Melankolikus elektronika Bukarestből – Golan-interjú
A Golan (azaz románul bajkeverők) nevű bukaresti trió 2013-ban kezdte meg működését, Intro című debütáló lemezükkel pedig az európai elektronikus színtér legfelkapottabb új felfedezettjeivé váltak. A csapat idén új lemezt jelentetett meg, melyet a Bush 2021 fesztiválon is bemutat. Kérdéseinkre a zenekar fúvósa és egyik alapítója, Mihai válaszolt.
Idén egy dupla bakelittel jelentkeztetek. A 1 című anyag mintha kissé más megközelítésben készült volna, mint az Intro.
A hangzásunk folyamatosan alakult az első lemez óta. Annál is inkább, mert az 1 munkálatai már 2020-ban elkezdődtek, így sokkal több időnk volt érlelni az anyagot, és átgondolni, milyen irányba szeretnénk fejlődni.
A kongásotok, Ernesto kubai származású. Hogyan találtatok rá?
Már a Golan indulásakor is előszeretettel kísérleteztünk kubai és jazzritmusokkal, a zenekar mindenese, Alex pedig éppen Kubában nyaralt, amikor hallotta Ernestót játszani. Rögtön fel is ajánlotta neki, hogy csatlakozzon hozzánk, végül Alex elszántsága és profizmusa meggyőzte őt, hogy Romániába költözzön.
Az új lemezen három vendég is közreműködik, bemutatnád őket?
Mindhárom közreműködő fantasztikus zenész, akik a dalszerzésben is aktívan részt vettek. Endy Yden Lengyelországból érkezett, és a Nemesisben vendégeskedik, a moldvai illetőségű Valeria Stoica a 75 című dalban hallható, a szintén moldvai Elena Karafizi – aki nem mellesleg Parov Stelar vokalistája - a Rocket Love-ban énekel.
Ha már Parov Stelar szóba került: bár hellyel-közzel azonos műfajban utaztok, a zenétek hangzása és hangulata totális ellentéte egymásnak. Hogyan jöttetek ki a közös turnén?
Elsőként 2016-ban indultunk közös koncertkörútra, ami gigászi élmény volt. Ez volt az első Európa-turnénk, kezdő zenészként pedig rengeteget tanultunk tőle és a zenekarától. Egyáltalán nem éreztük, hogy az eltérő hangzás és habitus bármilyen szinten befolyásolná a közönséget. A közönsége ugyanúgy élvezte a mi zenénket, és átvette az általunk közvetített energiát. Mondhatni, tökéletesen működött az ellentétek törvénye.
A melankólia meglehetősen karakteresen jelen van a zenétekben. Mi az, ami kihozza ezt belőletek?
Nehéz megmondani. Mikor belevágunk egy dal megírásába, sosincs konkrét elképzelésünk, hogy pontosan milyennek kell lennie. A melankólia egy olyan érzés, melyhez mindannyian spontán módon képesek vagyunk kötődni.
Köztudott, hogy Romániában különösen súlyos volt a járványhelyzet, és mostanában is aggasztó hírek érkeznek.
Milyen hatással voltak a lezárások a bukaresti klubéletre és személyesen rátok?
Mondhatni, hogy óriási érvágás volt a klubélet számára. Bár sokaknak tényleg nyomasztó volt ez az időszak, úgy gondolom, mindig volt olyan aspektusa, amiből tanulhattak az emberek. Mi leginkább keserédesnek éltük meg: már 2019 eleje óta próbáltunk kis időre elszakadni a folyamatos turnézástól, de sehogy sem tudtuk megtenni. Aztán 2020-ban beütött a járvány, amit eleinte éppen ezért nem viseltünk rosszul, ám ahogy érkeztek a hírek, és senki nem tudta, mit hoz a jövő, jó ideig mi sem tudtunk optimistán előre tekinteni.
Milyen a bukaresti elektronikus színtér? Van olyan fesztivál vagy klub, ami különleges számotokra?
Ami a színteret illeti, a legfőbb jellegzetessége, hogy az elmúlt 8-10 évben rengeteget változott, és azóta is folyamatosan alakul. Első blikkre azt gondolnád, ez elsősorban az elektronikus zenében utazó kluboknak köszönhető, és egyben ezek jelentik a színtér legfőbb vonzerejét. De sokkal inkább a rendezvények és azok szervezői azok, akik diktálják ezt a fajta progressziót.
