Aki haza akar találni az blues-t hallgat

Aki haza akar találni az blues-t hallgat

Blues, power-blues, blues-rock. Elég veretesen hangzik, és ehhez képest nincs is sok meglepetés. Miért is lenne? A Tornóczky All Access tagjai kipróbált zenészek, tudják mit szeretnének, és ami ennél jobb: meg is teszik! Tavaly összeállt a Tornóczky Feri, Temesi Berci, Zombori Atus, és Nagy Ricsi négyes, azóta jöttek dalok, de a legfontosabb - talán -, hogy megjelent a bemutatkozó lemezük is.
 
Az interjú egyik (bővebb) része a Rockstar Magazin augusztusi számában olvasható, itt pedig a második rész. Mindkét anyag tartalmaz csak az adott felületen olvasható részleteket a beszélgetésből!
 
Először is, gratulálok az albumhoz! Hogy érzitek magatokat a lemez megjelenése után? Megvolt az első lépcső? Vagy ez már nem is az első?
Feri: Rendkívül boldogok vagyunk az első lemez megjelenése miatt, és egyúttal nagyon büszkék vagyunk rá! Meglátásunk szerint nagyon erős lett. Neki is ugrunk a következőnek azonnal! A zenekar életében ez már a sokadik lépcsőfok, nagyon büszkék vagyunk arra, amit ilyen rövid idő alatt elértünk.
 
A dalszerzéskor milyen inspirációitok voltak? Ihletet ad a mindennapi élet?
Feri: Dalainkat talán úgy lehetne zeneileg jellemezni, hogy a tradicionális blues stílus fúziói a rock-funk stílusokkal. Természetesen megtalálható azért jó pár shuffle illetve 6/8 os blues is a lemezen. A dalaink mondanivalóját kifejezetten a mindennapi életben történő drámák-vígjátékok ihlették. 
 
Hogyan készült a lemez? Mi nálatok a dalszerzés folyamata, és mi volt a legizgalmasabb része?
Berci: Feri általában küld egy otthon demóként rögzített riffet (verze, refrén). Minimál szerkezetek ezek, adott esetben máris ének dallammal. Hallgatja mindenki otthon, és a próbateremben együtt rakjuk össze. Ez egy kreatív közös munkafolyamat, amibe mindenki beleteszi a saját ízét, tudását, kreativitását. Sok esetben a riffeket a dob-basszus-gitár groove-ok fixálása követi. A dallamot Ricsi megtanulja, vagy magára szabva hozza a terembe. Érdekesség, hogy nem kamu angollal, hanem szolmizálva énekli fel a demó felvételeket. Ezeket küldjük szövegírásra Lombos Marci barátunknak, aki annyira professzionálisan küldi vissza nekünk a szövegeket, hogy szinte hozzá sem kell nyúlni. Az „Elkezdték, folytatjuk...” lemez felvétele során együtt játszva az esetek 90%-ban első take-ből rögzült a dob, basszusgitár, és a gitárok nagy része a Csend Stúdióban, Mazán Attilával. Pár gitár sáv készült Feri részéről még saját otthonában. Az énekeket, vokálokat az én kis stúdiómban vettük fel. Végül Bubenyák Zolihoz került minden sáv, akinek a végleges mixeket, masztereket köszönhetjük. Nagyon elégedettek vagyunk a lemez hangzásával.
 
 
A Tornóczky All Access tagjai mind kiváló, képzett zenészek, komoly szakmai múlttal. Bármilyen stílusban tudnátok alkotni. Tudatos volt a stílusválasztás, vagy egyszerűen csak ez jött belőletek?
Berci: Mindannyian rockzenéből érkeztünk. Feri munkásságát keveseknek kell bemutatni, hiszen Deák Bill Gyulával, Hoboval, Tátrai Tiborral, Póka Egonnal, P.Mobillal rengetegszer állt színpadon az eltelt 25 évben. Atus körülbelül ugyanolyan minőségben riffel és improvizál gitáron, mint amilyen attraktívan dobolja a rockzenét (is). Ricsi hangján, előadásmódján maximálisan érezhető az, amin szocializálódott. Gondolok itt a Queenre, Metallicára, stb. Jómagam pedig a Stonehenge, Black-Out, Kowalsky meg a Vega, Belmondo, és még sorolhatnám a rock centrikus zenekarokat, akikkel eltölthettem csodálatos éveket az eltelt 25 évben. Ferivel 2005 óta állok színpadokon, és végig követtem kiemelkedő, irigylésre méltó pályafutását. Leginkább Egonnal közös produkcióira gondolok. Sajnálatos, hogy Egon már nincs közöttünk! Lehetetlen feldolgozni gyorsan az efféle veszteségeket, és azt érzem, hogy többnyire ennek a lelki törésnek, űrnek a pótlását hivatott létrejönni ez a csoda zenekar. Ferivel első beszélgetéseink kifejezetten és koncepciózusan arról szóltak, hogy őszinte, dinamikus, sallang mentes, céltudatosan trió hangszerelésű (dob, basszusgitár, gitár), vokálokban gazdag, magyar nyelven alkotó, gitárcentrikus zenét alkossunk egy friss zenekarral, ami a barátságra épül elsősorban. Szóljunk azokhoz is, akik – az általunk mélyen tisztelt előadók, mint - Charlie, Török Ádám, Hobo Blues Band, Deák Bill Gyula, Tátrai Tibor, Generál, Piramis dalait hallgatva nőttek fel, továbbá azokhoz is, akik sajnos nem ebben a korszakban szocializálódva ismerkednek az online térben elvesző rengeteg kortárs alkotással.
 
Milyen kihívásokat láttok, amelyekkel egy új zenekar szembesül? Speciálisabb ez, ha blues-rock a műfaj?
Berci: Nem szeretnénk megfelelni! Nem szeretnék elvárásokkal a fejünkben alkotni. Szeretnénk önfeledten, őszintén kifejezni gondolatainkat a hangszereinkkel. Fontos mondanivalót feszegető szövegekkel átadni érzéseinket a zene által. Rengeteg buktatót lehetne felsorolni, de nem erre fókuszálunk. Alkotunk elsősorban. Tudatjuk az emberekkel az online térben úgy, hogy rengeteg energiát fordítunk a social media felületeinken a minket figyelmükkel megtisztelő követőinkre. Természetesen nehezebb manapság ebben a stílusban úgy eljutni a közönséghez, hogy nem egy 4 akkordos, egy bites trap alapot hozunk létre. Senkit nem szeretnénk ezzel megbántani, csak érezhetően most ez megy könnyebben a magyar felületeken. Fontos, hogy nem megfelelési kényszerrel, és a sikert hajszolva szeretnénk alkotni. Tenni szeretnénk a kultúráért, lábnyomot hagyni, értéket létrehozni, és biztatni minden alkotót arra, hogy tegye, ami jól esik, és ami őszintén kigurul belőle. Mi ebben hiszünk. Ezáltal nem is feltétlen foglalkozunk azzal, hogy mik a buktatók. Klubozni akarunk, koncertezni minél többet, saját dalainkkal közönséget toborozni, és átadni nekik azt, amiben mi hiszünk: a zene dinamikus, érzelmes, nagyon megzenélős, és mégis emberi mondanivalóját. 
 
 
Egyébként szerintetek mi a blues üzenete manapság?
Ricsi: Őszinteség, letisztultság, menőség, minőség! Annyira sok fajta zenei stílus van már manapság, hogy nagyon könnyen el lehet benne veszni. Viszont a blues zene mindenkinek a világon a zsigereiben van. Aki haza akar találni az blues-t hallgat szerintem!
 
Szept. 30-án lemezbemutató az Akvárium Klubban. Ha lépcsőnek neveztük az elején az album megjelenést, akkor ez is egy mérföldkő…
Ricsi: Nemcsak a zenekarnak nagy mérföldkő ez a koncert. Mivel a srácok az igaz barátaim, tudom róluk és magamról is, hogy ez mindannyiunknak nagyon sokat jelent. Én annak idején gyerekként pontosan erről álmodtam és még nagyobb dolgokról. Úgy érzem, hogy ezzel a zenekarral biztosan el tudjuk érni az álmainkat. Nagyon erős köztünk a kohézió, ami a magánéletben is megmutatkozik, nem csak a színpadon. Én az gondolom, hogyha másfél év alatt el tudtunk jutni áprilisban a Barba Negra, vagy akár szeptember 30-án az Akvárium színpadára, akkor ugyanezzel a munkatempóval, kitartással, lendülettel, hittel, és alázattal nagyon nagy dolgokat tudunk még elérni. Az első lépcsőfokok egyike most ez a lemezbemutató koncert is az Akvában!
 
Írta: Nyerges Tamás