Hatalmas csendek – Megjelent a Hét Jel legújabb dala és klipje!
A Hatalmas csendek immáron a negyedik dal a következő HÉT JEL lemezről. Az idén, év elejére ígért Vérrel írva kapcsán már sokat beszélgettünk Pócsi Istvánnal, és az ígéretek szerint ez a dal már tényleg az utolsó futár, a teljes lemez előtt. Elsősorban erről beszélgettünk Pistivel.
Egyre húzósabb, rockosabb dalokkal rukkolsz elő. Tudatos az építkezés?
A maga nemében mindegyik dal húzós. A rockossággal egyet értek. Egyszerűen így kívánkoznak ki a fiókból és úgy gondoltam, hogy a Hatamas csendek egy újabb színfolt, így nem négy tök egyforma szerzeményt mutattam eddig meg a hallgatóknak. Az érzelmi amplitudó viszont mindegyiknél erős, legalább is én hiszek ebben.
Ez most egy szerelmes dal?
A maga nemében igen, szerintem az. Bár sikerült úgy megfognom a szövegvilágot, hogy nem kézenfekvően az. Nem hullanak a rózsaszirmok, meg nincs szivárvány sem, de nagyon erősen van megfogalmazva a szeretés utáni vágy, ami igen, szerelmi elsősorban, de a szeretésnek nagyon sok aspektusa fogalmazódik meg benne.
Nehezen vetted rá magad, hogy szerepelj is a klipben?
Igazából kézen fekvő volt, hogy ezt a karaktert nekem kell megformálni. Én tudhatom csak azt igazán, hogy számomra mit jelent ez az érzet. Beszélgettem színész barátokkal, akik szívesen vállalták is a játékot, de végül magam mellett döntöttem, és a végterméket látva jó döntés volt. Annyira sok apróság van képileg, amit nem tudtam volna rendezőként átadni másnak. Sokkal kézenfekvőbb volt, hogy én magam eljátszom inkább, mint sem instruálok.
Nehéz volt a forgatás?
Érzelmileg nagyon. Gyakorlatilag amit a képeken látsz, az nem játék, hanem a valóság. Amikor próbáltam a sminket, még a forgatás előtt, már akkor éreztem, hogy ez behúz, önazonossá válik, ami részben félelmetes is volt. Nem egy jokeri skizoid én bújt elő, de a smink mögé bújás felerősítette, hogy bátrabban váljak érzelmileg meztelenné.
Te is rendezted és vágtad is a klipet.
Hasonlóan a színész kérdéshez, sokkal egyszerűbb volt, hogy rendezzem is magam, vagyis hogy hagyjam magamnak megélni az adott érzelmi hullámvasutat. A vágás, mint filmes dolog régóta érdekel, és egy nagyon izgalmas kihívás volt, hogy én rendezzem történetbe az egészet. Nagyon gyorsan ráéreztem arra, hogy honnan hova szeretnék eljutni képileg, és a vágás így viszonylag gyorsan meg is volt. Biztosan lehet szakmailag keresni benne a „mit másként” dolgokat, de most itt tartok, erre vagyok képes, ettől nem tud őszintébb lenni ez az anyag.
Ez már tényleg az utolsó felvető lépés a lemez előtt?
Igen, az. Vagyis úgy helyes, hogy a lemez megjelenésével együtt jön még egy kilp, de az napra pontosan egyezni fog a Vérrel írva megjelenésével.
Elégedett vagy a közel három éves munka eredményével?
Volt már alkalmam tiszta füllel is visszahallgatni a lemezt néhányszor, és azt merem állítani, hogy semmit nem csinálnék másként. Nóniusz munkájával nagyon elégedett vagyok. Rengeteg energiát és időt tettünk bele, ebbe közel 70 perces lemezbe, és merem hinni, hogy minden alkotó nagyon büszkén vállalhatja, hogy részese lett ennek a csodának.
Korai a kérdés, de lesz folytatás?
Rövid a válaszom: egészen biztos.
