„Gyerekek, ku**ajó, de tessék csinálni új lemezt!”.

 

És mit gondoltok, hogy áll itthon, és világviszonylatban? Mennyire népszerű most, mennyire van előtérben?

Szűkebb környezetünkben, Kiskunfélegyházán – ami egy huszonezres város - mi játszunk csak efféle zenét, de talán a környéken is. A megyét csak azért nem mondom, mert van ismerős zenekar Bács-Kiskun Megye másik végében, de nagyjából „egy megyényi” az a terület amit egy-egy hasonló műfaj(ok)ban tevékenykedő formáció lefed. A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején volt ennek – főleg a ska-nak a „third wave” ska-hullámnak köszönhetően - egy nagyon nagy felfutása, de talán egy ideje már lecsengőben van. Nem biztos, hogy baj ez.

 

A zenekar megalakulását 2000 szeptemberére tesszük, amikor is megszületett ez a név, de már előtte egy kicsivel léteztünk az akkori alap-felállásban. A névről csak annyit, hogy léptünk fel Gyuri és a férgek, Helter Skelter és Para Stoke néven is az A Láma Dalai előtt. (nevet) Egy kocsmázás alkalmával jött ez az agymenés és annyira rossz volt – meg, hát ugye értelmesebb nem jutott eszünkbe – megtartottuk. Később kiderült, hogy nem volt ez annyira rossz ötlet, ugyanis mindenhol röhögtek rajta – így aztán meg is jegyezték – és az „A” névelő miatt legtöbb helyen a lista elejére kerültünk, ami sokszor juttatott minket kisebb előnyökhöz az évek során. A zenekar az első pár évében úgynevezett „dallamos rockzenét” játszott, de már a legelején és az első lemezen – amit kazettán adtunk ki - jelen voltak szaxofonosok, én pedig sok ska zenét hallgattam akkoriban így próbáltam efelé terelgetni a zenekart. Ahogy pedig egyre jobban beleástuk magunkat ebbe a „mondakörbe”, elkerülhetetlen volt a reggae és a többi rokon-műfaj is. Sokáig (és néha még most is) elég hibrid zenét játszottunk, de egy ideje már csak erre a zenei irányra koncentrálunk. Ahogy idősödünk talán egyre jobban is áll nekünk.

 

 

Ez nagyon vegyes. Alapból nagyon más a tagok ízlése, más irányokból jöttünk és inkább kapcsolódási pontok vannak a zenén belül köztünk. Amúgy mindent hallgatunk, ami jó és abból inspirálódunk, ami éppen terítéken van előttünk. Előadót csak azért nem említenék, mert eleve heten vagyunk, szerteágazó zenei ízléssel és még véletlen kihagynánk valaki fontosat.

 

Reméljük, jó lesz de még most alakul minden!

 

Nagyon izgulunk, amikor velük játszhatunk valahol. Nagyon barátságos fickók és amolyan mentorként tekintünk rájuk! Nagyon sokat köszönhetünk Tibiéknek. Jókat beszélgetünk velük és nyilván akarva akaratlanul is sok mindent ellesünk tőlük. A hangulat a backstage-ben pedig kiváló!

 

Ötletek, dalok a fiókban mindig vannak. Épp Miksa mondta múltkor Szentesen, mikor jöttünk le a színpadról, hogy „Gyerekek, ku**ajó, de tessék csinálni új lemezt!”.

 

Elég demokratikus a zenekar ebből a szempontból, viszont az utóbbi években ez úgy megy, hogy Vereb Jani (ének, harsona) hoz egy ötletet – akár ilyen borzasztóan idegesítő midis hangzású hanganyagban – és akkor azt megpróbáljuk lejátszani valahogy. Aztán hümmögünk, agyalunk és megpróbálunk vele ezt-azt… Általában már a dobtól teljesen más lesz a hangulata, de aztán pedig darabjaira szedjük. A fúvós szólamok azért nagyjából maradni szoktak, mert ahhoz Jani komplett arrangokkal, kottákkal érkezik, de a szerkezet, hangulat minden esetben változik.

 

Változó és a szövegíróktól is függ, de társadalomkritika és/vagy humor sokszor előfordul bennük. A bulizós-csajozós szövegek talán már kezdenek kikopni a repertoárból. (nevet)

 

 

Nagyon alakulóban van még. Mindenképpen minél többet szeretnénk koncertezni, talán a lemezre is rámegyünk. Az biztos, hogy 2025-re tervezünk egy nagyobb durranást a jubileumra, a közte lévő időt pedig igyekszünk hasznosan eltölteni!

 

Ez inkább így alakult. Az alkotáshoz és utána a stúdiózáshoz idő (és pénz) kell, amiből a munka, család mellett mostanában kevesebb jut, de igyekszünk most már valamit letenni az asztalra!

 

Hál’istennek volt jó pár koncertünk a huszonév alatt így nehéz most erre válaszolni, ezért mindig a legutolsó, jól sikerült koncert erre a válasz. Ahol mi is jól éreztük magunkat és a hang is jó volt!

 

Nehéz ezt ennyi év távlatából így hirtelen megválaszolni. Ennyi idő alatt volt több korszaka a zenekarnak – amik általában tagokhoz kapcsolódnak - és minden korszaknak hullámvölgyei, csúcsai. 2000-től 2004-ig a kezdés korszaka volt. A 2005-2010 közötti szakasz a féktelen szórakozásról és a fesztiválozásról szólt, na, meg a tehetségkutatózásról. Elég rangos, tehetségkutatókat is sikerült megnyernünk, vagy lettünk dobogósok ezeken a megmérettetéseken. Most ami hirtelen eszembe jut, az a X. Paksi Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál megnyerése volt, 2007-ben, ahol Berki Tamás volt a zsűri elnöke. Az azért szakmailag is jólesett rendesen! Ezek a rendezvények adták az első fesztiválos fellépéseinket az országos nagy fesztiválokon. 2010-ben jelent meg a Reggae&Roll című albumunk is. Ezután a kísérletezés korszaka kezdődött. Kicsit itt visszaestünk, kerestük magunkat. Volt több tagcserénk is, de készült több stúdiófelvételünk, dalunk folyamatosan. Ebben a felállásban 2017 óta létezünk. Szerencsére egy amatőr zenekarhoz képest sokat koncerteztünk mindig. A covid alatt is beesett annyi fellépésünk, mint egy profi(bb) zenekarnak. Na, jó, ez évi 8-10 volt. (nevet) Amióta újra lehet koncertezni csupa jó helyen, csupa jó emberrel és természetesen csupa jó embernek játszunk.

 

 

Vereb János – ének, harsona

Vígh Csaba – gitár

Csányi László – szaxofon

Földi Jácint – trombita

Pocskai Roland – billentyű

Magyari András – tuba

Bíró Zoltán - dob