„Egy közösség vagyunk” - szabadtéren is bemutatkozik a Vazul Vére rockopera

„Egy közösség vagyunk” - szabadtéren is bemutatkozik a Vazul Vére rockopera

Interjú Vörösmarty Imrével, azaz Ermivel, a rockopera ötletgazdájával, szereplőjével.

A Rómeó Vérzik egykori tagja, Vörösmarty „Ermi” Imre álmodta meg, és vitte színpadra a zenés művet,mely az I. István király halála körüli zavaros időket eleveníti fel. A június 17-én a Barba Negra Track-ben szabadtéren is bemutatkozó darabról az ötletgazdával beszélgettünk.

Mióta tervezted a rockopera megírását? Ez valamiféle régi, dédelgetett álom volt, vagy egyszer csak bevillant, hogy ezt kell tenned? Nem féltél attól, hogy esetleg megbánod a Rómeó Vérzik-ből való távozásod? 

Köszönöm az egész stáb nevében, hogy megkerestetek. 2-3 éve jött az ötlet, hogy az addig összegyűlt dalokat egy téma köré rendezve, új dalokkal már célirányosan kiegészítve kerek egésszé formáljam. Választanom kellett, egy seggel egy lovat lehet megülni, a saját lovamat választottam, ilyesmit nem lehet megbánni. De imádom a srácokat, vannak közös dolgaink.

Egy rockopera megírásába belevágni elég kemény dió, ehhez jön hozzá a történelmi téma, ami szintén nem könnyíthette meg a dolgod. Fiatal korod óta tanulmányoztad netán a magyar történelmet? Miért gondolod, hogy ez a történet ma is aktuális üzenet lehet?

Ez az időszak már a suliban is jobban érdekelt a többinél, ha nem is részletezték kellően, hiszen az igazi változások ekkor történtek meg. Az idő körbe jár, a mostani helyzet kísértetiesen hasonlít az akkorihoz, most is van választás. A kérdés még mindig ugyanaz: a mások útját keressük, vagy a sajátunkat?

A honlapon lévő bemutatkozó szöveg egy kis családként mutatja be a rockopera közreműködőit. Ez a hangulat rögtön a próbák elején kialakult? A szereplőket, akik nagyrészt mind jeleskednek a rock/metál színtéren (pl. Vikidál Gyula), előtte már ismerted személyesen, Te válogattad őket a darabba? Hogy esett a rendezőre, Silló Sándorra a választás?

A brigád nagy részét már ismertem rég, ahogy születtek-jöttek a karakterek, egyértelmű lett, hogy ki rájuk a legmegfelelőbb énekes. Még Vikidál Gyulával is játszottam együtt tízen pár évvel ezelőtt. Így aztán könnyű volt nem melónak, hanem egy új kalandnak érezni az egészet, még a táncosok is megszerették a dalokat a próbák alatt, pedig többségük nem is rocker. Schrott Petinek volt már közös produkciója rendezőnkkel, Silló Sándorral, így kézenfekvő volt a választás. A koreográfusunk, Barna István a darab mozgásvilágát megalkotva tette teljessé a látványt, a táncosok pedig az olajat jelentik a gépezetben.

Az ősbemutató egy éve a Barba Negrában volt, idén egy akusztikus koncert után a Trackben álltok újra színpadra a tavaly CD-n is kiadott anyaggal. Ez közkívánatra történik így? Nem trilógiáról volt szó? Mikor érkezik a második rész, s az a szereplőket tekintve mennyiben lesz más?

A Megyer Camp-en volt az első előadás tavaly a Barba Negra előtt, egy hónapja pedig Csepelen folytattuk kis szünet után. Az előadás sikeres volt, a CD is elérhető már, a dalok hallgathatók a neten, és sokan várják a következő előadásokat. A szervezés folyamatosan megy.

Valóban három részes lesz a dolog, a második már lassan célegyenesben, két évente tervezzük bemutatni őket. Ugyanez a társaság plusz néhány új tag lesz a gárda, nagyon összecsiszolódtunk.

Turnéztatok a határontúlon is. Ott hogy fogadták a művedet?

Nem turnéztunk, de építjük a kapcsolatokat, mindenképpen a tervek között szerepel a dolog. A Szabadon című klipünket Erdélyben forgattuk, életre szóló élmény volt.

Regény kiadása is tervben van, ha jól olvastam. Ezt Te írod majd?

Kaltenecker Dóri már meg is írta a regényt, én nem tudtam letenni. Aki szereti a történelmi regényeket spirituális szemszögből olvasni, annak biztosan telitalálat, még az illusztrációkat is Dóri készítette.

Kik azok, akik a mai napig támogatnak a Vazul vére projektben? Neked azóta főként ez teszi ki az életed nagy részét?

Nagyon sokan segítenek pénzzel, szervezéssel, kapcsolatokkal. Már az is óriási segítség, ha valaki eljön az egyik előadásra, én pedig ebben élek. Egyre többen fogadják be a dalokat, az előadás hangulatát, történelmi, és szellemi üzenetét. Sosem fogom tudni meghálálni nekik, ha nem is várják el. Innentől egy közösség vagyunk, amit mindenki szívből épít. Ez nem üzleti vállalkozás, ezek mi vagyunk.