, krémlevesnek, vagy grillezve is nagyon finom.

 

500 g zellergumó

500 g pulykamell

olívaolaj

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

só, bors

 

A zellergumókat felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk, olívaolajjal összeforgatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk és kb. 200 fokon 30 perc alatt készre sütjük.

 

Eközben a pulykamellet felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk, olívaolajjal meglocsoljuk.

 

Az apróra vágott vöröshagymát és a préselt fokhagymát olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a

pulykamellet és aranybarnára sütjük.

 

 Hozzákeverjük a sült zellert és kb. 10 perc alatt készre sütjük.