Ennél pompásabb nem lehet - Dalról dalra a Máklikőr új albumán

A 2021-es “Egek, lebegek!” EP után nagylemezzel jelentkezett a budapesti, alterben utazó Máklikőr zenekar. A huszonéves srácokból álló zenekar Egyedi Péter produceri munkájával és fúvós szekciójával hatfősre bővülve, bő három év leforgása alatt írta meg első, hétdalos albumát, ami elgondolkodtat, kimozdít a komfortzónánkból, de közben táncra is perdít. Az album Rockstar.hu-s premierjén most dalról dalra végigkísérhetitek a számok hátterét és születésük történetét.

 

Varga Dávid: Ennél pompásabb nem lehet - közben mégis. Ez tematizálja az albumot, talán ennek a számnak a szövege adja át legjobban a lemez alaphangulatát és érzéseit. A szemem előtt van minden fázis, amin átment a dal: kb egy évig csak a verze volt leírva a kilométer hosszú jegyzettömbbe, amibe az összes dalszöveget írom, aztán egy nap megtaláltam az akkordokat hozzá gitáron és megírtam hozzá a refrént is. Emlékszem, hogy nagyon örültem magamnak ahogy a sorokat visszaolvastam. Tényleg az történt, ami a számban is meg van írva: a sorok csak úgy kóvályogva táncoltak ki a zenére. 

 

Sok dalunkhoz kritikusan állok, de ez az egy tetszik nagyon, persze ehhez kellett Jordán Levi legendás gitár riffje, amire megőrültünk annyira sexy lett. Botinak a dobokhoz mutattam egy számot referenciának, amiről aztán kiderült, hogy nincs is benne dob. (nevet) Boti megköszönte, és lehozta így is a feladatot. Az eredeti elképzelésben a vokálok helyére trombita szólamokat írtunk, és így állt össze a végleges dal. A stúdió folyamat alatt nagy szívás volt lekövetni a tempó változást a szám elején, mégis ragaszkodtunk hozzá. Az a cél ezzel a tempó gyorsítással, hogy ha valaki épp sétálva hallgatja a számot, a refrénre már fusson.

 

Horváth Marcell: Konkrétan akkor hallottam először ezt a számot, amikor az első trombitával kiegészített fellépésünk (Manyi 2021) volt a fiúkkal. Akkor még annyira kezdetleges fázisban volt, hogy még a színpadról is lementünk és Ádi még be is állt a szám közben pogózni a közönségbe. Már akkor is nagyon tetszett a szám de mikor raktunk bele trombita szólamot, akkor vált számomra az egyik kedvencemmé.

 

 

Dávid: A Hűtlen tangó a komolytalanabb Máklikőr számok közé tartozik. Amikor írtam, épp a baráti környezetemben történt egy incidens amiben szerencsére nem vettem részt, de a dráma utolért és nagyon foglalkoztatott abban az időszakban. Felborította a lelki világomat, kétségbe voltam esve, hogy mi lesz így a baráti közösségemmel, de megzavarta a gondolatmenetet, hogy  épp akkor el kellett mennem fodrászhoz. Ment a hajvágás, és megkérdezte a fodrász, hogy “mizu?”, mire úgy döntöttem, hogy beavatom a témába és megkérdezem, hogy ő hogy látja a szituációt. Legnagyobb meglepetésemre teljesen máshogy gondolkodott a történtekről, ami összezavart és elgondolkodtatott. Ezekből kettős, egymásnak ellentmondó gondolatokból született meg a Hűtlen tangó, ami egy véresen komoly történetnek állítja be két ember bűnös viszonyát, mindezt úgy, hogy közben Budapest bárt idéző hangszereléssel, disco groove-val játszunk el egy ügyetlen szex jelenetet. 

 

A számban az első refrén utáni instrumentál egy olyan szóló kör, ahol több hangszer egymásnak válaszolva festi le a hallgatónak, hogy hogyan történt az a tiltott koreográfia két ember között. A zenekar amúgy is imádja barokkos körmondatokban fejtegetni azt, hogy milyen stílusú zenét játszunk, de erre a részre tényleg bármit rá lehet húzni. Hívjuk “balkán fusion jazz”-nek.

 

Érdekessége a számnak, hogy amikor megírtam, nem terveztem a lemezre felvenni, csak a nyári piknik koncertjeinkre gondoltam egy vicces újdonságnak. Akkoriban még az instrumentál helyén a “Bella ciao”-t játszottuk, amitől a közönség teljesen megőrült. A zenekarnak is annyira megtetszett, hogy végül további bulikra is elvittük. Hasonlóan, mint ahogyan a lemezen, a tracklist elejére tettük, hogy ezzel a számmal törjük meg a jeget egy új közönségnél.

 

Marcell: A végleges trombita szólam a szám felvétele közben alakult ki gondolok itt főleg a kiállós, improvizálós részre a közepén.

 

 

Dávid: A “Nevetés közben” nagyon sokáig “Szűk szám” néven futott. Ezt a dalt abban a korszakban írtam, amikor rájöttem, hogy egy szűk akkordról is le lehet zárni egy akkordmenetet, valahogy úgy, mint ennek a számnak a refrénjében. Így egy nagyon keserű érzést lehet kiváltani a hallgatóból. Erre erősít rá a szövege is a dalnak, ami hol pillanatnyi jókedvről szól, hol meg arról a súlyos érzésről, ami évekig leírja a hangulatunkat valaki hatására. Zeneileg is sokat változott a demó óta a szám, eredetileg fuvolák és vokálok helyettesítették volna a trombitákat, és útközben került bele kicsi surf rock is. 

 

Lubics Boti: Alig várom, hogy mindenki ordítsa a refrént koncerteken. A dal vége egy top pillanat a lemezen, mármint nem azért mert végre vége lesz, hanem mert egy óriási veretésben teljesedik ki. (nevet) De előtte is bőven van mit szeretni. Bach fúga, sikító gitár és szentimentális verzék is akadnak.

 

Marcell: Eredetileg nem volt benne a számban a trombiták által kezdeményezett visszatérés, de én nagyon örültem, hogy Egyedi Peti, a producerünk felvetette az egyik próbánk alkalmából. Sokkal ütősebb vége lett így a számnak.

 

 

Dávid: A “Nemfigyel” egy különleges helyen van a zenekar szívében. Amikor először megmutattam a többieknek a dalt, még csak az első rész volt meg, és a többszólamú vokál a dal végén. Eléggé kilóg az eddigi Máklikőr számok energiájából, de mindenkiben megütött valamit ott először, és így rákerült a lemezre. Azt reméljük, hogy ez a dal nem háttérzeneként fog funkcionálni a hallgatóinknál, hanem lesz, akinek ez egy meghatározó időszakot fog leírni az életében. 

 

A dal szövegén túl a vokál sávok és a cselló/hegedű szólamok egy olyan atmoszférát teremtenek, ami megágyazza a lemez szentimentálisabb számainak a terepet. Az egyik legjobb dolog a zenélésben, hogy bárkit felkértünk, hogy segítsen a lemez felvételében jött és játszottt velünk. Így került hegedű az albumra Lukács Anna jóvoltából, és így került cselló a számokba Kertész Mátyás által.

 

A kedvenc demóm címe ebből a számból a nemfigyel_hajnalharom.mp3. Botival hajnali 3-ig csináltuk a vokál sávokat, amikből lett vagy 40db.

 

Boti: A kezdetektől fogva a hozzám talán legközelebb álló dal a “Nemfigyel”. Az egész szám olyan, mint egy nagy ölelés. Nekem is nagyon kedves emlék, amikor egy délutáni próba után még végtelenségig dolgoztunk a dalon Dávid nappalijában. Lehet, innen az erős kötődés.

 

 

Boti: A “Halálraítélt” a legrégebben írt szám az albumról. Mikor én először mentem el próbálni a srácokkal, ők már szinte kész számként mutatták meg nekem, és kérték ki a véleményem, ötleteim. Azóta persze rengeteget csiszolódott még, és az album katartikus pontjává vált.

 

Kende Marci: A “Halálraítélt”-ben legtöbbet a hangszereléssel játszunk. Egygitáros számként indul, közvetlenül mesél el egy történetet a hallgatónak. A dal három részre osztható: az első verze a múlt, a refrén a jelen, a második verze pedig a jövő. Egy leltárral kezdődik. Abban az időben sokat foglalkoztam József Attila: Kész a leltár című versével. 

 

A hangszerelés szépen épül fel, míg végül a bridge végére már az szám elején játszó egy gitárt felváltják a trombita, cselló, dob, elektromos gitár, basszusgitár és ének szólamok. A felvétellel kapcsolatban izgalmas sztori, hogy amikor lent voltunk Pécsen a stúdióban, az utolsó két napra mindannyian lebetegedtünk. A zenés sávokat sikerült feljátszani, de tudtam, hogy nekem muszáj lesz valahogy felénekelni az ének sávokat is, mert a stúdiózás utáni napon utazom vissza Londonba - ahol jelenleg lakom. Úgyhogy amikor bementem énekelni és felment az első szám, Egyedi Peti mondta, hogy tartsunk egy kávészünetet, én viszont felhívtam rá a figyelmet, hogy 10 perc múlva nem tudom garantálni, hogy még meg fogok-e tudni szólalni. 1 óra alatt énekeltem fel két számot, ami után szerintem egy fél napot aludtam. 

 

 

Dávid: A “Nagyapám” volt az első szám, amit nem szerelmi témában írtam. Nagy kihívást jelentett, hogy zeneileg és szövegileg hogyan adjak át olyan gondolatokat, amiket egy hosszabb beszélgetésben is nehezen tudok megfogalmazni. Az álmok, a valóság, az életünk kulcsfigurái mind sokat foglalkoztatnak. Ez a dal az első próbálkozás ezt a gondolatot valahogy megzenésíteni. Az is lehet, hogy a jövőben több Máklikőr szám is ilyen irányba fog mutatni.

 

Boti: A “Nagyapám”-mal szintén egy új oldalunkat tudjuk megmutatni. Dirty basszus téma, a dobok leszedik a fejed, Levi teljesen megőrül a gitárszólóban, a trombiták pedig ennek a tetején is működnek. Ezzel a dallal küzdöttünk talán a legtöbbet, nehezen találta meg a végleges formáját. A refrén például eredetileg nem is volt a szám része, később hozzáadtuk, de kiemelt résszé csak Egyedi Péter (a lemez producere) javaslatára vált.

 

Marcell: Nem tudom lehet-e ilyet mondani, de kínkeserves volt felvenni ehhez a számhoz a trombitákat, pedig volt olyan szám is, ami first take lett trombitára. Át lett írva másik hangnembe az egész és valahogy mindig hamisak voltunk Ádival. Ott akkor majdnem kiszerettem a számból, de szerencsére a master visszahozta a hitemet.

 

 

Marci: A “Csak a miénk” szövegileg és zeneileg is az otthon témakörével foglalkozik. Zeneileg különösen izgalmas volt ezt a számot megírni. Chopin e-moll prelűdje adta meg a kezdő ötletet a dal akkordmenetéhez. A zenében az az izgalmas, hogy bár a refrén H-dúr akkordja logikusan lezárná a feszültséget és visszavezetne az otthon-akkordra (E-dúr), csak a hangnemből kilépve, egy A-moll akkordon keresztül vezet végül oda. Ez nekem azt jelenti, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor egy kicsit eltávolodva a kiinduló pontodtól, kilépve a megszokott formákból tudod valahol igazán meglelni a helyed. Hasonló jelentést szimbolizál a dal utolsó három akkordja, amikor bár az akkord már megérkezett a helyére, a basszus még keresi a helyét ezzel feszültséget keltve, amit végül a harmadik akkord felold. Néha bár lehet, hogy te magad rendben vagy, meg kell érteni, hogy mi adja az alapodat, a támaszodat, hogy otthonra találj. A dalt eredetileg gitárra írtam, tavaly februárban, amikor a Zajzajzaj stúdióban edzőtáboroztunk, döntöttünk úgy, hogy a zongora jobban passzolna a számhoz. 

 

Marcell: Ennek a számnak a trombita szólama úgy alakult ki, hogy mindketten kitaláltunk valamit Ádival és aztán az egyik próba során összeollóztunk belőle azt, ami most a lemezen hallatszik.