Fények és árnyék –Dalról dalra Haagen Imre első nagylemeze

Haagen Imrét legtöbben színészi karrierje miatt ismerik, pedig pályafutását 30 évvel ezelőtt énekesként kezdte. Az elmúlt időszakban újra előtérbe került életében a zene, aminek lenyomata egy kiváló 12 dalos popalbum, a Fények és árnyék lett. Az első album egy olyan mérföldkő, ami érdemes egy alaposabb körüljárásra, így Haagen Imre ajánlásaival vesszük végig a hanganyag szerzeményeit dalról dalra.

 

Dal egy elképzelt, vagy inkább bizonyos értelemben bennem keringő bolygóról, ahova elhúzom a csíkot, ha betelik a pohár.

 

Az elfojthatatlan szerelem és érzékiség dala, amit már akkor megírtam, amikor még nem is ismertem azt a személyt, akihez szól.

 

Ez a dal az én minden egyes sejtemben ott pulzáló hajtóerőm. A hitem és az energiám, aminek köszönhetően sosem adom fel.

 

 

Egy dal, mely az egész világot mozgató ősi férfi-nő kapcsolódásról szól. A vágy és a féktelen szenvedélyek útkereséséről.

 

A szív kincskeresésének izgalma és végül az igaz (?) szerelem megtalálásának eufóriája, egy tipikus slágerbe öntve. A dallam és a vers harmóniája arra utal, hogy az érzés nem csak illúzió, hanem hihetetlen, de valóságos.

 

Egy vers, a Szélviharmónia című kötetemből. Arról, hogy “Apának lenni végtelen harc, de a legszebb szenvedély.” Egy dal, az életem értelméről, a kislányomról. A vers minden egyes sora most is ugyanúgy aktuális, mint amikor Ő és a maga a vers született.

 

Elhagyva lenni, maga a pokol. És hogyha a történésekre nincs felfogható magyarázat, az pedig a poklok pokla.

 

Ez a váratlanul mindent ledöntő reményvesztettség és a talán újra felcsillanó remény dala, amikor a magány ködében az orrunkig sem látunk.

 

Számtalan versemben megjelenik az ősi, mindannyiunkat feszítő kérdés: Mi az élet értelme? Ahogy Babits mondja az Esti kérdés című versében:

Miért nő a fű, hogyha majd leszárad?

Miért szárad le, hogyha újra nő?

Erre ez dal sem adja meg a választ. Hiszen ez is csak egy Tűnődés.

 

Az élet egy ismeretlen körforgás. Nem tudjuk miért zajlik ez a nagy színjáték. De ha már itt vagyunk, tegyünk meg mindent, hogy a világ jobb hely legyen. Erről szól a dal.

 

Reménytelen szerelem egy nőbe, akit megkaptunk ugyan, mégsem lesz a miénk soha. Hogy miért? Ez a dal titka marad.

 

A társadalom kritika sosem állt távol tőlem. Ez a dal pedig egy amolyan görbe tükör, egy egészen enyhe Valami Amerika utánérzettél megspékelve.