„Ami belülről jön, csak azt érdemes megcsinálni…”

Ganxsta Zolee: Egy előadó akkor hiteles, és akkor tud ütős, egyedi dolgokat létrehozni, ha saját magával foglalkozik, és nem azt csinálja, amit a trendek diktálnak neki. Van arra is példa, hogy ha egy zenekar egyik száma sláger lesz, akkor megpróbálnak újra felülni arra a lóra, és a slágerré lett szám alapján próbálnak ugyanolyat alkotni. Ez egy létező dalszerzési forma. Vannak, akiknek ez bejön, de legtöbbször azért ebbe beletörik a bicskája sokaknak. Hiszen egy jó szám nem attól lesz felkapott, mert olyanra írták, hanem mert van egy ösztönös, átütő ereje, van benne egy nagy adag önazonosság, ami tetszik a népnek, és ezért kiemelkedik a többi dal közül. Ezt tudatosan reprodukálni lehetséges, de nem túl szerencsés dolog. Ami belülről jön, csak azt érdemes megcsinálni, ugyanis ez a színpadról kőkeményen átjön. Ezért van nekünk is huszonöt éve egy masszív közönségünk, pedig minket nem játszanak a rádiók sem. Ezek a mai rappernek nevezett gyerekek sokszor ezt a receptet követik, amiről az előbb beszéltem, továbbá azt gondolom, hogy az nem rap, hogy valaki mondókázva egymás után valamilyen ritmusra elmond egy semmitmondó szöveget, valami nyekergős, nyálas dallam mellé.

 

Big Daddy Laca: Nagyon egyszerű. Valahányszor támadás ért minket azért, amiket mondtunk a dalainkban, azt válaszoltuk, hogy hát emberek: ez a való világ. Amiről mi beszélünk, az nem egy kitalált divatmajom duma, hanem ez működik körülöttünk. A pénz, drogok…na meg… azok a típusú nők, érted. Mert például kikérhetik maguknak a nőjogi szervezetek, hogy hogy beszélünk a csajokról, de igenis vannak olyan lányok, asszonyok sajnos, nem is kevesen, akikről mi is írtunk sokat. Láttuk őket, ismerünk ilyeneket, léteznek és nem is rejtik véka alá, hogy ők olyanok. Egyébként elég bekapcsolni a híreket és azonnal tapasztalod, hogy ömlik rád a szar. Mi csak azt mondjuk el kendőzetlen stílusban, amit mi magunk is látunk, tapasztalunk magunk körül.

 

Ganxsta Zolee: Azért nem, mert mindig van valami bődületesen durva téma ezekkel kapcsolatban, ami még mindig aktuális, vagy ami megfog és lehet róla beszélni. Másrészt meg ott van például a Too Short nevű csávó, aki vagy 11 lemezen keresztül csak a csajokról rappelt, és néha még a mondókázáshoz is közel állt, amit nyomott, és mégsem volt ciki vagy kellemetlen, amit csinált. Ennek ellenére sem tudott unalmas lenni a pali.

 

Big Daddy Laca: A politika egyáltalán nincs ránk hatással. A téma ugyanis annál sokkal közelebb van. Egyszerűen az utcán hever. A fiatalok, a normális üzlet, a korrektség, az erkölcsi témák, a kapcsolatok vagy a nyomor, ami sokakat érint. Millió és millió téma van, amiről lehet és kell is beszélni.

 

Ganxsta Zolee: Mi is változunk persze, és bár a téma ugyanaz maradt, mindig vannak új meglátásaink, új ötleteink, és persze ahogy telnek velünk az évek, nyilván mi is máshogy látunk dolgokat.

 

Big Daddy Laca: Egyértelmű, hogy máshogy látunk már dolgokat emiatt, de ez nem jelenti azt, hogy ne vállalnánk, amit húsz éve is képviseltünk. Inkább bizonyos szituációkat, témákat már máshonnan közelítünk meg, és a zenénkben is eddig nem jellemző irányokat mutatunk meg.

 

Ganxsta Zolee: Mondjuk a csapatban ez rám azért nem igaz, mert ahogy én öregszem, egyre idiótább leszek, és egyre kölyökebb szemmel látom a világot. Míg a többiek tényleg fejlődnek, én visszafelé fejlődöm.

 

Ganxsta Zolee: Sajnos annál is hülyébben. Ez nem feltétlenül normális dolog, de igaz. De ezt vállalom, és beleépítem a szövegeimbe.

 

Big Daddy Laca: Már nagy a lánya Zolinak, de a felelősség benne, az ugyanúgy nudli.

 

Ganxsta Zolee: Igen, sajnos a felelősségtudat, az bennem semmilyen formában nem alakult ki, és már nem is fog szerintem. Viszont, ha már így alakult, akkor ezt próbálom belevinni abba a zenébe, amit csinálunk, hogy legalább az jó legyen.

Ganxsta Zolee: Nekem az tetszik nagyon, és ez a zenekar attól működik, hogy hárman tényleg régóta stabilan együtt nyomjuk, annak ellenére, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Még ha volt is egy kis pause Lórival ebben, de alapból ez tényleg egy nagyon régi barátság és közös alkotás. Ha van valakinek egy ötlete és abból születik egy zenei alap, vagy valaki ír egy szöveget, azt folyamatosan mutogatják nekem, hogy „Zoli, mit gondolsz, ez jó így? Ez olyan, amire rámegy majd a te szöveged?” Ez egy oltári jó összhang, ami köztünk kialakult. Van is egy dal erről az új lemezen, amiben hárman, három különböző stílust, vagyis magunkat mutatjuk meg egy dalban, ami mégis egységes. De beszéljen erről Lóri, mert neki van most oroszlánrésze az új lemezben, az elmúlt időszak dalszerzései folyamatait keménykezű hadvezérként vitte végig.

 

Lory B: Ennél az alkotási folyamatnál az volt a kiindulópont, hogy a növekedéshez szükséges váltani, ugyanakkor olyan formában kell tegyük mindezt, hogy megmaradjanak azok az alapok, amit a Kartel ’95-ben lerakott. Ez az üzenetek tekintetében most annyiban változik, hogy magánéleti szempontból sokkal őszintébb lesz. Eddig nem voltak privát megnyilvánulások a zenénkben, de most főleg azok lesznek, mert úgy gondoljuk, hogy ez teszi hitelessé a saját arculatunk frissítését így a 25. évünkbe lépve. Nem hiszem, hogy bizonyítanunk kéne, de az újdonságokra szükség van, és örültem, amikor ezt Laca és Zoli is belátta. Ugyanakkor ezt az alkotás közben nem volt egyszerű végigvinni a zenekaron, mert bár mindkettőjükkel folyamatosan egyeztettem zenéről és szövegekről, nem nagyon akart összerázódni az elején a dolog.

 

Big Daddy Laca: Lóri arról beszél, hogy korábban mi Zolival volt, hogy úgy csináltunk meg számokat, hogy nem egyeztettünk szövegről. Tehát ő énekelt a kék égről én meg a zöld fűről, és abból lett egy eklektikusabb sláger. Most pedig koncepcionálisan nagyon egységesek ezek a számok, és ezt Lóri harcolta ki keménykezűen ebben az alkotási folyamatban. 

 

Lory B: Nekem azon kívül, hogy egy nagy kihívás, egy nagy ajándék is volt ez az új lemez, mert egy olyan megújulás jellemző rá, ami eddig nem fémjelezte a Kartel munkásságát. Ez a dallamvilágra, a hangszerelésre és a szövegekre is igaz. Ugyanakkor Józsa Alex társproducerünk és hangszerelőnk nélkül ez nem lenne így, akinek csodálatos füle és látásmódja van. Nagyszerű élmény volt vele dolgozni mindannyiónknak. Baromi tehetséges srác, és nagyon jól kapcsolódtak az ő ötletei a miénkhez. Az én fejemből származó zenei ötleteket ő valósította meg a hangszereléssel a stúdiójában. Az alkotási folyamatban a hangzásvilágot, a ritmusképleteket de még a bpm számokat is folyamatosan egyeztettem Zotyával meg Lacival, olyannyira, hogy még a dalok témáit és üzenetét is konkrétan belesimogattuk Alexszel a hangszerelésbe. Amikor megpróbáltam helyenként a mainstream irányok felé terelni a hangzást, Lacáék azonnal megöltek. Ennek ellenére azért mégis csempésztünk a számokba populárisabb elemeket, de ezúttal sem adtuk el magunkat. Józsa Alexszel építettük fel a dalokat, mindannyiónk közös ötletei alapján, de a számok zeneileg először bennem születtek meg. Nyolc hónap megfeszített munkájának az eredménye ez az anyag. A végeredményből senkinek semmilyen ötletét nem hagytuk ki, és mégis egy nagyon kimunkált, egységes albumot hoztunk létre, amire végtelenül büszke vagyok.

 

Big Daddy Laca: Itt most minden tökéletesen összeállt. Elképesztő egyensúly alakult ki. Minden alap nagyon kidolgozott volt, ezt fogjátok hallani a lemezen is.

 

Ganxsta Zolee: Én vagyok a leggyengébb láncszem a zenekarban, mert rohadt lusta vagyok, és Lóri mégis kirugdosta belőlem a legjobbat. Addig cseszegetett, amíg szerinte a szöveg nem érte el azt a szintet, amire amúgy képes vagyok. Durva dolgokat hoztunk ki ebből a lemezből, száncsengő is lesz benne, és az egyik számban még ukulelézek is, ami kész téboly, mégis állati jó dolgot hoztunk létre, tényleg ünnepi lesz a cucc.

 

Lory B: Bennem van egy hiányérzet, hogy nem tettem eleget annak az elhívásnak, amire ’95-ben Zoliék felkértek, és más aratta le helyettem a babérokat. Anno egy elég nagy fordulatot vett az életem, és ezért elhagytam a zenekart. Ekkor belépett a helyemre Dopeman Lacika, aki lényegében nekem köszönheti, hogy lett valaki. Ha én nem szállok ki akkor a Kartelből, akkor ő ma sehol nincs. Végig volt bennem egy hiányérzet és egy fájdalom emiatt, de azt mondtam egyszer Zolinak, hogy együtt kezdtük, és együtt is csináljuk végig. Akkor elhagytam, de aztán húsz év után lefőtt a kávé, és Big Daddy megkeresett. Azóta újra együtt a nagy csapat. Ha a Kartelre és erre a huszonöt évre gondolok, tehát elég vegyesek az érzéseim a múltbéli dolgok miatt, de boldog vagyok, hogy újra velük lehetek, és együtt hozhatunk létre nagyszerű dolgokat.

 

Ganxsta Zolee: Még a legelején, mikor fenn voltunk a Pierot-nál és raktuk össze a dalokat, azt mondta: „Figyelj, ha ezt okosan csináljuk, ebben van jó öt év.” Huszonöt év telt el azóta. Ez elmondhatatlan érzés.

 

Big Daddy Laca: Kint dolgoztam ’92-ben Olaszországban egy pizzériában, és tizenkilenc év után tudtam csak oda visszalátogatni. Már csak egy pizzasütő csávó dolgozott ott, akit ismertem, mégis kihozták ugyanazt a prémium minőségű pizzát, amit egykor én is megismertem. Mi is értünk az évek alatt, mint a jó viszki, és elértük, hogy a nagy öreg zenei ikonok közé sorolnak minket. Már ránk is azt mondják, hogy legendák, és ez durva. Nagyon jó érzés.